2013. február 16., szombat

A Zóna







Hanyatt fekszel a nemlehetben
                                Elomló szürkeség a Zóna
rozsdás leletek közt lelet
                                nem lóg ki centid sem alóla
a vasbeton oszlopkeretben
                                sorsunk kopáran tükröződik -
kopár hiányzó életek
                                köszöntik benned is a földit 



málló lefosztott csempefal les
                                 megdermedt ágbogéletek
tócsában szürkülő eget
                                 amíg lehet amíg lehet
görcs ágak árnyékán figyeld meg
                                 elhalt és zörgő szárukat
a múltra pergő levelet
                                 amire foszlásunk mutat


mint hullt levelek közt önkéntes lelet
                                 részekre hullt és egészben maradt
úgy feküdnél, de mindenütt figyelnek
                                 málló csempehéjú tűzfalak
kopár, hiányzó életek
                                 köszöntik benned áradásukat
                              

mint hűlt időt kóstolgató szerelmes
                                 a semmivé levésbe elviszünk
a pusztulás körülfon és figyelmes
                                 gyengédséggel fogd fakó kezünk
csendjével megfojtja szívedet.
                                 ha érkezünk.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése