Luminozitás

Megajándékoztak. Valami hú de pár nap,
csak én nem voltam benne valami hú de -
fénymérést gyakorolt széttartó üzemeiben a város,
civil autókból mérték, hol tart a mérték,
de én megint mértéktelen maradtam.
Ez egy ajándék. Nem volt kötelező elfogadni,
hogy kimaradjak a luninozitás
központosított kiszámításából, csak a
megfelelő helyekre kellett állni és máris
felettem álltak ezek az értékek.
Vacsoracsillag és a konstelláció, amelyben
a Kisjézus született - mert hiszen mi közöm van,
 nem vagyok hív, se pozitív, így körülbelül
garantálható, hogy érettem jön el.
A megváltás mindig az árnyékos zugokat
keresi, ahogy én, szerintem tegnap is
találkoztunk, meg tegnap előtt is, sőt,
jó étvágyat kívántam neki, udvariasan, amikor
átadtam a gyorsétteremből rendelt gyorskaját.
Árnyékban is ragyogunk, ahogy az Andrássy úton
a lelkiismeretlen díszkivilágítás.
De engem megajándékoztak a lehetőséggel, hogy
elnyelhessem a fényt. Legyen ami
átmelegítsen ebben a neonfénytől hemzsegő
adventben. Ahol az arcunkon ott ül
a kívánságok ribanca és mi nyaljuk, téli
fagyit a száraz tölcsérből, kicsit geil, kicsit
érzik belőle a répacukor olcsó édessége
alól a tartósítószerek mérhetetlen árnyékossága,
a szavatosság át van ütve rajta, szerintem
tavalyi, sőt, tavalyelőtti. És van képünk
ezzel az ízzel a szájban fénymérést gyakorolni.
Ragyogtatni az ünnep várakozását. Tudjátok
mit? Nem fogadom el. Ma direkt kiállok
ebbe a ragyogásba, üres csokipapírral a
kezemben - ne maradjak ki a közös
tükröződésből, ami szájíznek hiszi magát.