naplójegyzet

démonhívó-szavaknak aláfekvő hazában
ez a szeretetnyelv az abúzusé -
és mégis reggel lett, ki-tudja-hányadik nap
a teremtésben vagy az esetlegességben?
úgy tűnik: van benne rendszer

ragyogó reggel lett
ezért valahol valaki most épp fizet
ebben a lombikban lötyögtetik a folyadékot
ide a ragyogás esik jól
máshol dagálya nő a rémületnek
van benne rendszer és most
nem mi lógunk a szopóágán

egy démonhívó-szavakat mormoló hazában
ahol az alárendelt szeretetében
fürdőző önkény dagálya készül
elsöpörni a maradék nyarat -
egy nem helyén való kivételességben:
ne feledkezz meg róla, hogy ez itt
a nyertesek világa

tárgyak dagályában az avulás
készül, az ünnep cukormáza
romlékony, mint a hús -
jobb, ha nem úgy ki-tudja-hányadik a nap
ahogy arról az ősök képzelegtek?
ne kárhozz együtt a többivel?
itt minden bűnöddel egyedül vagy -
egy helyen, ami nem tud megőszülni
egy időben, ahol mégis reggel lett
egy előérzetben, amit megtanultál
elnyomni magadban.

Ránézésre

ChingYang Tung

te teljesség-képet -

halászok a sast -

a sas csak a halat...

téged megállít -

ők elmerülnek benne -

sas (és hal) éli...

*

lélegzetvételed

szárnycsapás lehet

világ tükrében is

Teljesség-átiratok (101.)

John Lurie: There are things you don't know about, 2014

A nagy látvány
Fényes arc néz az erdő-borította völgyre. A tengerszem asszonyként felel.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Ücsörgés a néma mester mellett*

a hallgatása ennyit mondott:
"kedves európai barátom, neked hosszan
mondom és még úgyis félreérted.
nincs kulcsod a húshoz. így nem rezegsz
együtt a pillanattal. a lélekjelenlétben
ezért vagy hiányos. ezért képzelődsz. nézd.
három maszkja van: álom, képzelődés, álmodozás -
van egy arc a maszkok alatt is, csak az
lefagyaszt."

(belégzés)

"neked a hosszabb mesét mesélem, mert
így is, úgyis félreérted. olyan kellene legyél,
mint a víz. minden vonzás hosszan és
mélyen érint - a képzeletedben. igazából
olyan vagy, mint egy befagyott tó,
csak az erőszak üt rajtad lékeket.
nincsenek árapályaid a vonzásoktól."

(belégzés)

"kedves európai barátom, hát ezért nem reagál
a tested, mert nincsenek meg a kulcsaid hozzá.
ezek csak szavak, látod? ezek is csak szavak.
ösztönből nem fordulsz oda, csak
miután elképzelted. ez nem az igazi. elriaszt.
mert nincs a kezedben a mozdulat
és mire beleképzeled, már nincs a
kezed ügyében és a pillanatban, aki mozgat."

(belégzés)

a hallgatása ennyit mondott:
"ezért kár beléd a szellem. visszavágott
szárnyakkal nem lehet repülni.
az ösztön enni kér és nem kap. ezért
szakít beléd akkora lukakat. letagadod.
kitalálsz valamit. értsd: ezért hazudsz.
hogy egyszerűbben is mondjam:
a bejárható magassághoz
nem elég hosszú benned a létra"

(belégzés)

"ezt a feladatot nem lehet megkerülni
nem tudsz igazat hazudni. és utólag
sem válik igazzá egyik megmentett
pillanatod sem. nem hagyod, hogy
gravitáljon veled a világegyetem. van
erre egy jó szavatok: földhözragadt vagy.
jó ha tudod: a hazugság a nehézkedés."

(belégzés)

"neked a hosszabb verziót mesélem, mert
úgyis félreérted. mert akármennyit gyakorolsz
nem leszel felszabadult. ha nem
abba a hazugságba ágyazott áldozatkultúrába
születsz, hanem ebbe a hazugságba ágyazott
engeszteléskultúrába,
erre az egy kérdésre fellélegezhetne
benned valamiféle válasz:"

(belégzés)

Kitelt a hold - mondd,

a fénye fodrozza a

tengerszem színét?

*ez a vers bekerült a shizoo kötetbe, akárcsak a második napi ücsörgés (itt a csiszolatlan verziók olvashatók, nem a kötetbe került átalakulások), de erre nincs jobb válaszom
- a szakított lukak verse pedig A felfázás mitológiája

Roncsfilm

Németh Krisztának

Németh Kriszta: Voigtlander Bessa / Orwo NP27 / R09

romkőhöz rendelt

ázott penészes roncsfilm -

akár hiteink

látom. és megtart.

kőfoszlányos ég alatt

meglát. és tartom.

Pihi jön, hölgyek, urak; nem a kiáradás akar szünetelni, a bejövő torlódott mostanában elviselhetetlenségig. Jövő héten találkozunk.

Teljesség-átiratok (100.)

Jijamesers képe az imgurról

Teljes gyönyörűség

Hogy mily tökéletes-ragyogású az élet minden dolga, csak az tudja igazán, aki már nem óhajtja őket. Egy rablógyilkos, mikor irgalmatlanul végez áldozatával: oly közösségben van vele, mint még az ágyban sem, soha; anélkül, hogy tudná, nem az áldozatát öli meg, de önmagát; aki ezt felfogja nem iszonyodik tőle, hanem megtelik áhítattal. Vagy gondoljunk a kufárra, aki rakásra gyűjti a pénzt, mint ha a felgyűlő vagyon valahová vezetne, valahol elegendő volna: a lehetetlennel harcol, egy parány szembe száll a mindenséggel. S hogy a nők milyen szépek, csak az tudja igazán, aki már nem vágyik rájuk: ahogy egy csont szépségét, finom tagozatát nem a kutya látja, mely rágni kívánja, hanem az ember, aki nem akarja rágni.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

nőni örömben

ölelésben ölésben

ahogy a növény

gyomrommal markolva a tegnapelőtt

meggyilkolt sertés húsát a tavaly ősz óta porrá

darált mintegy hatszáz búzaszemet

csaknem ezer napraforgómag kipréselt olajában

három felvágott hagymatest néhány fokhagymagerezd

fűszerré őrölt zöld szárak ízesülésében

összevegyült gyilkot -

mi szép, hogy egyiket sem én öltem meg és mind

érettem haltak

tény: testek melegéből hűltek az otthon

bőségébe a tárgyak

kikotort, ásvánnyá préselt egykori létek

melegében lapozom a más bőrébe kötött

egykori szárak zúzott növényi rostok 

péppé alakított síklappá feszített tetemét

fémbe gyömöszölt rezgésből születő izzásban -

gyönyörű tárgyak gyűlnek kézügybe

markolom őket amíg testen nem markol egy

nálam nagyobb birtoklás -

nőmmel akinek szépségét még

nekem átmelegíti a testek alkímiája

míg porrá izgalmas ívekké

csupaszult csonttá nem lesz mindkettőnk

gyönyörűsége -

teljes gyönyör itt 

éh birodalmában mindig a gyilkosoké

még ha valójában minden öléssel magunkat -

gyönyörünknek szakít itt helyet a halál:

magvunkból születő siserehadának

kell a helyünk

- szoros összefüggésben az általam írt talán leglényegesebb verssel, amelynek van hallgatható verziója is; milyen érdekes, hogy A halálról szóló Teljesség-átirathoz már hozzárendeltem őket...

Teljesség-átiratok (99.)

kép innen

A haszonleső vallásosság

Olyik ember a vallásosságot csereüzletnek nézi: az ember kötelessége, hogy jól viselkedjék, Isten parancsainak és az előírt szertartásoknak eleget tegyen; Isten dolga, hogy az embert ugyanoly arányban lássa el földi javakkal, amennyire jól viselkedett, a parancsokat követte, a szertartásokat elvégezte. Eszerint a legvallásosabb és legjobb embereknek kéne leggazdagabbaknak lenni, s a vallástalanoknak és törvényszegőknek nyomorogni kellene.

Aki úgy vallásos, hogy cserébe hozzájusson a sóvárgott javakhoz: máris bebizonyította kapzsiságát és érdemtelenségét. Isten jósága nem hizlalda és nem jótékonysági intézmény. Az isteni szeretet változatlan sugárzása semmihez nem hasonlít kevésbe, mint a jótékonykodáshoz, a vágyak kielégítéséhez. Ha vágyaid közül ki tudsz bontakozni, akkor éred el Istent.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

nagyobb dicsőségére -

mondj le róla. így

ér-e dicsőség?

Megilletődötten szoktam,
olykor a keresztvetésig illetődötten
ezekben a terekben;
miként a bűnös tévelyeg
a vaskos, valódi szavakkal elmesélt
őstörténetekben -
ments meg Uram, minket!
Főleg az ekkora házad nagyobb dicsőségére
emeltető akarattól.

Az egész a te házad -
egy porcikád bennem lakik,
én is a te házad vagyok,
én is a te lelkeddel:
a házad betévelyeg a nevedben emelt
emelkedettségbe, hogy ott
bűnösnek érezze magát -
sehol annyira mint ott,
ahol az ostyában is értünk adattál.

Ez csak a kápolnáid
szűkös tereiben enyhül.
Ahová nem kell káptalan.
Házad vagyok, bemegyek a házadba,
az emberi méretekben vagyok otthon,
ahol feláldozható vágyakban,
lemondásban csikorgó fogak,
hétköznap érő
és vasárnapba hurcolt méretek és
békétlenségek laknak.

Várkápolna, Szigliget (saját)

Jelentés - mindegy mikor

Bedecs Lászlónak

A felejtésnek írok.
Ejteném. Fel.
Ellentétes értelmű gravitáció
vonzásába fújva
szavak csiszolt jeleiben
gomolygó jelentést.
A fel ejtésnek jelentenék.
Jelent ejtenék. Fel.

A felejtésnek írok.
Bízva a harminc-negyven
alkalmanként szavamba kóstoló ember
feledékenységében.
Megrögzött jelentő
lévén a felejtésnek.
Tényleg csak a fel ejthető
jelentés érdekel -

a jelentőség nem.
Most megint jelentés,
fel-le jelentgetés lejtő-ideje jön.
Fel-le jelentők jönnek emlékezet-
vonzásunkba vonva
a romlékonyságot.
Jelentőségteljes szavaik
sorsdöntő tények -

a jelentőség nem
érdekel. Csak a jelentés.
Ami fel ejthető. Jelekbe
ezt rögzíteném.
A felejteni valót.
Mert tartalmuk kopott szavak,
mint megváltás, meg lélek
nekem még miért ne
jelentenének.

Beszélgetés senkiföldjén át

Turi Tímeának és Knausz Imrének

Fedél Nélkül, 2016. okt. 20.

shizoo
Hídavatás

Még jár a komp, kompország két fele,
pont az a távolság, vicsoroghat a végóra
népe az árulókat szemben ringató pallóra,
egymásban egy másik fél mást képezve le.

Még jár a komp, kompország két fele,
mindenféle partokhoz odakötődve,
kapaszkodva sérelmekbe és évfordulókba,
kapaszkodik kompról lerugdalt úszókba.

Még jár a komp, de megrepedt középen,
megrekedt az önelsüllyesztésben,
tükrében magával kiabáló, hasadt
tudatok, megúszni vízbe mártott vasak.

Most minden süllyedés, most repedő palló,
egymásra vicsorgás, megtörő víztükör,
két tábor készül fel, oldala ha borul
a fuldoklásra és a fuldoklásra.

Zen-fotók: Birtalan Zsolt (14.)

szalagok, falak,

határok, csík - mind katyvaszba

húzott önkény

elképzelt szélén

a friss, pontatlan festés -

hogy' tud fényleni!

Megjegyzés a műleíráshoz

átadnám valakinek ezt a feladatot
megkímélt, szép állapotban -
valójában csaknem a foszlásig forgatott,
a gerince enyhén sérült,
a kötés meglazult, néhol
házilag javított, néhány
lapja kijár, némelyiken gyermekfirka
zsírfolt, kávés pohár odanedvesedett
karikája, a borító kissé
viseltes, lapok nem hiányoznak
belőle, inkább mintha ebben a kiadásban néhány
lappal és lábjegyzettel több is volna a kelleténél:
néhol aláhúzásokkal, lapszéli jegyzetekkel,
a belső címlapon tulajdonosi bejegyzés,
illusztrált, néhol illuminált, számos
fametszet, rézmetszet, acélmetszet,
litográfia, kalotípia és modern fotográfia
található benne (jegyzékük csatolva),
forrás hiányában és a kötés állapotából
következően megállapíthatatlan, nem
távolították-e el a mellékletek egy részét, 
az előzéklapon könyvtári
pecsét, állományból törölve,
volt könyvtári példány,
mindazonáltal ritka, számozott,
aláírt, gyűjtői érdeklődésre
méltó -
kötészeti beavatkozásra szorul

az ár alkuképes.

Teljesség-átiratok (98.)

Brett Walker fotója (nézzetek nála körül)

Ifjak és vének szépsége

Az ifjú arc, váltakozó vidám és szomorú tündéreivel: mozgalmas, szikrázó, örvénylő, csábító szépség.

Az öreg arc szilárd formáival, a ráncok egyenletes hálózatával: nem csábító, önmagába-való, fenséges, nyugodt szépség.

A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme.

S többnyire el is rútítják ifjú arcukat, nemiségük plakátját formálják belőle: s elrútítják öreg arcukat is, mert a fiatalság nyomorúságos roncsát őrizgetik rajta.

olykor tárja a

fény: lásd, ez vagyok, ez

voltam, ez leszek én

Weöres Sándor
Az élet végén 

Átbóbiskoltam teljes életem.
A látványok, mint álmomban, forogtak,
semmit se tettem, csak történt velem,
ezernyi versemet fél-éberen írtam
dohányfüstben, nem is tudom hogyan.
Süvölvény-kortól fogva mostanig
asszony-kormány pólyált vattába és
elzsongított, nem bírtam tenni, élni,
szunnyadtam délben, írtam éjszaka,
sötétben szálltam, mint a denevér,
benső szemem nyílt a külső helyett.
Ha közben bölcsesség, vagy balgaság
felrázott volna, szenvedés, akármi:
kazánom túl-erős volt, sose robbant,
minden belül kavargott, forrt, feszített.
Dúlt két világvihar, százmillió
ember pusztult, meghalt anyám-apám:
álmomból serkentőnek mind kevés volt,
akárhogyan szégyenlem, így igaz.
Mindent vetítővásznon éltem át,
még akkor is, ha engem hajkurásztak
disznót őrizni, vagy sírt ásni, vagy
fejem körül fütyültek a lövések,
aludtam folyton, egykedvűn. De most,
hogy vénülés megrázza tagjaim
és bőrömben koccint a csontjaimmal:
végtére fölriadnék és szaladnék
szürcsölni elmulasztott kéjeket,
örülni, s örömöt megbánva, fájni,
késő gyönyörtől megrokkanva halni,
bűzben, koszban, szégyenben, elhagyottan,
mint trágyadombon a veszettkutya.
De, mint mindent, ezt is csak álmodom.
Ha mindeddig nem ébredtem: tudom,
most már halálig hortyogok. Talán
a haldoklás majd ébren szembesít
minden mulasztás terhével. Talán
az álmon túli csöndben ébredek.

olykor kinyílik

mikor szemedben szépnek

láthatom magam 

shizoo

féléberen

asszony-puhára esni én is

van tiszta munka meg az álom

a látványok ébren is forognak

hanyag kivágat ad hoc rendezés

vagy csak a távlat hiányzik ahonnan

vászonról ha ugyanazt a vásznat

nekem nem jutott a tűzviharból

nem mintha hiányozna a dögszag

ami felrázzon honnan is na honnan

vatta-puha választást élek én is

és lüktetnek persze a máshová vonó

érfalpróbák a puhához szokott

tagjaimban tehetetlenségek rakódnak

nem szakítok szippantok mélyet

aztán kifújom továbbgomolyog

egy halom arcot próbáltam magamra

és tényleg az álmodóé illeszkedik

a megragadott szavak mint a füst

és akárcsak te én is temetek

és mámorból a kimért keveset

és lassan visszagyerekesedem

a koccintáshoz alig maradt fogam

tejpuha lélek bőrt alvad magára

egyre rútabb egyre ráncosabb

késő gyönyört bár rokkanva halni

agyonvasalva reparált csonttal

ágyban párnák közt karjában akar

de mint mindent ezt is csak ahogy te

láncon tejbe-zsömlét majszoló fogatlan

vén kutya nem érzi a maga szagát

most már halálig hacsak dermedt idő

nem löttyint képen némi borzalommal

képét köpetből képkeretbe pökné
és közben összeköpköd minket is

minden mulasztás terhét viselem

akárcsak te: fosszilizálódásig.

félálom akart -

nem vetem szemedre,

hogyha visszaaltatsz

ritkán ennyire nyilvánvaló, hogy a megszületett szövevény csak jelentősen továbbszőve járja körül a felvetett aspektusokat - ezeket a böngészni valókat ajánlanám a gordiuszi csomóvá bővítéshez:
- félálomról és éberségről igazít el az Arlequin gyakorol
- az álomba merülés távlatos stációival játszik a Befejezetlen
- szépségről, bőrről Gyökér Sasa képével beszél a Három attitűd
- Enyedi Ildikó Simon mágusa ihlette vers, az érett ifjúi szépségről: Az ifjú Simon
- ugyanez női aspektusból Alessandro Baricco Az ifjú ara című könyvére írt recenziós versben
- a megavulás férfiportré-hármasa, a Világvége, a Világvége megint, és a Szókratész
- nőről, megavulásról, korról, kultúráról, szólna Takács Zsuzsa kötetére írt recenziós versem 

Ferdítés egy látásmód mentén

Sasa Gyökér képe

(Sasa haikuja:)

Rainy autumn day

Even voluptuous leaves

curl up, shivering

(shizoo ferdítésében:)

ősz cseppje hull

magába pöndörödő

ecetfa-levélre

*

(első benyomás-vers shizoo tollából:)

lombhullató lét -

rügy kipattanásáig

nem vesz levegőt

(shizoo haikuja:)

magába néző

hulló levelet mosdat 

az őszi eső

Vízió (slam)

Ha a három dimenzióban mozgás térben
ábrázolásához négy irányfény kell,
mint a repülőgépeinken,
akkor a négytérhez,
a négy térbeli dimenzióhoz
öt irányfény kell.

Meg kell látnunk a fényt befelé -
és nem a halálvágy fényét,
hanem az állatét,
a növényét:
Yggdrasil, a világfa fényét,
ami önmagától ragyog.

Ez a mítosz szakterülete,
hogy megmutassa:
nejlonzacskóruhád
fullasztó hónaljszagával
mérgezed a világod és magad.

Most épp nem létezőnek,
mesének tekinted a mítoszt,
miközben a téged vezetők
kiaknázva a figyelem hiányát,
pragmatikusan kihasználják:
ha egy törvény indulatot kelt benned,
ha azért van, hogy indulatokat kavarjon benned,
a mítosz benned üres helyét tölti a harag.

Nézz befelé,
keresd meg az irányfényt.
Mert most Yggdrasil gyökerét rágó
különböző féreg vagy,
és állatot csak állattal,
növényt csak növényivel lehet gyógyítani.

Ne a halálvágy keresztény jutalmában,
hanem az állat tekintetében keresd,
mert nemcsak hasznodra vannak,
de léted társai is -
és ne felejtsd el megöntözni a fikuszt
mielőtt elutazol...

Ne becsüld alá a mítoszt.

Teljesség-átiratok (97.)

fotó: Fan Ho

Vetkőzés

Írmagját se tűrd magadban semmiféle érvényesülési szándéknak. Mert ahogy előretörhetsz az életben, úgy csúszol vissza önmagadban. 

Ne törekedj kiválóságra. Ez azonban nem jelenti, hogy képességeidet elhanyagold. Önmagadban akkor jutsz előbbre, ha képességeidet mennél teltebbé s összecsengőbbé teszed; mindegy, hogy képességeid mekkorák: fő, hogy a tőled telhető legjobbat formáld belőlük és általuk. 

Képességeid a paripák, melyek a végső házig visznek; de a házba csak úgy tudsz belépni, ha fogatod kívül marad. Minden képességnek mérete van; s a végső kapun csak az fér be, ami mérhetetlen: a lélek maga.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

mű-anyag test

árnyék-pillangó képesség -

röpte a lélek.

lélegzet: vétel és adás
a szavak formált lélegzet-adások
visszaadod a levegőnek -

a repülés megütődésből születik:
a pacsirta égbe húzott napkelte-röptét
az éjszaka mély, hosszas földbetapasztása
üti fel -

vigyázz a kifújt lélegzettel
mert csak az bújik át a tű fokán
és éneked az összes indulatból
előfröcsögő torzulat is -

lélegzetvétel - lélegzetadás
visszaadod a formált levegőt
adásod vízre írt hullám
taraján lebegő hab
sirályrikoltás
páracsík
örök.

rengeteg rokonából álljon itt egy: az Írt kavicsok

Vendégségben

hajnal szemezget
a lugason hagyott fürt
mazsolájából

lombok árnyéktánc-
filmjét ébredő napfény
vetíti, nézi

erdőkeretben
mélyebb réteget érint -
lélek, lélegezz

bőröd alá kent
ízek imája a fény -
elviszed. haza

*

a fény képe: árnykép
ezt a filmet egy reggel idegen ritmusa rendezi
a macskák akaratában ütemes
éhség téged ugyanúgy ritmizál

a macska sokféle csendet ismer
mást él az öledben
mint amit a terasz kövére fekve

a nem használt medence
mélyére befújta a szél a nem használt
napernyőt

ernyőzni elég a kezed
de inkább hunyd be

macskaközelségben elég a behunyt
szemhéj vásznán a fénypontok sárga tánca
ez a legszemélyesebb vetítés
megragadhatatlan film

aztán kinyitod és a fény
képe újra: árnykép

*

szőlőlevélen
átszűrt napfény-filmet -
mintha szemhéjadon

Teljesség-átiratok (96.)

kép innen

Az érzelgésről

Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető és nem-ehető között; hanem mint a fény, mely egykedvűen kiárad minden előtte-levőre.

Mikor a szereteted válogatni kezd, már nem szeretet többé, hanem sóvárgásnak és undornak kettőssége. S ez: az érzelgés, mely manapság mindennél veszedelmesebb; cukros váladéka bekente az emberiséget.

Minden emberi indulat közt az érzelgősség a legnyomorúságosabb. Egyik irányba szeretni csak úgy tud, hogy másik irányba gyűlölködik; vonzalma nyállal ken, gyűlölete köpköd. Állandó mértéke nincs, önmaga kavargó formátlanságához mér mindent; akár merre fordul, jó nem fakad belőle.

A jelenkor legveszélyesebb ördög-násza: Érzelgősség úrnő és Propaganda úr egybekelése. Bármi képtelenséget akar a propaganda elfogadtatni, úgy alakítja, hogy a tömeg érzelgősségéből kiváltsa egyfelé a meghatódást, másfelé a fölháborodást és nyert ügye van.

Az érzelgősség kétfejű nőstény: egyik feje édesen mosolyog és mohón csókolgat, másik feje könnyeket ont, harap és piszkolódik. Csókolgató fejét immár majdnem mindenki összecseréli a jósággal, szeretettel, erkölccsel,családiassággal, ízléssel, eszményi lelkülettel, harapós fejét pedig a joggal,törvénnyel, megtorlással, igazsággal.

Korunk betegsége, a lelki talajtalanság és általános összezavarodás, innen ered: a kétfejű bestia mosolyából és könnyzacskóiból. Többet ártott, mint akármelyik szenvedély: a józan emberi mértéket összezavarta.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

falvédők mögött

nedvesedő falakon

kiüt a penész

Érzelgősség úrnő kétfejű nőstény

Propaganda uraság kétfejű hím -

egyikkel csókolgat, a másik jelszavakat kiabál

szeme villog, utasítása az útra terel

a parancsa szerint csattog a

nemesebb fajta bakancsa

előre az úton, úrnője jövőt termő méhe felé -

el kell takarítani ó-divatok

fék-akadályát hogy a pálya

végre nekünk lejtsen, minekünk,

akik itt minden! ne a senkik mondják meg

nyúl-viszi-puskát: nyúl tepsibe 

asztalra a bor meg a szóda,

sose halunk meg! bajszunkon az 

énekszó nedve, dalunk

a jövő nyár aratása -

Érzelgősség úrnő kétfejű nőstény

Propaganda uraság kétfejű hím -

testek temetetlen dögszaga mentén

regimentek árnyéka vonul

sírok márvány-giccstömege mögül

túlélő holtak kelnek az aratásra: 

fel, támadunk!

örömtelenségre ítélt testekbe

alien-pete módra került lények

növekednek a kikelésig -

árnyékba szorult feketült képű

öklüket harapdáló tehetetlenségek

mentenék az elveszett

gyermekek álmát.

Fókusz-pókusz

Babics Imrének

Az a megnyílás persze hogy izgat,
az a becsukódó fény-teli színpad,
súgólyukában a senki nem ül:
ebben a színjátékban színegyedül
benne ragadni, avagy tudom is én -
elfogytán, vég-dobogásra figyelve:
húsba ahogy még markolna az elme,
fejben térden, gyónva a búcsúmisén.

Az a zárkózás ahogyan pitypang
észleletet nem ver vissza a visszhang,
elfújja a szél, engeded el, minden
lényedből fakadó eszméd távozik innen,
pára a szélben, avagy tudom is én -
elfogytán vég-dobogás le ne kössön:
engedjem szökni a kincsem, ezüstöm,
minden kitalált igazam, búcsúmesém.

Az a markolt én, az a hogyne, akár
becsukódó huncut hantamadár:
füllentő fülemüle nem csipog itt,
nem zabrálja a csend gyöngykészleteit,
fütty ahogy elhal a Léthe vizén -
elfogytán ne a szívhangot lesse,
becsukódnék - akkor nyíljon a teste,
vagy tudom is én, vagy mit tudom én...

Hintahajóban

Hajóhinta Pripjatyban (via wikimapia)

fegyelmezetlen lényt
gyömöszöltek a bőröd alá.
igazodások kényszere ringat
hintahajó?

inga leng amíg a ritmus
istenülése hajtja.
vagy a félelem a megállásban
álló alakzattól?

megállásban alaki
kiképzés folyik.
kiképeznének belőled egy
konstans alakot?

soha márványba szorulni
a romlandóságban hiszel.
és mégis minden reggel
szólongatnád a csendet?

csúcspontokon az arcod
máshol merül fel.
ritmusosan ismétlődő
keresztelőkön.

kényszerbeteg ingás de
csúcsán pillanat súlytalan.
amikor elfogysz a
mélypont fogy el.

hintahajód amplitúdónként
kiemelkedik a ködből.
engedd el rudazat
biztonságát és -

Zen-fotók: Sasa Gyökér (47.)

Autumn Lake (Október, 2018.)

vízégen sikló

halacskák kandikálnak ősz

szoknyája alól

Teljesség-átiratok (95.)

Chiara Bautista: Telihold

Az eszköztelen hatásról

A jelenkori tudomány ismeri a szuggesztiót: az ember-léleknek eszköz-nélküli, kényszerítő ráhatását a másik ember-lélekre; mégis, a ráolvasás, kegyelet, ima hatóerejét babonának tekinti.

A ráolvasás, igézés; lelki hatás, mellyel valakit segítenek, vagy rontanak.

A kegyelet, szellem-idézés, szellem-riasztás; lelki hatás, mely az életből kijutott lény felé árad.

Az ima; rákapcsolódás az élet-fölötti erőre; általa saját képességünket sokszorosra növeljük. Egy társadalmi intézmény, mit pénz, hatalom, tekintély létesít és ápol, ritkán él néhány emberöltőt; s a szerzetesrendek megmaradnak, pedig csak egy-egy imádkozó koldus teremti őket.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

teljében alvó

lánysága óvjon minden

vérét vesztő nőt 

műveletlen egedben

hideg szívvel kering egy kőgolyó -

a belsejében összegyűlt darabka rögök

kifosztott törmeléke.

pedig még a húgyhólyagomban is

keletkezhet árapály.

komolyan-vehetetlenségig komolyan

szeretnéd láttatni az időt

ahogy az órák és nem a harangok

ütnek.

pedig a csend ami csak csend

ahogy a nőben nem növekszik

hideg kín se -

egyetlen fegyverré lett csupasz értelem

önmaga ellen.

ha csak a fekete-márvány sötétség

ül az égen akkor üres

tekintetedbe hiába veszem.

ha csak az esti táncrendet olvasod

álhírek és rémhírek -

holott elnevezések keringnek a Föld körül

elmarkolhatók

átokkal és imával.

valaki megülhet benned a kegyelemben

mert nem vagy kegyetlen

mint a meztelen

nevelő hártyáitól fosztott gyöngy
tánctermi ívlámpák alatt

dísz-sor-tűzbe fűzve. 

(a versben Pilinszky János, Simon Márton, Hervay Gizella, Szilágyi Domokos és Nagyatádi Horváth Tamás gondolataiból építkezem)

Beszélgetések fültávolságon túlról (Összesöpört haikuk VI.)

natalie
vakablak dala:
én erre, te arra vagy
kilátástalan.
(paramm, paramm…)

shizoo

ablak a vaknak –
nyisd ki. fürdesd végtelen
légáramában

*

„Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka. Az a tapintat és az a gyöngédség, amely mint valamilyen csodálatos zenei hallás, örökké figyelmeztet egy embert, mi sok, és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak! … Ez a tapintat nem csak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyönyörűségét is. Vannak ritka emberek, akik tudják ezt.” (Márai Sándor)

shizoo

engedd a levelet
válladra hullni, mert
az is tapintat

*

G Narancs Renée
Boros vadpörkölt
Juhtúrós galuskával
Volt a vacsorám.

(Nem túl költői, de hát mit csináljunk… :D )

shizoo

megettem. tányér
elmosva. nem meséli,
mit faltam róla. :P

*

natalie

Vaktérkép

eljutok talán

a valahovába is

testeden át

shizoo

képzeld azt, hogy egy
általam beszívott
lélegzetvétel vagy

natalie

nem a levegő
lélegzetvételek közt
kapkodó hiány


shizoo

az a hiány a
lélek teste – szentostyá-
síthatatlanul

*

natalie

csak a kék katáng
beszél azon a nyelven
amit megértek

shizoo

nem nyelven beszél 

akit a szamárkóró
is bűvölni enged

natalie

dadogásait
a réten felejtette
de megtalálták

shizoo

kóborló angyalt
riasztasz – katángkóró
alakját ölti

egy réten ül, pont
ahol ültél – egy másképp
hízó hold alatt

*

– Tiszta bohóc vagy ebben a hülye jakóban.
– Ez egy kígyóbőr zakó. Számomra ez az egyéniségem szimbóluma, és a hitemé a személyes szabadságomban.
(Veszett a világ /1990/)

shizoo

az anyósod Hold –
ennek tudatában bújj
lánya ölébe

*

natalie

óarany árnyak
lépnek a park fái közt
hosszan időzve

shizoo

liget hajzatát
összekócoló alkony –
pedig már őszül

*

Kawanabe Kyosai – Kormos varjú (19. század)

varjat nemesít 

távlat hiánya: inkább 

hollónak tűnik

*

natalie
mérték
adhatna néha
súlyos csendért cserébe
mondjuk bármi mást

shizoo

cinke pancsolt a
kitett tálkában – de te
másfelé néztél

Teljesség-átiratok (94. - kizáró változat)

David T. Waller: Car Atlas-Rainbow

A mozdulatlan utazás

Önmagad beutazása: a mindenség beutazása. A térbeli világ úgy viszonylik a mindenséghez, mint a ruhazseb az élő-testhez.

Éjjel, a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Míly nagy a világ! De ládd: egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túl-fut pillanat alatt.

Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az út, mint csillagtól csillagig.

Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a térben, mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége nincs egy teljes lépés. Aki lényében a végtelen áramokig hatol, a kamra falán kis rést ütött; aki személyiségét feloldotta, a kamra falán akkora rést ütött, amelyen már kifér.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

dugóban veszteg -

befelé bedugulva

türelem. mindjárt...

Ez a túraútvonal ezzel a turistajárattal

teljesen olyan, mint -

meg igen, ahhoz is -

egzotikus, nem?

Ezen a járaton a csaknem egyforma arcok

mindenki az ablak mellett -

mindenki kifelé néz -

a befelé felé.

Valahol azon a csomóponton túl kezdődnek

a végtelen áramok -

lassan, de biztosan -

haladunk, igaz?

Valahol ott az ismert leges-leges-legszéle

ameddig a térkép -

belső csillagatlasz -

becsukott szemmel is.

A turistaosztály tele van ezekkel a zavaróan 

egyforma arcokkal -

nem különböznek -

a mindenségit neki!

Más a bőrszíne, a testalkata, a neme, a szaga

de a szeme mindnek -

ahogy a kifelé, befelé -

ez mind én voltam egykor.

Ez a vezetett túra ezzel a járattal egy
kicsit olyan, mint -
vagy nem is tudom -
jártunk már erre?

Vannak mások is és befelé utaznak egy
metaverzumban -
párhuzamosban -
de ez másik útvonal.

Valahol előttünk a végtelen áramok, mint
angyalok zokogása -
angyalok nevetése?
majd kiderül. Majd.

Valahol a csomóponton túl a végtelen -
ez szomorú -
ez baromira szomorú.
Soha nem érünk el oda.

Más a bőrszíne, a testalkata, a neme, a szaga
de még egyik sem -
egyik se, soha -
ez mind én leszek egykor.

dugóban araszolva

befelé bedugulva

gyarapszunk

Íme a bevonó, testi változata

Teljesség-átiratok (94. - bevonó változat)

David T. Waller: Car  Atlas-Rainbow

A mozdulatlan utazás

Önmagad beutazása: a mindenség beutazása. A térbeli világ úgy viszonylik a mindenséghez, mint a ruhazseb az élő-testhez.

Éjjel, a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Míly nagy a világ! De ládd: egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túl-fut pillanat alatt.

Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az út, mint csillagtól csillagig.

Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a térben, mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége nincs egy teljes lépés. Aki lényében a végtelen áramokig hatol, a kamra falán kis rést ütött; aki személyiségét feloldotta, a kamra falán akkora rést ütött, amelyen már kifér.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

dugóban araszolva

magunkban is dugóban

hangyamód

amikor semmi se moccan
se bent se kint
tágulnak egymás rétegébe
lelkeink

amikor el se képzelem
te mit szuszogsz
mit izgat - bízom benne:
bízni fogsz

szorosan egymás mellett
nincs-helyek:
lélegzetvételt tőlem-tőled
veszel-veszek

testdugóból araszolva - kiárad
az a dolga
s most ott lüktet benned új test-
dugóba szorulva

nincs óra: üt - nincs tér hol
pont az éjfelet
utazom egyszerre benned
veled

befelé tágul - kapu mögött a
nincs hova
csak újabb rab újabb cella-
ostroma

szorosan egymás mellett a
nincs - megint
ha ég alatt nem menti senki
lelkeink.

dugóban araszolva

befelé bedugulva

gyarapszunk

- ami idevág: Lakner Zsuzsa kollázsaira írt sorozatom:
- Befelé (első, kísérleti)
- Befelé (másodszor, meglepetésekkel)
- Befelé (harmadszor, kísérleti)
- Befelé (negyedszer, darabokban)
- Befelé (ötödször, láb alatt, vereségben)

capricciók

Rostás Mihálynak és a Roma Ritmo fellépőinek

cinke hazáját
szárnnyal elért egek
bokoraljak mérik

cinegeodú -
nem járja be, nem
mélyíti a hold fénye



hol jártál hol örültél
hol veszekedtél
cinegemadár?

hol és sehol
meddig és mikor is
mindegy a cinegének



cinke surran a kitett
magokért a
fakószürke ködből

cinke a nyár mély 
örömében - tél fosztó
mély szigorában

Rácsodálkozás: Kawase Hasui (15.)

Shiba Benten Ike (Shiba Benten Pond)

ég, víz helyett a

gyönyör hímével hintett

bódult ölmeleg

két szál liliom

tavirózsadagályban

szemléli magát

Teljesség-átiratok (93.)

Sasa Gyökér: Morning, 2018.

Nevezhető és nevezhetetlen

Asztal és nem asztal, hosszú és rövid, jó és rossz, örök és mulandó – A kettős Nevezhetők tökéletesen vezetik az embert. És aki túllát rajtuk: megpillantja a Nevezhetetlent.

Ahogy a nappal és éjszaka feleződik a földgolyó körül, a nevezhető kettősségek éppúgy feleződnek a kölönlévő lélek körül. Az alvásban, halálban és elmélyülésben nincs nappal és éjszaka, és ahol megszűnik a különlét, ott megszűnnek a nevezhető kettősségek is.

nemcsak az árnyék -

égfestő fény festménye

minden anyag

egész kultúrák laktak a pillanat látomásában

ez egy megfeszítő tapasztalat a

kényszeres újraolvasónak -

asztal és nem asztal hosszú és rövid örök és múlandó

máris kihullott ahogyan ismételgeted

egész kultúrák laktak a megállás

lépésenként megélt teljesében

mert minden látvány megállít -

a dögkút mellett heverő felpuffadt disznó

maga-telése is

lobogsz a más megragadott észrevételében

és igen és végre megvan és végre tudod

mi az amit látsz -

ezt a megragadni valót nem tapogathatod össze

nem szél, nem zászló: libbenj meg tőle.

látványt kizáró

fátylakra vetülő fény

festménye libben

- nagyon sok versem idevonhatnám, mint erről a témáról szólni akarót; mégis, azt hiszem egyet emelek csak ide, ami a haiku születését úgy illusztrálja, ahogyan ez a kompozíció is, ez pedig a Zen

Nincs szél. Nincs zászló.
De milyen gyönyörűen
nincs szél, nincs zászló!

A koszorúsfiú nyakkendőt igazít

Simon Mártonnak

A kutyák megérzik a hamisat.
megérzik a szétválasztott szervek
mentén tapogatózó tétovaságot
vagy ahogy a foncsor tartja meg a
felületén egy látszat teljesét.

Labda vagyok, pattogok a magas fűben -
teljesen másfelé szaladtál,
és a szél is felőled fúj.

Az állatorvosi rendelő várójában
a páciensek szorongása időleges
fajközi békét teremt -
azt hittem, macska, de csak egy
karmolás nyomának fényingadozásban
elmosódó szélű tükörképe.

Talán ezért ez a kaméleonszerű
belevándorlás egy másik megküzdés
hangütésébe? Egy teljesen
más bőrbe göngyölt cukorbetegség
hangnemében lehet
valódi könnyeket ejteni?
Ezért a recenziós hajlam, mert
alapjában egy nyakkendő-igazítás
alkalmából megejtett kelletlen csere
teremtménye vagy, akit
Afaszomnakvankedveazegészhez-nek
hívnak?

Valahol egy labda hever egy
lenyíratlan kutyafuttató
fűcsomóinak árnyékában -
hiába árasztja a szagod.

Van aki injekcióra vár. Mindig
az a legcsöndesebb, aki szurira -
ebben a pontosan körül se
határolt váróteremben.

A kutyák megérzik a hamisat
mert a tükörképnek nincs valódi szaga?

Vagy a labdát azért
keresi hiába, mert
nem arra a harapásra emlékszik
a körbeszimatoló orr,
amelyik szaglik róla?

Tajgetosz-slam

A magyar emberek döntöttek...:

nem akarnak dönteni.
Az emberek telket akarnak. Nyaralóval.
A szabadság egészen pici, szájszagú, lábszagú 

négyszögesített köreit.
Tetszik nekik ez az autoriter törpe.
Ezt a tekintélyt szokták meg Kádár alatt, és ezt a mítoszt.
Az autoriter törpe mítoszát.

Hogy habár ránézésre evidensen Döbrögi,
az emberek a Lúdas Matyit látják benne.

Ezt a csatát elveszítettük.
Vándor, vidd hírül a spártaiaknak
megcselekedtük, mit megkövetelt a haza... 

Megvoltak az arányok, mi?

Háromszáz tökös örökös demokrata elitkatona,
helótából annyi, amennyi, meg

szemben nagyjából tizenötezer perzsa

ott, a kerítésen túl?

nem voltak meg az arányok!
mert a helóták 49,27 százaléka úgy döntött, hogy Ephialtész lesz,

tudjátok, a filmből az a púpos...
és a hátunkba vezeti a rejtett ösvényeken a diktatúrát.
Mert a döntés nap mint napi kényszere helyett
megelégednek a telekkel, a bekeríthető szabadsággal.
Ezt a pajzsfalat hátulról döntötték le...
Miközben a perzsák, baszod? A perzsák el se jöttek.

Ha már a spártaiaknál tartunk,

egy társadalom értelmi állapotát remekül megmutatja
hogy áll a Taigetosz-kérdéshez.
Mit kezd az elesettjeivel, a sérültjeivel, 

a csökkent munkaképességűekkel, 

az autistákkal, a down-kórósokkal...
És az úgy maradt,
leelmeroggyantozott, ledroidozott,
lefidesznyik-birkázott 49,27 százalékkal!

Mer' amúgy ez az ország fele...

És amúgy a Thermopülai csata tanulsága nem az, hogy

ne kegyelmezz, mert ha életben hagyod a torzszülöttet, elárul.

Hogy csecsemőként kellett volna sziklához csapni, mert

lám, felnőtt, és bosszút állt a kitaszított nyomorékja.

Leonidasz az eltaszítás helyett Ephialtésznek,

aki csak harcolni akart, ahogy a többi Spártai,
ezt kellett volna mondja:

Gyere velünk, állj be közénk!
A pajzsfalba nem állhatsz, mert
nem tudod elég magasra emelni a pajzsod,
de kiléphetsz mögüle a többi öngyilkossal
karddal harcolni a pajzsfal elé,
a szavad ér annyit majd, mint akármelyikünké,
és ha balul üt ki a csata, velünk halhatsz!
Te lehetsz akár az utolsó spártai, aki
még állt a Thermopülai csatában!

Mert így kellene bánnunk minden
megváltozott munkaképességű
honfitársunkkal!
A mentális értelemben nem változó
döntésképességű honfitársainkkal is:

leelmeroggyantozott, ledroidozott,
lefidesznyik-birkázott 49,27 százalékkal is.

meg kéne találni a helyüket.

Mert látod, ez az, ami ennek az

autoriter törpének

tökéletesen sikerült.

korábbi verziója is volt, süti-dobozos Thermopülai csatával a képen, a Kompország-kármentés

Szubjekt-ruhák és maszkok (slamverzió)

Reiko Murakami: Resonance April

Egy űrutazásról álmodtam egy űrszekéren
- város volt inkább -
hatalmas küllői közt a súlytalansággal
középen egy lebegő szórakoztató centrummal
aminek az egyik lobbisétányát estéről
estére az űrbe nyitja az ügynökség
a csillagfényt beengedik és a
szubjekt-ruhák és maszkok
a csillagfény akadálytalan
rezgésében polarizálódnak
és az ember az összes
szeretet/undor/vágy/ellenszenv viszonyának
transzparens derengésében létezik.

Ezeknek a rendszerközi járatoknak ez
az egyik varázsa amikor nanoszálas vékony
szubjekt-ruha és maszk védelmében
ott állsz a fény-hullámverésben
az összes többi számára tökéletesen kitárulkozva
van aki a napi rendszerességgel szervezett
slam-események miatt utazik hetedszer
az Orion köd és Anyácska között
mert három perc tizenöt másodpercig
ilyenkor a világegyetem a közönséged



Egy űrszekérről álmodtam - város volt inkább -
ahol a hosszú lét lassú változásait
az egymás szavától fejünkben lévő dolgok
bűvöletében töltöttük
az egymás szemében transzparens
derengésben ami látni engedi az elhangzott szöveget
amit a többi egyszerre néz és hallgat
együtt hullámozva a szövegragyogással


Egy űrszekérről álmodtam - város volt inkább -
ahol a hosszú lét lassú változásait
az egymás szavától fejünkben változó dolgok
bűvöletében töltöttük
amit a csillag-ég velünk rezgő egésze is
a bőrünket borzongató szivárványos ragyogás is
leokézott.

volt egy korábbi verziója is

Emoko tegnap esti éneke

Emoko a tűzre igazította az ágat és belefogott az énekébe
még a pislákoló vacsoracsillagok is őt hallgatták:





volt egy Cayid a Saforin nemzetségből
a keze ügyes, a hangja varázslatos
és szavakat súgott neki az éji tücsök
és pacsirta segítette a szavakat a dalba

a városában minden ünnepen
és minden hétköznap este
összegyűltek az ott élők a küszöbe elé
ő minden este egy dalt énekelt el
minden este egy új dalt énekelt



volt egy Cayid a Saforin nemzetségből
áldott erejének lassacskán híre ment
hogy éneke a kút amelyből a
vacsoracsillagok is kortyolnak

a városába egyre több zarándok
érkezett és estéről estére
egyre többen követelték tőle
az egy dal után a ráadást az
újabb és újabb ráadást



volt egy Cayid a Saforin nemzetségből
a híre megtöltötte a fogadókat
kifőzdék nyíltak a ligetek vízjárta szélén
szeméthalmokra pislogtak a szilvafák

a város éhes lányai szajhának álltak
hiszen az egyre több zarándok is éhezett
a beolvadás után a beleolvadásra
a bulik egyre hosszabbra nyúltak
és mindig lassabban indult a másnap



volt egy Cayid a Saforin nemzetségből
iskolát nyitott és mára gazdag ember
az éneke még mindig lenyűgöző
bár sokan mondják: ismétli magát

már, bizony olykor ismétli magát...
én hallgattam a Cayid énekét ott
a zsúfolásig telt amfiteátrumban
amit a város lakói a hegyoldalba faragtak
és én se akartam, hogy abbahagyja...



volt egy Cayid a Saforin nemzetségből
mindig sokan vannak körülötte
csoda, hogy hallja még a tücsköt
s hogy felriad még a pacsirtaszóra

sokan vannak mindig körülötte
tanítványok és kíváncsiak és
hírverők és egyéb élősködők
szerintem őrzik nehogy eltűnjön
szerintem félnek hogy egyszer megszökik



volt egy Cayid a Saforin nemzetségből
a városát a jóérzésű ember kerüli
ha sok a mámor, akkor túl sok a részeg
vigyázzatok, ne legyen túl sok a mámor

mert bizony, olykor túl sok a mámor...
én minden este egy dalt éneklek
tart amíg tart és szól  ahogy szól
emlékszem egy Cayidra Saforinból
emlékszem rá és sajnálom szegényt...

már bizony, olykor sajnálom szegényt...

Októberi kárhozat

maholnap égveremben
ha tényleg fordul
kifordul ez a belőlünk
szivárgó csend -

kikapcsoltam a kísérőzenét
hogy behallatsszon az eső csepegése
a kapukon túl az a
ki nem alvó táj most
esőcsepp-csilingelést hallgat -

fémes ízt hagy maga után a
várakozó jövőt megpillantó
hideg verejtéket izzadó álom:
elektromos ízt -

talán ez az égizzadás is
egy időbe drótozott
elektromos áramlás általunk
felfoghatatlan REM fázisának eredménye -

az eső és eső közti különbség:
az egyik könny
sórögöket hagy -
a másik verejték
sórögöket hagy -
a harmadik megitat
de magába gyűjti a sót -

felzaklat ha észreveszed
mikor álmodik rosszat a
maholnap égverembe
forgató csend mögött
az ég só-háztartása.

Holocén kihalási esemény

Pablo Neruda hangján, Dan Simmons szavára

meglaktuk belaktuk
gócokban gyűlő vasbeton gólemek
trombocitái
rögösített kultúrtájék felett
homokot hordó szél
kiásott ősvérből préselt soha-volt
nem bomló fátylainak menyasszonya
elektromossággal feltöltődő ólomelegy füst
vőlegénye
az esküvőnkön Káli éhsége dalol

meglaktuk belaktuk
megettük helyére kikötöttük
a jószágot akiből kivertük a rosszaságot
tűri a torkot metszést
kezünk munkájában Káli éhsége dalol
éhes kisgömböcök nyelték el a
hatalmas paták dübörgő vándorlását
ide-oda vággyal cincált élősködő
özönfajok sáskajárnak kézen fogva az álmainkkal

nekünk dalolnak a megafauna-kipusztulások
ennek az éhségnek a Gömb nem
tud mást elfogyást elfonnyadást
az ölünkből ömlő égig csapó
dagályhullámban Káli éhsége dalol
mi vagyunk a tisztulási folyamat
mi vagyunk a kiásott préselt fogazott
fosszília-múlt felszabadító testvér-jelene

egymásnak mesélt történetünk a
teljes egymásnak mesélt történetünk
a kihalási esemény
éhségünk vezérelte lihegés amit el
legszebben Káli éhsége dalol
a munka negyedénél járunk előre!
ínyünkön áldozzon elfogyó fajok íze!

legszívesebben kiharapnánk egy
tűzíz falatot a Napból
az éhség királynőjéből Káliból
de lehet e szívünk másféle dalokat énekelni?