Dzsézn-relikviák III.

Szomszédpokol

Sorakozó! Takarás!
Élsz még?
Igen ez a nem, vagy nem vagy?
Kiveszed a részt még?
Élsz még?

Öregem, ezeken a csöveken
a závár, az te vagy, de te vagy
fogadd el, hogy
kellesz a köveken
a betonon te csillogsz, ez a tiszted
kiszórnak, mint egy zsizsikes
zacskó lisztet
élsz még?

Majd nézem a tévét
hátha látlak, haláltag!
Majd nézem a tévét
hátha látlak, haláltag!
Majd nézem a tévét
hátha látlak, haláltag!

Mi megvitattuk a sorsod
de a tied ez a
puha laza vérzés
milyen érzés?
milyen érzés várni
a bármire?

Ott otthonod konok homok
hegyek egyebek meg a tenger
mi megvitattuk a sorsod
de hát lehet hogy te már
nem is vagy ember!
Mondd, mi az az idegen anyag
úgy a tarkód táján?
Olyan, mint az elkenődött
pépes szósz a
csecsemő száján -

nézem a tévét
hátha látlak, haláltag!
Majd nézem a tévét
hátha látlak, haláltag!
Majd nézem a tévét
hátha látlak, haláltag!

Mi hiába beszélünk rólad
mert neked az a
romalak az otthon
milyen érzés?
Milyen érzés várni a
semmire?

Korommal, fémmel spékelt falak
csak a lukacsos vakolat
mi megvitattuk a sorsod
de azért lehetsz nyugodtan
magad alatt!
Mondd? ez a sírod?
Ez a meszesgödör
ez a meszes gödör?
Most melyik vagy ezekből, figyelj?
Ez a kar, az a láb, ez a fej?

nézem a tévét
hátha látlak, haláltag!
Majd nézem a tévét
hátha látlak, haláltag!