2018. május 18., péntek

Teljesség-átiratok (67.)


Vlagyimir Fokanov: Woman Carrying a Bull




Az Isten
Az ember, akit jönni-menni látsz: zárt, egyéni; s az emberalkat legmélyebb rétege nem zárt, nem egyéni, mindennel összefüggő, azonos a minden alakzat mélyén rejlő egyetlen létezéssel.
Az időbeli véges személyiség mögül kibontakozó időtlen végtelenség: a lélek. A kibontakozásra nem szoruló időtlen végtelenség: az Isten. 
Külön-külön határok csak a térben és időben vannak; ami tértelen, időtlen: bontatlan. A személyiség burkából kiemelkedő emberi lélek azonos az Istennel, mint a csönd a csönddel, hanem mint a zaj megszűnése a csönddel.
Az ember, mikor zártságból megszabadul, háromféleképpen látja az Istent: mint „van”-on túli, vonatkozás-nélküli lényeget; mint a mindenséget beburkoló és telesugárzó szerelmet: s mint a véges személyiség leomlása után felragyogó végtelen lelket.
Az Istenbe-olvadó ember számára nincs többé kívánatos és nemkívánatos, nincs többé semmiféle fokozat; minden végtelenül és kívánság nélkül szeret. Számára minden ugyanegy: minden a Teljes-Változatlan, melyből a számtalan változó jelenség árad. Isten tartalmazza a mindenséget, s a felszabadult lélek Istenben tartalmazza a mindenséget.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)





Én. Inkább elra-
bolnám magamba az Is-
tent. Tente. Tente...





jönni-menni rabolni ölni-enni
ennyi ennyi ennyi csak ennyi csak ennyi -
időben térben térben időben térden
azt ott megeszed? nem kéred? kérem! kérem!

beburkol zárvány vége nincs véges járvány
tenyerem bőröd - tapogatható szivárvány
kívánság szeret és szeret a kívánság téged
zárulj be rajtam csukódj be éget! éget!

külön-külön határok lépésszinkópa
vállon az istenke nyög izzad Európa
tértelen időtlen bontatlan csomagban kéne -
jaj hova cepeled bikuci hímtagját néne?

falatka isten szájpadlásra ragad vasárnap
adj teljes levegőt hátha majd visszafúj a sárnak
jó bőr ez jó bőr - magamra húzom majd telente
mocorogsz nehéz vagy szunyálj el tente te tente...





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése