2013. július 29., hétfő

Nászajándékul

                                          Eszternek és Matteonak


Beleköltözik az élet
a szemedbe, ahogyan nézed
- nem azt: hogyan rögzít
egyszerre öröklétbe és pillanatba,
hanem őt, aki tart a kezében:
a titokzatos fényt megragadja
s rajta a pillanatnyi téged

pillantásba örökített lélek:
mikor rá nézel az objektív mögött
őt nézed és nem
a fényképezőgépet.
Ez látszik a képen,
ahogy őt nézed - ahogy
időtlenbe meríti
a pillanatot és az öröklétet.

Hogy szemedbe nézve,
- az örökített pillanatba -
mindenki elkívánja:
hogy egyszer így szüljön létet
neki egy pillantás,
miközben rögzíti a képet:
élményt és szeretett lényt,

a pillanatot és az öröklétet.


3 megjegyzés:

  1. akkor ahogy igertem: Tudva hogy tokre nem vagyok mufordito, viszont szerettem volna ha Matto is kapja:)


    Life moves into your eyes, as you look at him,
    not as he’s freezing you
    into this moment of eternity
    but him, who holds you in his hands:
    gets that secret light
    and you, in this moment


    soul craved into a look:
    when you look at her
    behind the objective
    watching her and not the camera.
    So it seems on the picture as
    you watch at her while she is submerging you
    into the timeless
    this moment and the eternity.

    As looking into your eyes,
    to that frozen second -
    everybody wishes:
    to once born to life in such look
    while capturing the picture; of the experience of the beloved,

    of the moment and the eternity.

    VálaszTörlés