Timinek, betegség idején
a kiürülésben végül
felfénylő szépséges mélység
környékez napok óta.
hogy minden fordítva van.
töltekezéssel eltömött
időlegesen eltömött lukak vagyunk
egy túlságosan sok helyen szaggatott
időnek tűnő szöveten.
a befogadás ízeit ejtő
fel- és megidézést álmodozó
puszta hasadások.
a bőröd közelsége borzong a bőrömön, pedig
nem is vagy itthon.
milyen jókor juttatod az eszembe:
hogy minden fordítva van.
ugyanazt az egy érintkezést keressük
keringünk megtörténte ténye:
íze körül.
tudjuk hogy ez is mű lesz
megigazított igazi:
olyan, de mégsem -
mint amikor nem a saját anyagából
foltozod össze a hasadást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése