2018. június 25., hétfő
Fosszilia
Vázak. Csigák. Milyen, ha a csont
maradékára aggatja a reggel a
pillanatnyi teljesség nevét. Csigaházak.
Kiválasztott mészvázak kőbe szorultan -
avagy a lenyomatuk amit a kicsapódó
mész tölt ki. Figyelem fókuszába helyezett
egykor. Kitölthetetlen űrlap az
idő hártyáján. Valaki megemel egy
szárnycsapásnyi levegőt. Csak
egy szárnycsapás az nem emel, csak
a szárnycsapásnyi levegőt. A vétel
kifogástalan.
Vázak. Csigák. Egy ismeret. Meg
még egy - együtt megszülik a kétely
kifújt levegőjét. Kiválasztott nyomokra
válogatás nélkül hulló fény. Ez itt
feltolult tengerfenék -
egykor a sötétség boldog, homogén
figyelmetlensége rejtette. Nem akart
magára írni semmit. Szépsége nem látszó
tény volt, emelhetetlen. Most kitett,
elkopófélben leledző lelet. Ha
egy reggel arra ébredek, hogy
beszélnek a kövek, akkor
te se hallgass.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése