Intelem

Bokor Krisztiánnak

Hát marad a csend. A mély belégzés. A pittyegés. A légzésfókusz. Mivel az elmém gyakorlatilag nem működik, ezért sokkal könnyebben férek hozzá az elmén túli síkhoz, ahol egyébként amúgy is az igazi buli zajlik. Engedem. Fény mindenhol, a test különböző pontjain belépő energia. Könnyű, gyógyít, átjár. Ez valóban nem a verbalitás ideje.

(Bokor Krisztián: Alkotótábor?...)

ha csak a mámort

falod, Lámpás*, túl hamar

lényegülsz fénnyé -

egyél egy falatot az

árnyból az árnyak ellen.

*a megszólítás magyarázata ez a bejegyzés, illetve a hatására született haiku (ezúttal címmel):

Diogenész Krisztiánnak

bárhová is vetődsz
te mindenhol
emberre akadsz, Lámpás!