Kasszandra

egyszer zuhant rá a saját jövője
de nem bírta el a súlyát
harsogva futótűz fosztatásban
lobog hát hadd lobogjon életben
lángolt kéretlen eszméletben
aztán levetette magáról
levetette a kilencedik emeletről
és hallgatta ahogy leérkezik
egyszer zuhant le róla a jövője
azóta is híját tapogatja
nem tud benőni miét nem
majd csak eltelik -

eső támadt a kora nyári egekből
földre engedte lógó lábát
a félig nyitott felhőzet mögül
az ég kacsintó kékje vigyorog
megtapogathatta a mestertervet
vagy legalábbis a vakolatát
alatta illanó anyagból
lélegző téglák lüktetnek
árulások árultatások
a hiány mint egy kiadóablak
nem tud benőni miért nem
olyan magától nyíló -

megvárja amíg eláll az eső aztán
folytatja mintha mise történt volna
lemegy vásárol úgy tesz
mintha élne úgy tesz mintha élne
egyszer zuhant le róla a jövője
azaz ledobta a kilencedikről
kinézett és most is kinéz
hiányzó téglák hiánybetege
nem tud benőni miért nem
engedik el a ledobott sejtek
sejtések sejtelmek helyett neki is
túl sok volt a bizonyos tudomás.