2018. június 6., szerda

Intelem

Bokor Krisztiánnak

Hát marad a csend. A mély belégzés. A pittyegés. A légzésfókusz. Mivel az elmém gyakorlatilag nem működik, ezért sokkal könnyebben férek hozzá az elmén túli síkhoz, ahol egyébként amúgy is az igazi buli zajlik. Engedem. Fény mindenhol, a test különböző pontjain belépő energia. Könnyű, gyógyít, átjár. Ez valóban nem a verbalitás ideje.
(Bokor Krisztián: Alkotótábor?...)






ha csak a mámort
falod, Lámpás*, túl hamar
lényegülsz fénnyé -

egyél egy falatot az
árnyból az árnyak ellen.











*a megszólítás magyarázata ez a bejegyzés, illetve a hatására született haiku (ezúttal címmel):

Diogenész Krisztiánnak

bárhová is vetődsz
te mindenhol
emberre akadsz, Lámpás!

2 megjegyzés:

  1. Drága Hegyi Úr, ismét köszönet és hatalmas ölelés! :))) <3 Jól esik a figyelmed, és az útravalód! :))))

    VálaszTörlés
  2. Megtiszteltetés, hogy ismerhetlek, te pupák :D

    VálaszTörlés