Hamvas
Úgy, ahogyan kihajítja a piedesztált,
s róla a két alaptémát: a halált és a szerelmet,
hogy akadálymentesen éljen és haljon,
idején, nyíltan, éberen –
ahogy megürül a tragédia helye benne,
hiszen keserű-groteszk vergődéseink
elsősorban nevetségesek –
de nevetnie mindenkinek
csak magán szabad, s a másikon akkor,
ha megsimítja benne önmagát:
a másikban a maga részét,
részvét-teli gúnnyal, mint a tükröt
a nap mint napi borotválkozás után -
lélegzetet is így kéne venni,
Az empátia ekkora szigorával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése