Weöres
Úgy kéne: látszólag rongyra a rongyot
sző a mesélő, s észrevétlen
rétegzi alánk igazát –
rongyszőnyeg szőttes jámbora, mondod,
hát emeld fel, ha tudod,
tonna-nehéz ez a játékszer –
mindössze egy élet szövete,
látszólag pamutállat, piheafrik
szívben a kóc,
de belső rend lükteti szőttesbe zenéjét,
puha gyapjút tonnás végletekig,
sározhatod össze hiába –
mint a pacsirtahang,
felfelé gravitál, túlcsordul,
visz fel a napba –
úgy kéne végigfeküdni rajta,
olyan bátran, ahogy a gyerekek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése