Teljesség-átiratok (74.)

Roger Salucci: La cravate-serpent

Párbeszéd

„A jázmin gyengéd-e, vagy bennem van-e a gyengédség, mit a jázmin felidéz? A kökörcsin alattomos-e, vagy bennem van-e az alattomosság, mit a kökörcsin felidéz?” „A külső és belső lényegében ugyanaz.”

„A porszem kicsiny-e, vagy bennem van-e a kicsinység, mit a porszem felidéz? A hegy nagy-e, vagy bennem van-e a nagyság, mint a hegy felidéz?” „A külső és belső lényegében ugyanaz.”

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

két méretet ismer:

csillagot, magot -

köztük a mekkora.

A nyakkendő kígyó-e, avagy

csak bennem van a kígyó,

amit felidéz?

Az ünneplés kényszer-e, avagy

csak bennem kényszeredik,

amit megidéz?

A képzelet magtánca éhem-e, avagy

csak csírájában hurcolt képek, 

amiken felidézlek?

A telihold körül párafirkálatok

elmondják-e rólam, avagy 

rá se bagóznak, hogy

éppen kit idézek?

Egy vékony határon innen, avagy 

onnan -

milyen tekergés cincál a

test-vetett magomban?

Egy létet őrölünk vörös

létlisztté, avagy

számosra bomlik a mindent

megőrlő malomban?

A jázmin gyengéd, avagy

a belém szivárgó védtelensége

sugallta képzet?

Lelkemből vágylak, avagy

csak a kígyó pillant rád ágaskodva,

ha nézlek?

Hatalmas vagy, avagy

csak mérnének a beléd

kapaszkodó, illeszkedő magok?

Tükröződést látok-e szemedben, avagy

egy belülről fénylő,

tényleg parányi csillagot?