2013. február 27., szerda

Csillagaim III.





Weöres

Úgy kéne: látszólag rongyra a rongyot
sző a mesélő, s észrevétlen
rétegzi alánk igazát –

rongyszőnyeg szőttes jámbora, mondod,
hát emeld fel, ha tudod,
tonna-nehéz ez a játékszer –

mindössze egy élet szövete,
látszólag pamutállat, piheafrik
szívben a kóc,
de belső rend lükteti szőttesbe zenéjét,
puha gyapjút tonnás végletekig,
sározhatod össze hiába –

mint a pacsirtahang,
felfelé gravitál, túlcsordul,
visz fel a napba –

úgy kéne végigfeküdni rajta,
olyan bátran, ahogy a gyerekek.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése