Slamkonzerv: Életem első...

Életem első egyszemélyes üldözéses
bicikliversenyére apám,
és Ági néni nevezett be.
Apám az ugye az apám
Ági néni meg pályakezdő tanítónő volt
a rácalmási alsóban
gyönyörű kézírása volt,
gyöngybetűkkel írta be az ellenőrzőkönyvembe a két intőt.

Az apukám viszont nagyon hangosan tudott kiabálni.
Akkor is nagyon hangosan kiabált,
amikor közölte velem
ha még egy intőt haza merek hozni
ő isten bizony agyoncsap.

Namost apám én szavatartó
embernek ismertem,
úgyhogy amikor megkaptam a harmadik intőt,
felpattantam hű Pajtás drótparipám hátára,
(ez egy legendás 24es Csepel gyerekbicikli volt)
aló mars Pázmánd, nagyszüleimék
Rácalmás, engem többet nem látsz
mit nekem az a negyvenkét kilométer...

úgyhogy tizenegykor, a nagyszünetben végre
elstartolt a mezőny!
hamar az élre törtem, én vezettem fel az egész
egyszemélyes pelotont

A Hatoson
főút könyörgöm!
ott egy 8 évesnek is szigorúan tilos volt biciklizni

de tilosba' jártam, mesehős a pályán,
szökött Zoli Vitéz hű Pajtás paripáján...
a négy kerék le se szart, hova megy a lökött
kölyök a hatoson - írtunk hetvenötöt,
Zsiga, Lada, Trabi, IFÁk, egy két Barkasz
nem volt az forgalom, és annak is balfasz
úgyhogy én mellettük dzsaltam
a kilométert faltam -

még mindig én vezettem
a versenyben én voltam az első!
az üldözö boly számára
viszont utolsó
büdös kölök!
hogy nyomott vón az anyám
csöcs alatt agyon!
hogy az apám miért nem egy
marék frissen fejtett babba
verte inkább a faszát!

de én erről mit se tudva
a hatoson a kilómétert faltam
aztán már inkább csak majszoltam,
aztán hajszoltan
a tűző napon száradtam
fáradtan
víz az nem volt nálam
nem volt nyálam...

fél kettőre jutottam el Adonyig
szia közkút,
viszlát, Hatos út!
Kihalt mellékút jött, Pusztaszabolcs felé
gondoltam most jön a versenyben az
igazi szökés -

Mint tudjuk a legjobb versenytaktikát is keresztülhúzhatja az üldözőboly
esetemben az üldözőboly száznyolcvan centiméter magas volt
rendőr-egyenruhás és kurva mérges.

Merthogy akkor már fél napja engem keresett
Ő, meg a fél megye.
Az összes dűlőutat végigkajtatták értem
de abban a szabálytisztelő boldog
mocskos emlékű Kádárizmusban
meg se járta a hatóság agyát,
hogy én kimerészkedek a hatos útra.

Pedig még a dunaújvárosi laktanyából
az orosz kiskatonák is engem hajszoltak
akiknek aztán a rendőr
telefonált az adonyi postáról.

Igen, bazd meg, én ennyire öreg vagyok
hogy a rendőrnél nem volt rádió
és a megszálló csapatok előbb megkergettek
aztán vittek a
ruszkik vittek a
ruszkik a vittek a
ruszkik, haza!

Szóval így lett végül a Tour de Pázmándból
Rácalmási körverseny -

De legalább életem első befutóján
Rácalmás főutcáján ott várt az egész suli,
a fél falu,
meg az édesanyám...
a többit el lehet képzelni.

(volt egy túl sokat markoló első verziója...)