Teljesség-átiratok (69.)

Henry Rousseau: La Guerre

Haláltánc

Akinek elvei, vagy tehetségei vannak, általuk kiválónak érzi magát; aki egy szemétdombot összekapart magának, vagy akit dicsérnek, kiválónak érzi magát. Ismerd fel, hogy a fülemüle jól énekel, a kutya jól ugat, a bárány jól eszi a füvet, az ember a bárányt és a fű az emberhullát: minden a helyén van, minden tökéletesen táncolja a maga táncát és kiválóság nincsen.

Az összhang teljes és megzavarhatatlan. A sok külön-levőnek mind önálló igényei vannak, melyek az összhangot megzavarhatnák: ezeket a haláltánc hozza összhangba. Ne kiválóságra törekedj, hanem igyekezz az összhangot önmagadban megvalósítani, minden önálló igénytől mentesülni s akkor a haláltáncból kimaradsz.

Aki boldogságot kíván, mindig rohan és rohanása az összhangba simul. Aki összhangot kíván, boldog.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

küldd ki a ki 

valót, hívd be a be 

valót -  és használódj el

alattam a mindenséggel amiből nőttem
felettem a végtelennel ahova nőnék
játszom a lélegzetvétellel
hogy mit szívok be és hova fújom ki
játszom az aretével aminek
énekeket szenteltek hajdan a vének
játszom a szentháromsággal a
kereszt vetése közben
az éhem ad rangot és mértéket az aratásnak

alattam a mindenséggel ahova visszatér
felettem a végtelennel ahova visszatér
játszom az életbe vonzás éhén
az érintés sistergően igaz játékait
játszom a szemétdombon amit
szeretett tárgyaimból raktam
játszom a mások által szeretett
játékok visszajátszott hangjának fényénél
szomjúhozom a tökéletesség táncát

körülöttem a szavakból épített várak
légypapír-indulatába ragadt
sehova se tartó gyűlöletekkel
miniszterelnökökkel és
ülnökökkel álnokokkal öldökökkel
szélfútt örök-ingatlanai inognak
az önmagáért való éhséggel rakott
ordas tévedések és a közeledő
egyre hangosabban dübörgő paták

körülöttem a marcona semmi éppen
megint igazgatja a mások táncát
bárányfűevést és kutya-jól-ugatást szabályoz
törvényt rak az örök időkre az
összhang teljes hiányának tudatában
körülöttem az Orpheus-ének
halált megvető bátorságai vennék ki
törvény alól arra méltó önmaguk
valamihez igazodik ez a sokság

alattam a mélység semmisülése
felettem az elfogyó lélegzetvétel
körülöttem az eszére büszke hangya
lepi el a léphető helyek teljes
szabadságát a horizontig
és én ma is csak azt az egy
általam jól ismert dallamot dúdolom
valaki majd belesimul a porba
valaki majd felmászik a létrán