Beszélgetés spirális zuhanás közben

Pethes Mária képe

karózott égbolt

fölé tótágast álló

vizek terülnek

(shizoo)

Pethes Mária:

Egyensúly

szél söprögeti az utcán a remény 

hulló leveleit hűvös hitetlenség árad 

a fasorban a fák ismerik a lehajtott fejek 

létformáját

a hírlap vezércikke a valóság 

katakombájába rántja az olvasót 

elől haladnak a helyezkedők 

az ügyeskedők a többiek folytonos 

várakozásban adóköteles névtelenek

a költők a szabadság magját rágcsálják 

abból merítenek erőt hogy reggelente 

az égbe tudjanak emelkedni foguk közé 

szorítják a fényt hogy a sötétséget 

megszüntessék

a közöny fagyos rendjében versekkel 

lázítanak a történelem és az emlékezet 

szűk résében porszemekből emelnek 

szobrot az igazságnak

költeményeikkel fenntartják az egyensúlyt 

ész és értelem között édesanyanyelvük 

szerint élnek vállukon viszik a magány 

zászlaját fejükön haj helyett idegszálaikat 

zabolázza a szél

úgy mennek át egyik évből a másikba 

mintha két egybenyíló szobán 

nem öregszenek csak meghalnak 

hirtelen álmaikra tökéletes 

célkört fon a pók

shizoo:

Egyensúly

reggelek lélegzetében sodródó

madárdal csipked visszahűlt eget

kaparász körmével a megkönnyebbült fák

felvetett koronáján

nincs miért a cellulóztartalmaikra 

gyűrt ólomjelek firkáját faggatni 

derengésbe vonni a képet ez egy

mítoszrendszer olvadt tócsába

gyűlő adókötelessége

a magvak bennünk emésztett savában

a nyálban gyűlő keserűség ellen

tárd szélesre jöjjön be az áldott

napfény a költők árnyak lakta rendetlen

odúiba

könyvporszagú szobák elszorult 

gyomorszáját ne nyaldossa a gyomorsav 

járhassák fénypászma-táncuk a

zabolázhatatlan porszemek

az egyensúly itt az időben úgyis

tengelye körül pörgő zuhanások közben

elegánsan feltartott kezek eget

markolászása a gömbölyű talaj forgása

keltette szélben

pókhálós sublót mélyéről

kihajtogatott gyűlöletekből úgyis

bármit teszel úgyis újra összevérzik

magukat az ütemes léptektől sáros

vesztőhelyek