2018. június 30., szombat

Teljesség-átiratok (75.)


Laszlo Kestay: Gateway to Hell (Hawaii)



Az alap-réteg
Szállj le önmagad mélyére, mint egy kútba; s ahogy a határolt kút mélyén megtalálod a határtalan talajvizet: váltózó egyéniséged alatt megtalálod a változatlan létezést.
Legtöbb ember azt hiszi, hogy halálakor megsemmisül, vagy majd testtelenül él tovább a térben és időben. A halál nem megsemmisülés, nem is tovább-élés; a halállal szétmállik mindaz, ami az embernek időbeli, változó része: a test, az érzés, az értelem, az egész személyiség; és meztelenül marad az alap-réteg, melyben változásnak, keletkezésnek, pusztulásnak lehetősége nincsen.
Az embernek nem a léte, hanem a külön-léte szűnik meg. A mai ember alig tud különbséget tenni önmaga létének és külön-létének megszűnése között: önmaga létét külön-léte nélkül, teste, érzései, tudata, időbelisége, változékonysága nélkül csak ájulás-szerű, mélyálom-szerű állapotnak képzelheti. Pedig a külön-létből a személytelen, valódi létbe átjutás nem lecsökkenés, sőt végtelen felfokozódás; nem mélyálom, inkább az éberség teljessége, melyhez képest a legéberebb életbeli állapot is csak káprázó tétovaság.
Aki leszáll saját alap-rétegébe, ilyenkor maga mögött hagy minden életbeli érzést, minden gondolatot és lehetőséget, s ott van, ahol majd halála után, az időtlenben, változatlanban, ahol nincs többé „én” és „nem-én”, hanem mindennek mindennel azonossága, tagolatlan végtelenség. Nem ájult sötétség ez, hanem fényentúli ragyogás, tett nélküli sugárzó működés, érzéstelen teljes szeretet; örök változatlanság, mégsem megdermedés, hanem változásfelettiség, melyben minden változó is bennerejlik, akár az ébrenlétben az alvás lehetősége.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)





ma akármit
csinálok... holnap bármit!
(micsoda különbség...)

ma akármit
csinálok - holnap semmit...
(micsoda különbség?)





amikor minden vonatkozás
éberen sem észlelt okok
kimondott szavak és döntések
valódi teljese
az összes egyszerű
rajzú helyzet mögött
lüktető egész zuhan rád:
az éberség teljessége -
akkor nem moccansz
levegőt se veszel
ájulás helyett 
mélyálom helyett
elfoszlásig tehetetlen
cselekvésképtelenség nyűgöz -

ez nyilván nem alap-réteg
de minden megragadó
köteleződésed a
tett nélkül sugárzó időtlen
következmények hálójában -
amikor megérzed a
nyomorult megesések
valódi súlyát -
minden változó benne rejlik
minden idő és hiánya
az összes elfoglalt terek:
az éberség teljessége
az összes megélt és
nyilván elrontott pillanatban
amit egyszerre rád zúdít
a külön-létből szakadás -

jobban esne ha a Halál akár
tényleg egy fiatal nő képében
égne a retinádra -
ha ezzel a szégyen-teli 
szembesítéssel nem
maradnál magad nélkül se
szálegyedül -
aki ezen az együtt látott
rémületes teljességen 
végigvezethet odáig ahol 
semmit nem engedsz el
de minden elenged -
ahol a többi alvajáróként
összetapogatott álmában is
ahol nemcsak a tiédben rejlik ott
a felébredés lehetősége.





Neil Gaiman: Death



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése