Teljesség-átiratok (32. - másodszor)

                                                                                                   könnyebbült verzió

Kép: Pereszlényi Erika

Szembe-fordított tükrök

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.

Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.

Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

tükör által az ablak -

vakon cselekszel

de érzed: nézik.

nézd házvágy-égtükör
mélyég-vágytükörház
lépésmegtörhető
hullámoztatható
játszhatsz vele-valóság -

nézd hogy fér csillan át
fénytér hogy csillapul
nézed magát leső
lépésmegtörhető
nézhetsz bele-valóság.

nézd nincsen fent a lent

felnézel is tükör

nézel bármit tükör

ha törnéd összetör

te is csak a tükörben -

nézd honvágy égtükör

mélységből tükörház

lépés-megtörheted

hullámodon remeg

nem törsz de a tükör sem.

nézd ez vagy távlatod

lépésről-létrafok

hullámoztatható

elgondolt néma szó

játszhatsz-vele valóság -

nézd ez vagy néznek itt

legkisebb szőrödig

borzongó figyelmek

tükréből ölel meg

élhetsz-bele valóság.

Teljesség-átiratok (32.)

                                                                                                    szomorú, testi verzió

kép: Sasa Gyökér

Szembe-fordított tükrök

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.

Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.

Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

ott fenn. madarak.

te nem vonulhatsz velük -

a létra benned...

nem. örökké nem. nem örök. csak a mászás.
lihegő izzadtságszagú bennem kaparászás.
örömöm sokszorozódjék. ha repülne a szóval
létra fokán kaparász gyenge vitéz ez az óhaj
csak toldás. még csak vagy már csak toldás.
javadra vagyok? ha a szélben nem lakik oldás?
ha a létem torz szemüvegen át hunyorog az égig
ha időben rejlik és suhogó percek a nincsbe kísérik?

nem. örökké nem. nem örök. csak a mászás örök itt.
parancs, értettem! s a csattanásra toll suhogása törik.
ott fenn. madarak. te nem vonulsz velük. a létra benned...
és két irányban sem tudod, miért és meddig kéne menned
le és fel. létralétre kárhozott időbe reszket -
mert egy parancsra tetted. követted el a tettet.
ott fenn. a madarak. te nem vonulhatsz velük. benned a létra.
test hordalékát vinné egy holdnyi űrporhordalékra.

ott fenn. a madarak.

te nem vonulsz velük.

benned a létra.

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (25.)

időspirál -

hasadt tönkön csigaház

csavarodna tovább

*

hasadt tönk, csigaház

csavarodna tovább

idő-spirálba

*

nedve-vesztett vázak

mesélik két mászó

csúcskísérletét

Promó-slam

Erdős Virág: ezt is el
                           reci-epigon-slamverzió



van egy ország semmi ágán lógó polgáretető
van egy nyelvi közeg köztér perspektívatemető
van egy tükör rajtam is múlt el se kezdődött sose
van egy múlt és van egy jövő nem áll jól a szeme se

járókelők ábrázatán néma homály (ha) borong
nem látjuk az ábrázatuk, aszfaltig húz le a gond
mind így vagyunk egymás elől elkapkodott tekintet
ki kapja el ha ezt is el kutyaszájból szerinted

(Mondóka ez könnyű szövet, belebújok,

baszki ennek a zsebében tonnasúlyok -

húz le, apám oda ahol csak a morzsát

hóvég-örökbillegteti Magyarország!

Mondókát firkált e módon Pósa bácsi,

érthetően hangzik rajta az, hogy „ácsi!”
Eldekáz a súlyokkal a könnyű forma,
s megérti az is, aki csak szótagolva -

slamen meg úgy hallgatja az értelmiség,
mint a misét…)

ki viszi át a folyót is egyik bérlő másik kódis
kinek jusson mér’ is jutna tegnap sütött száraz bukta
ki vágyja a sorsa végét ki bambuljon este tévét
kinek jusson teli gyomor kinek hétköznapi horror

mindennapi vergődés és kitessékelt érdeklődés
pí-vízzel meg fényevéssel érjük be az ittlevéssel
parizert papírról állva multiban multit zabálva
ki ne legyen mi közülünk hat anyja van úgyis árva



(Plebejus egy költészet ez,
kell hozzá a decibel,
tele van a hócipője
a sok nyertes gecivel;

hatást akar, nem ötöl
mégse munkásvasököl
rímes esti-iskola,
azt akarja: nézz oda.

ne kapd el a fejed se, ha nem tetszik a bűze se

ennek a szép új világnak te is csak a férgese -

út szélén az eltaposott csikkéletek szívása

sárral fröcskölt le se szarás ne menjen át rúgásba!

Plebejus egy költészet ez,

neked szól hát értsed,

hogy melletted az a másik

feje-búbig miért seb

Hatást akar nem hatol

szóról szóra zakatol

rímes esti-iskola

csak azt akarja, nézz oda...)



szóljatok légyszi a ravaszul rászedett vérnek
emberbőr bujtatja kilóg a nagy lompos eszme
alóla borul ki bilibe csomagolt érdek
éltetjük áltatjuk kinyírjuk kibírjuk ezt se

szóljatok légyszi hogy elég az elégajóból
mondani kevés de mondani kell ha a tett
én vétkem én vétkem nem elég elég a szóból
milyen jó hogy épp nem sérti a törvényeket




(Mer’ nem kell keresni se
a téma itt utcán hever –
itt egy húgyfolt, egy kis szar ott
minden sarok Viharsarok
avagy csaknem. Mert a föle
mindezt másképp műveli
de azt írja szabadversbe
másik költő: Térey.)




ne lehessen kapásból és szemtől szembe letegezni
akiért egy isten fia hagyta magát kiszegezni
nem nyújtani kezet se (mer' koszos lesz a mandzsetta)
annak aki hozzánk képest (nem a javát) megette

férfimunka lányöröm legszebb vers a káröröm
mit érdekel a más baja van kenyerem van söröm
észrevétlen húznak el a talp alatt a miértek
úgy remélem nem kell több szó - ennyiből is megérted.




(Erdős Virág: Ezt is el.
Kussolni kell?

Mondani kell!)

Entitás

                                                           Bokor Krisztián Álomjáró Úrnak



elfogadod a megidézett teljes akciós csomagot
ébredsz, a macskád a hold elől a fejed árnyékába bújt
a belélegzett szőrt se féled, nemhogy.
három útból bármelyik lábnyom
ő is - csak az elhagyottságát nem tudod belélegezni.
legalább foglalkoztak veled. otthonos
eged lett - és távlat nyílt a tömör, csak gilisztamód
fúrható talajba. a megidézett teljes
akciós csomag birtokában mentséged nem lett,
se igazolásod - de nem vagy elhagyott.

elfogadod a megidézett teljes akciós csomagot.


***

pusztán létélménytől nem lesz fosztott foszló gecivé senki?
hinnem kell valamit belemerevít holdfény felhőzet a rest ég
pusztán élménytúrásból nem didereg a kavarog a nem heverem ki
valami hiányt rá kell képzelnem - az éj-mély vele teli estét.

valami hiány zaklat tán üres ég szakadozva eloszló seggarc pára
hogy a föld maga csak a vékony bőr - tűz száradt űrburka reped -
de ha meglátogat éj-mély betekert tölténye fogyása a széle határa
nyugalommal szuszakol testbe reményt priccent ágyékom gyereket.

van hova. távlata lesz vékony bőr bereped leszek én a hunyó -
beleszuszakolva a testbe határba a télbe a nyárba terelget visz a szó.
pusztán létélményből nem nő ekkora kibekúrt rendben a káosz
vagy ha igen - az ember mintha a semmihez a soha: csak úgy nyúlna magához.


***

játékon kívül
nem lehetsz játékos, szép
cseréptörésben







inspirációja: https://www.facebook.com/Kryssboy/posts/10206065665349510

Zen fotók: Sasa Gyökér (2.)

Tél öblén hó takart

életek álmába

színt kiabálnál

*

tele fénnyel tele - belefényel a tiszta fehérbe az elnyelt

lélegzet hírnöke színt kiabál

dércsípte bogyó - fagy csípte bogyó dermedt vörösében ízében

ragyogó hóparkettre vetült lépésteli bál

ősz táncát járná színén egyedül a teremben csak e szín van

övé csak e szín üzen élő

álomdallamot a fehérnek másképp ragyogó télnek tőle kinyíló

térnek feledékeny létnek a fénybe fruska tavaszt ha zenél ő. 

*

mind a közönség

hótakaróban alszik -

de te szerepelsz

*

dívácska - hova

sietsz? eléget az

ekkora figyelem -

Fekete tollak

Bartis Attilának (pontosabban Johann Wolfgang Adler ezredesnek a Vége című regényből)

Kitudjaki?

"Vállamon egy madár ül és rekedt

hangján azt ismétli: nem érdemes.

Azt mondja: nincs jövő. A helyzetek

nem változnak, csak a helyszínek és nevek.

A régi bajt tövestül tépheted,

csak jobb talajt kínálsz az új bajoknak.

A változás: hanyatlás, mondja. A füstbe ment

reménységnél csak a betelt remény a rosszabb…"

                                      (Rakovszky Zsuzsa: Öregkor. Részlet.)

Egy madár ül a vállamon,

Ki együtt született velem.

Már oly nagy, már olyan nehéz,

Hogy minden léptem gyötrelem.

Súly, súly, súly rajtam, bénaság,

Ellökném, rámakaszkodik,

Mint egy tölgyfa a gyökerét,

Vállamba vájja karmait.

Hallom, fülemnél ott dobog

irtózatos madár-szive.

Ha elröpülne egy napon,

Most már eldőlnék nélküle.

                                     (Nemes Nagy Ágnes: Madár)

Telihold, tízezerszeres nap és

úgy ér mint egy csőrbökés.

Karomcsikordulás. Kifordult díszkövön.

a fényben élesebb, ha nincs öröm.

Tollak suhogó árnyéktere

gúnyt recseg. Repülj, gyere -

árnyékolnak a varjak 

hogy ne akarjak.

Hogy mégse akarjak.

Vége van. Az estélynek az ünnepélynek 

a díszfelvonulásnak a május elsejének 

lyukas zászlófeszítő lobogásnak

ez a másnap.

Fejfájós. A lelkiismeret-furdalásban
keresi az igét. Az igát. Az önigazolást.
Mit és hova - de valamit elástam.
Csukott szemembe rejtettem. Ne lásd.
Egy madár ül a vállamon.
Vállamon ül tízezer éve.
markol ha az izgalom
alól szöknék semmisülésbe.
Csak azt beszélném, csak a rügyet - a mást
ami kilóg árnyéka alól még?
Igét. Igát. Önigazolást.
Lásd. Rikolt ha szólnék.

Vége van. Ugyanaz a facsart lepedékes
önzés ismétlődik - csak ami esedékes.
Árnyékolnak a varjak,
hogy ne akarjak.

Kifordult a földből. Látod. kinőtt
amit valamikor elástam?
Fény pettyezi a fejünkre szórt időt
önkéntelen elragadtatásban -
tavasz jön. Kinő az elvetett.
A dögvirág. Emlékezik a vér.
Vállamon egy rekedt
madár ül - a húsunktól kövér.

-----------------------------------------------------------------------------

Rosszul ébredtem. Egy álom zaklat. A vége.
Örömem, a megkönnyebbülésem
belegyűrtem a semmisítésbe?
Ahogy szemeteszsákba, úgy nőbe
tömött ágyékrobbantó gyávaság vagyok?
A szégyenérzettel együtt ástam el
önmagam is - azóta halott?

Elástam egy gyereklányt
s benne a magot?

Valóban hurcolok egy emléket, amit
nem ver ki a fejemből az ölelésed?
Minden neked adott önkéntelen gesztusom
ezért veszem kevésnek?
Ha látom a hírek, a könyvek, a vak kor
vibrálásában ha szétterül - ezért
sápaszt és hajt ugyanakkor
szégyenem testtájaiba vért?

Tényleg hordozom ezt a bocsáthatatlan vágyat?
Maga elől menekülő vadállat?

Tényleg hordozok egy megbocsáthatatlan
gyűlöletet, mit semmiféle katlan,
kitörés és fogság nem igazolhat -
tényleg hurcolom magamban a holtat?

----------------------------------------------------------------------------

Nézd. Biztonságos szürkeség ölel ma.
Varjútollak elhullási tilalma.
Ha volt is, most nem vet árnyékot, ami nincsen.
Most szürke minden.

Majd tényleg eljön, ami beköszönt
tegnap. Egyszer szétterül a csönd.
A rög alatt a tollnak ha álma van -
omlik. Hangtalan.

Ahogy a szemedben az a
védtelen tekintet elvisel -
hogy elhiszel.

Bárkit hurcolok, csak te tudod
megbocsátani.
                       Nézd. Kicsit hideg van. És pára.
Az ember ebben a ködben
körvonalak nélkül ismer magára.

Kontúrtalan.

Az estélynek, az ünnepélynek, a díszfelvonulásnak
lyukas zászlófeszítő lobogásnak
vége van.

Reggel a toronyban (hangminták 23.)

Reaktív

feküdjünk vissza nap
mondja a kedves mire én
nem
ez keljünk időben hogy el ne késsünk nap
a nap nem mond semmit
épp kel
a macska sem mond semmit
épp fekszik
reggel, amikor
háromszor húzom le a vécét
hogy egyszer lemenjen.


Recitatív

hallgatnak az angyalaim.
a csend ízét érzem -
feneíz van fűszerein
vagy a vágyott fénynem -
feneíz vagy bababőríz.
szájszag vagy ultramarin.
ahogy ejt avagy őriz -
hallgatnak az angyalaim.



Repetitív
          (haiku. ismételgesd.)

neked sem
hiszem el hogy
nem hiszem

elfogy
lélegzet
élet

Beszélgetés foszló papírlap felett

GM:
Hinni szeretném,
ritkuló szavainkat
jobban vigyázzuk

shizoo:
ritkuló szavak?
ami anyag, mind elzeng -
ejtsd ki nyugodtan


GM:
félek beszélni,
mert mit mondok, e zajban
félreérthető.


shizoo:
csak a belső zajt
csitítsd el - gally hova hull
nem a fa gondja


GM:
Tenger mélyének
csendje ölel. Amit látsz,
hullám mossa ki.


shizoo:
nem hordalék a
szó - ne becsüld alá a
kagyló éleit


GM:
Igaz. Kincsét is,
nemcsak szennyét sodorja
partra a tenger.


shizoo:
tenger, fa, vessző,
vesző létünknek hímez
halotti fátylat

Zen-fotók: Nakamura Junichi (22)

éhünk egykori

ura szemlézi

éhségűző seregét

*

rendek idézőjele

pára - ne takard

el a napkeltét

Az inga megáll

                                          Umberto Eco úrnak




Szó. Nélküled. Rólad.
Úgy ébredtem pedig, hogy jó nap.
Jó nap. Halálra.
Látod. Milyen szárnyat növeszt a lárva.
Látod. Gubózottságod
lapozó kényét sutba vágod.
Hősöd nyomán.
Minden sietség nélkül. Komám.

Legendaszövő.
Addig járt. Felissza a jövő.
Korsó a kútra.
Betűbe szőtt kultúraútra.
Míg meg. Törött.
Látod. Testet tör minden szülött.
Hősöd nyomán
járnánk hullt cserepeiden. Komám.

Labirintusaidból amikor
kiszöksz. Nélküled születik a kor.
Jó nap. Halálra.
Majd úgyis. Elfelejt a lárma.
Látod. Törött.
Fényes borítón úgyis tükrözöd.
Hősöd nyomán
nézünk utánad. Bámulunk. Komám.

Zen fotók: Sasa Gyökér (1.)

Növényi írás

szűzhóra vetül

ahogy átkukucskálsz a

tél kerítésén

*

fény írta jelek

reszketnek hópapíron -

öröklét-éhhel

Beszélgetés akadó forgás közben

Sopotnik Zoltán:

Hideg Gramofon


Soha nem vagyok fáradt a látomásokhoz.

„Kozmikus hóesés”, mondtam egy régi lakásunk 

ajtajában a kedvesemnek, pedig egyszerűen 

csak havazott. Arcomat az ég felé fordítva 

hagytam, hogy minél több hópehely rátapadjon. 

Láttam egy bolygóról fehér, vattaszerű anyagot 

lebomlani és örültem, hogy ennek semmi 

köze az értelemhez. Skótjuhászunk egyre el- 

szántabban körözött a csupasz meggyfa körül 

az udvaron. Hóesés ritmusára szaladó kutyát 

ritkán lát az ember. Egy gramofon hirtelen 

bekapcsolt belül: ott és akkor akadó tűvel, 

izgató, hideg harmóniával.

shizoo:

Akadó forgás

Nem a szavak kattintják egymást bennem, nem a

beözönlő képek; a látványon is keresnem kell az ajtót.

Látod? Esik - mondanám a kedvesemnek de túl

bonyolult még ez a könnyen nedvesedő mondat is,

hogy honnan érkezik. Láttam egy bolygó görbületét

láttam, ahogy forog, tudom: az eső is ívben, hiszen

elfordulunk alatta. Elfordulunk és ezért nem tudom

most éppen melyik szeretett halottam diktál, miközben

a macskám a lábamnál ülve beleszundikál

a figyelembe. Látod? Esik. Látszani nem látszik

de tudom, hogy ami itt körbefordul, az is

- kivétel nélkül - ajándék, és spirálba csavarodó

tűvel idéz harmóniákat.

Teremtők a Galaktikus Ködben

Szabó Zsolt képe

akkor teremtik a termő pára
részecskéinek potenciálját
megteremtik a ködöt, amely
mindent a porcikámig jár át
amikor felmérik önmaguk -
a teremtő kimondja vagyok és
szembenéz azzal: miért vagyok
permanens kezdőlökés -
teremt egy magát foncsorozó
tükröt amelynek nincs határa
a végtelenben nyílva talán
majd ráismerhet önmagára -

akkor teremtik a termő pára
erőszakát, melyből kikel
a teremtményt tovább teremtő
porcikámig ható siker -
teremtett teremtőtömeg
teremte ködben ázol, áztat -
aranyködben a teremtők
a leheletben végre fáznak -
akkor teremtik a termő pára
sokkját, téged, páratermő -
se szeri annyi magzó férfi
se száma annyi tízezer nő -

kétmilliomod részt

városom vére a

lelkemen szárad

*

atomparány részt

világom vére alvad

kezem munkáján

Pályázat: Vonal (negyedik merülés)

amihez: http://www.naputonline.hu/2016/01/31/palyazat-vonal/


6. Születésnapi vonal

Kiss Marianna képe

életvonal.

pixelhiba. a végtelen

fény semmijében.

*

semmiségbe lép?

tornyosulásunk

így rajzol határokat.

*

fényed vakító

örökében pici árny.

ma megszülettél.

*

utat tévesztesz?

életvonalon kúszol

a fény tenyerén.

*

utat téveszthetsz?

életvonaladon? a

Buddha tenyerén?

*

életvonal.
pixelhiba. látszik.

látszol. pici tornyocska.

Pályázat: Vonal (harmadik merülés)

amihez: http://www.naputonline.hu/2016/01/31/palyazat-vonal/


4. Húzz egy vonalat! 

kép: Sárosi Ervin

határvonalak

eldurvult karmain át -

hallgatlak, trilla

*

kép: Sárosi Ervin

csigavonalat

éljünk - kifelé

befelé is végtelent

*

kép: Sárosi Ervin

pengő vonalú húrok

cimbalmok - elzeng? 

hallom, míg élek.

5. Vonal - szabad kézzel

Ken Bruland: Gulf of Alaska

vonalat mókáz

édesvíz a sóssal -

aztán elegyednek

*

fotó: Németh Kriszta

az ajtó vonalán túl

bármikor lehet

a Meseország?

*

Kiss Mariana képe

egykor megtartott

terhek görbületének

tükre a vén vas

*

kívánkozhat-e még

feszülés kínjáért

vízvonal alá?

Világvége-slam

Világvége

Aznap volt, amikor Szókratészt kidobtam
mert nem bírtam már a szájszagát –
hogy folyton éjfél után érkezett haza
matatott, elejtette a kulcsot
esetlenül próbált csendesen mozogni és
persze mindig levert valamit.

Kegyetlen voltam persze hogy – de untam
hogy egyszemélyes hajléktalanszállót
üzemeltetek a szoba konyhában
hogy szólni kellett baszki fürödj meg
mert büdös vagy vettem fogkefét
hiába meg új gatyákat a moshatatlan
rongyok helyett –

Kegyetlen voltam, de egyre többször volt

matarészeg és egyre ritkábban fénylett.
A három egyetem
ahol valamikor előadott megunta a linkelést
a meg se tartott órákat
a botrányba fulladt megtartottakat

kiesett az összes projektből
még azokból is, amiket ő talált ki... 

Kegyetlen voltam de leamortizált

hogy inni kellett vele

rá kellett gyújtani vele

nem lehetett leszokni tőle

a végén a könyveim adogattam el, hogy

legyen miből kölcsönadnom neki

baszott befizetni a rezsibe

nem fértem tőle hozzá a saját életemhez -

aznap volt, mikor Szókratészt végül kidobtam -

de mi a lófaszt csinálhattam volna?
mégis, mit tehettem volna
amikor legszívesebben mérget tettem volna a sörébe?

*

Megint világvége

Aznap volt, amikor kidobott
mert már nem bírta a szerencsétlen érvvel
a fejében csak úgy kavarogtak
az egymásba mosódó paradigmák
képlékeny és fuldokló elegyben –

Zaklatta, hogy nem képes lépést tartani

a gondolatmenettel. Elfelejtette a saját érveit.

Zabálni azt szeretett, húst, meg savanyú paprikát.

Egyszer csináltam neki zöldborsópörköltet,

de úgy nézte, mintha főtt szar lenne a tányérján.

És még ő igénytelenezett le engem
szóképtelen Közhely úr maga
egy két barbár versi ötletén túl a
Az éhezők viadala meg a
Bosszúállók papírvékony képregényes
mélységében feszelgett a lelke -

Izgatta a tudás? Hogy a fenébe ne!
Vakarta mint egy gennyedző sebet
érezte hogy érteni kéne a vajon-mit!
És közben mindenfélét az orrom alá
dugdosott: dolgot, izéket, érted?
Gyereklelkü totemfetisiszta
megnyugtatta a tiszta gatya.

Akkor nap volt. Tényleg.
S hogy velem aztán mi lett?
világvége… érted?

meghaltam bazmeg

az lett.

Pályázat: Vonal (második merülés)

amihez: http://www.naputonline.hu/2016/01/31/palyazat-vonal/



3. Szín-vonalak

kép: Stekovics Gáspár

tornyok égrabló

magányos vonalán túl

borpincék várnak

*

ne láss, csak engem -

eseng a tágult égbe

meredő magány

Kép: Stekovics Gáspár

hullám, vonagló

lúdbőrzés - veled

milyen érintés üzen?

*

bármi vont ráncot

homlokodra, elmúlt -

  engedd elmerülni.

Kép: Stekovics Gáspár

vigyázzba állított

testek sora közül

is dereng a fény*

*

frontvonalak között

testek sora mögött

születik a fény

*ezzel a képpel üzennék félelmet gerjesztőknek és kerítést húzóknak - a kerített tér rezervátum, ha kontinensméretű is; a félelmet azok gerjesztik, akik az egykori gyarmatrendszer beteg maradványainak, világot rabló struktúrájának további fenntartásában érdekeltek - s akik ugyanígy rezerválódnak elit kis őrzött tereikbe tőlünk, egyszerűektől is; csak konvojban, vijjogó őrzött biztonságban hajtanak át az életünkön. És a két kerítés közé vigyázzba állítanak bennünket megint, ha hagyjuk.

Pályázat: Vonal

amihez: http://www.naputonline.hu/2016/01/31/palyazat-vonal/


1. Téli vonal-etűdök

kép: Sarolta Sasa Gyökér

feketén fehér

tussal vonalaz a tél -

hólepte ággal

*

kép: Pierre Pellegrini

erőszak ez is -

a táj vonalba szabott

nemi szőrzete

*

kép: Stekovics Gáspár

tőkék vonalkás

rendjében számolja

telő időnk a tél

2. Békebeli vonalak

Ringling Bros. and Barnum & Bailey Circus. 1949

lépted vonalán

csüng a tekintetünké -

miattunk tartod

*

Kép: Romualdas Rakauskas

térvonalkázó

árnyékvető nagyság -

paránnyá töpörít

*

André Kertész: Meudon (1928)

választóvonalat húz

zakatolása -

alatta csencselsz 

Zen-fotók: Werner Bischof (1.)

A Meiji szentély udvarában

időn és helyen

túl is felismered az

áhított csendet

*

városod sűrű
zörejében is így járj -
pehelytakarón

Beszélgetés hóról, esőről

Yves Bonnefoy:

A nagy havazás


Az első havazás, kora reggel. Az okker, a zöld
A fák alá menekül.

A második déltájban. Nem marad
A színből más,
Csak a fenyőtűk,
Lehullanak ők is, néhol sűrűbben, mint a hó.

Aztán estefelé újra,
A fény mérlegkarja megáll.
Az árnyak és az álmok egyforma súlyuak.

Némi szél,
A lába hegyével egy szót ír, túl a világon.

                                                  (Fordította Tóth Judit)

shizoo:

Februári eső

aztán esni kezdett. az árnyalatokkal nem

számoló, egyforma égből.

az éjszakát összefoltozták a fények

míg aztán hajnalban

átláthatatlanul

pocsolyák alá bújt a tükröződés is.

elmosódó reggel

néz befelé a bárkát nyaldosó pára - 

árnyat és álmot egyformán elsirat.

némi szél

fodrozza tétován a felszín monoton zokogását.

Zen-fotók: Szabó Zsolt (3.)

Ignác bácsi - aki Albert Flórián ellen is játszott - mereng, de fel nem adja!

(akkor fogy el

ha már csak visszafelé

tudod lejátszani)

*

legendát idéz,

hullám taraját a partra

sodort csutka

*

(legendád sodrás -

cókmók alól kicsüngő

csücske is úsztat)

*


hordaléknapok
ücsörgésébe fénylik:
a Császár* ellen...

*A fociszűzeknek: Albert Flórián kiemelkedő képességű játékos volt. Nagyon fiatalon lett elismert labdarúgó. Kiválóan cselezett, labdáit vonzotta a kapu. 1967-ben elnyerte az Aranylabdát - máig egyetlen magyarként. Császárnak becézték - talán nem is érdemtelenül.

Utópia

nem tudom újranöveszteni a héten már hetedszer karamboloztam
mondja a nagynéném a horpadásra meredve
a biutója mellett állunk - úgy nézi a sebet
mintha rezsibomba lenne amit a komfortérzet csökkentésére
és a fizetési hajlandóság növelésére dobnak be az ablakodon a dvarjak
a biutópálya varjúdrónja fejcsóválva nézi velünk a horpadást
miközben a korlát amit kicsit összegyűrtünk sóhajtva kihajtogatja magát.

a dvarjúnak amúgy sem vagyunk szimpatikusak a nagynéném és én
ez az egyetlen formáció ami nem utódköteles
ha közvetlen hozzátartozóval utazol
kár hogy nem a húgommal ültünk ma egy biutóba
de most nitrogénkúrán van és vele így nem volt meg a
minimálisan szükséges biokompatibilitás.

magunk közt szólva jobban szeretek a nagynénémmel
kicsit konzervatív így ritkán vált alakot
ma egy retrosíkkinó hárommelű örömlányára hasonlít
a beépített rózsaillatgént pedig mindig anélkül aktiválja hogy szólnék
szeretem hogy retro hogy alig néz ki hetvennek pedig
két derengéssel ezelőtt volt háromszáz.

választhatunk de persze formaság
ennyi maradt a nemiókorból
hogy a dvarjak jobban szeretik a hímbe sorvasztani a büntetést
ez a hetedik karambolunk a felkarom egy merő forradás
de nem merem a combomba kérni azt a múlt héten növesztettem újra
ebben a dekádban nem vezethetnek a hímek és tessék
a nagynéném annyit dodzsemel hogy
a végén elmehetünk szerzetesnek önként vállalni a médiavakságot
mindjárt lemegy a mai derengés
szerettünk volna világosban odaérni.

mostantól csak a szervízérfalon csoroghatnak mondja a dvarjú
sérülten a héten tilos a biutópálya
nézd mi tulajdonképpen nem sietünk sehova mondom neki én
miközben a harmadik kezemmel a beadott koktélt
masszírozom a szövetekbe
ezt kár volt
a dvarjú szemén árnyék fut végig ahogy a kiszabót karmolja
én hülye
azt hiszem ez most tényleg fájni fog.

Alexander Preuss: Visszatérés Abalakinba

Zen-fotók: Kiss Marianna (13.)

                                                                               

alul-járásban

tükörvilágodra* fókuszálsz -

az is kijárat?

*

a tükrén nézed

ahogy a megnyúlt árnyék is

mindjárt felér

*Kiss Marianna képeinek apropóján - elmerengtem, hogy a média így működik. Nézed egy tükörben a másikat, aki bárcsak (avagy isten mentsen, hogy) te is lehetnél - nézed, ahogy "mindjárt felér". A "tükörvilágban", ami attól tűnik kijáratnak, hogy valójában nem téged mutat. A legtöbbet média-fogyasztó sorstársaink mind alul-járnak, és nézik, ahogy "mindjárt felér". Jobbára csak a tükrén át látják azt is, hol van a "fel". Látható: ugyan a képek apropóján, de (az értelmezésben) messzire másztam. Mit lehet tenni - ezekről a képekről nekem ez jutott az eszembe.

Befelé (harmadszor, kísérleti)

                                                                                        Lakner Zsuzsának

Mondtam hogy egyszer még nagyon közel
távolodunk egymáshoz a lényeg hétfői sivár
kietlen éjébe. Amikor egyszerre lépünk az
anatómiai eltéréseken át.

Amikor pont egyszerre lépünk a Hold decens
fényébe. És egyszerre lépve kívánjuk közelebb
a másik otthonát a kocsmapulti multikulti mellé
közvetlenül a tenger és a rög szagát.

Nem ahogy a katonák hanem ahogy a részegek
lépnek amikor felváltva hazakísérik egymást.
Otthonunk valószínűtlenségére bámulunk és
nem sértődünk, ha a másik röhög.

Egymás tekintetében lesz otthonos a gördülő
fuldoklás locskafecske hullámrajzidő. Lesz porlása
ellenére hullámoztató és krémszerűen
szinte szemre kenhető a rög.

Te itt laksz? Haláli! Hogy bírod? Hogy jutsz
lélegzethez? Úgy röhögünk egymáson hogy
közben feltesszük és meg is válaszoljuk
az indiszkrét kérdéseket.

Ahogyan végre gátlás nélkül részvétbe csomagolt
flegma pökhendiség nélkül merjük látni
hogy a másik mitől miért kinek hol
és hogyan miképp beteg.

Nagyság széttört cserép elcsöpögő kétely
süvegelhetetlen náci-nációk nem bántanak.
Valaki tényleg befelé tágul ahogy nézzük
magunkban a másik részeg énjét.

Kész válaszok helyett mámort énekel a
együtt tántorog és esik el a nyomokat nyomorult
csúszásnyomokat hagy a leszarom kiröhögöm
én eldúdolom és te zenélj még.

---


Elszakadásig ollózott hasadásig lassú
derűben kísér haza másnap fejfájásába a
másik. A resztlibe ahol aztán csak rémlik milyen
egyszerűen teljesnek látszott az egész ég.

Beszélgetés hűlő tűztér mellett

Rakovszky Zsuzsa:
Parázs

A téli égből foszforfény pereg.
A tér sötét szívében fekszem ébren.
Hulló hamu, hunyorgó tűzszemek,
vérző szemek a kályha tűzterében.

A zsenge öntudat lángként remeg
az álom, a futó nemlét szelében.
Az ablakon túl nagy, sötét hegyek
áznak a zöldes, holdontúli fényben.

Hamvába holt parázs. Szél fúj. Az álom
átfúj a még folyékony énhatáron
- a túlparton még egy vagyok veled.

Tükörmélyből hallom lélegzeted.
Mintha parázshoz, hozzád ér a bőröm.
Vagyok. A Lét tüzében perzselődöm.

shizoo:

Parázs

A hűlő éjbe karcolnak a fák.
Robusztus ujjuk aprókat remeg.
Anyagcsatába hajszolt katonák
merednek rám a dermedt levelek.

Avarrá süppedt, léte-fogyta frontok.
Életlen törzsek árnyba gyűrt hada.
Mintha rosszul földbe kapart csontok
kipárolgása volna mind a fa.

Parázs vagy. Pattogsz. Eltemettelek.

De határaim ma engem se találnak.
Holt ágainknál melegszik a lábam -

úgy lüktetsz, fulladsz! Úgy vagyok veled 

mint egy hiába menekülő állat -
megalvadt vér a holt artériában.

Beszélgetés ellopott kelték múltán

shizoo:

Perrendtartás

nem találom a napfelkeltém.
első fokon kilátástalanságra ítéltek -
most olyan három fok lehet.
nappalra felmegy tíz fölé
hülye egy tél. ez hosszú per lesz.

ha meglesz - látom az egetek.
némiképp üres. nincs jogérvénye
rajta a madaraknak.
pedig varjak nélkül nem tudok
eltakarodni.

majd egyszer fényes tollat
tűzök a hajadba. és elnevezlek.
akárhány fokon perel
épp bennünket a dél -
a neved akkor is jelent majd téged.

hidd el. ez az egyetlen besúgás
amit megengedhetek magamnak.
a tollhoz simítom a hajad színét
és a füledbe súgom a neved.

nem találom a napfelkeltém -
de semmi pánik. a pernek
nincs vége amíg szárnycsapások
árnyékává válhat a szavam.




Ms. Littlewood:

Feljelentés

Ellopták a napom, erre keltem.
Az ég azóta egy szétázott kruton
tejlevesben. Igen, tennék. Nem tudom,
talán ismeretlen tettes ellen.

Nem jár már az utcán, csak sárpiszkos
meztelencsiga és pár ködszellem.
Mondjuk ismeretlen tettes ellen,
mindenki gyanús, senki sem biztos.

A kár tetemes. Legyen már elég,
menjen ismeretlen tettes ellen,
aki mikor kicsit nem figyeltem,
beköszöntette rosszkedvem telét.

Még ma, ismeretlen tettes ellen,
mert ez így nem mehet tovább, kérem.
Vissza. Vagy nekem mondhatják télen,
hogy fel kell kelnem. Mi az, hogy kell? Nem.

shizoo:

Feltételesen

szabadlábra helyező

szél - nekidőlök

* 

vigyen ha akar -

kelték múltán a fényt

úgyse teszem zsebre.

saját

Beszélgetés terek görbületéről

Stekovics Gáspár képe

shizoo:

Romotthonába
bekukucskál - méláz a
végső kegyelem.

Németh Ágnes Cirmi:

Romkocsmába is
bekukucskál. Mindenütt
ott a kegyelem.



shizoo:

nyilván mindenütt -
mégis, más csend kong üres
poharainkban

Izabella Jones képe

Tengerlánya Marja

Szvetlana Kazina képe

tusrajz:

beleláthatod
a növényi kínba a
tél menyasszonyát





hímzés:

Tengerlánya Marja, Marija Morevna*
Koscsej kért el téged, télbe kért el téged
prédájául hajít Víj télseregének -

Tengerlánya Marja, Marija Morevna
jaj hol késik Iván, tavasz-éhe cárja
jaj merre csavarog, miféle határba' -

Tengerlánya Marja, Marija Morevna
milyen hajnal egén bucskáztak a varjak
hogy ezt az esküvőt igazán akartad -

Tengerlánya Marja, Marija Morevna
nem szabadít innen hollócsillagos pej
feleségül kért el, fátylába vont Koscsej -

Tengerlánya Marja, Marija Morevna
gyönyörű virágszál én hűtlen angyalom
jaj hol késik Iván, áttűz-e a fagyon -

Tengerlánya Marja, Marija Morevna
Koscsej kért el téged, ha magának kért el -
melletted a nászon vén Víj tele térdel.





szitanyomat:

ágad szakadó szépén lebegő látvány
súlyok párafodorból sziszegő kígyók -

ágad szakadó nedvét facsaró kínok -
ágad szakadó szépén lebegő látvány

fátyolfagy szakad éked csöpögő jégkönny
ágad szakadó nedvét facsaró kínok -

tartod széped a fénynek persze kibírod -
fátyolfagy szakad éked csöpögő jégkönny

kóró így, pártás-fátylasa belevénülsz
súlyok párafodorból sziszegő csipkék -

tavaszodig elfogy, elfagy hú, de pedig szép -
ón-hideg éj fagynászágyán kiegészülsz.








*Akikkel itt játszom, orosz népmesei figurák - megismerhetők például a Világszép Vaszilisza tündérmeséinek gyűjteményéből. Számomra (a maga játékaival együtt) etalon-értékű interpretációját e meséknek egy amerikai gót-punk lány: Catherynne M. Valente adta a Marija Morevna és a halhatatlan című kötetében.

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (24.)

Romotthonába
bekukucskál - méláz, kit
neveken hívnál

*

Romotthonába

bekukucskál - méláz a

végső kegyelem.

perrendtartás

nem találom a napfelkeltém.
első fokon kilátástalanságra ítéltek -
most olyan három fok lehet.
nappalra felmegy tíz fölé
hülye egy tél. ez hosszú per lesz.

ha meglesz - látom az egetek.
némiképp üres. nincs jogérvénye
rajta a madaraknak.
pedig varjak nélkül nem tudok
eltakarodni.

majd egyszer fényes tollat
tűzök a hajadba. és elnevezlek.
akárhány fokon perel
épp bennünket a dél -
a neved akkor is jelent majd téged.

hidd el. ez az egyetlen besúgás
amit megengedhetek magamnak.
a tollhoz simítom a hajad színét
és a füledbe súgom a neved.

nem találom a napfelkeltém -
de semmi pánik. a pernek
nincs vége amíg szárnycsapások
árnyékává válhat a szavam.

Marla nyomán, a lehetetlenről

"Tegnap este a fizikáról beszélgettünk itthon, a párhuzamos univerzumok elméletéről, és aztán később, a fenti idézet miatt arra gondoltam, a lehetetlen párhuzamos univerzuma a lehetséges. És fordítva. Mintha a világ mellett mindig volna hagyva egy kis hely, ahova belefér a gondolkodás, és mintha a gondolkodás mellé mindig beférne egy elgondolható világ is. Mintha azt mondaná Buber, az Én mellé mindig befér a Te. Nem tudom, tényleg ezt mondja-e, mert nehéz pontosan elgondolni, mit jelent az Énnel átellenben álló Te, de a dialógikus filozófia mégiscsak ráérez arra, hogy a világ elsődlegesen viszonyokból építkezik.

Volt régen az a gyerekjáték, ami gömbökből és pálcikákból állt. Az önmagában heverő gömbök és pálcikák nem alkottak érdekes formát, csak ha összekapcsolta őket az ember. Úgy képzelem el, a különálló játékdarabok a lehetetlen világ részei, az egymással kapcsolódóak pedig a lehetséges világéi."

(Marla Biedermann-Jones: A lehetetlen mellett)

Részecskék szerelme vagy

a lehetséges

kirakósában

színe:

a képzelőben ott egy újabb lehetséges világ. 

és ott a vele szemben álló másikban a másik.

lehetetlenben úszunk üveggolyón

a hasadásig.

lehetetlenben úszunk. a húsból 

rezgő kis nem látszó szárnyak nőnek.

abból támadt az idő, hogy jeleket

küldünk az időnek?

elgondollak - nem téged. egy lehetséges téged.

nekem te: elgondolhatatlan.

velem merülsz - de nem pont én lakom  

a benned formálódó gondolatban.

elgondolsz. egy lehetséges ént.

tévedés teremt, ha ráhibázol - engem?

nem gondolok bele. csak úszom veled egy

általunk elgondolt végtelenben.

visszája:

Kakukk, kakukk dalolász a Liget: a rések.

Bizonyos helyeken beszivárog a lehet még.

Ha volna dalolna Én-ekben Te-testköz fészek.

Én-közbe Te versus Te-közbe Én - ez Te-hetség.

Vagy Én-hetség ha már a fizika (szamár) Buberlik -

viszonyok között Én és Te forró iszonyban.

Képzelj egy máshogyan szájtépő lélekgigerlit.

Magával kéretlen szétréselt hasadt viszonyban.

Amit éheznénk lehetet-lenvászon szeretet-lenben.

Markolván tehetet-len vásott leheleteket a szóban.

Beszivárog a lehet még elfér a világgal szemben -

kakukk kakukk dalolász a Liget oszt jó'van.