2018. május 31., csütörtök

Bűntett


kép (és néhány szó) innen




képzeljétek.
valami hiányzik a megszólaláshoz.
mintha elnémult volna egy fontos szervem.
vagy lehunyta volna kis szemét.
vagy kígyó undorítja tiszta fatörzset úgy ha bőrét hagyja rajta.
vagy csöndben megtalálta a maga halálát.
tiszta luk vagyok belül.
valami hiányzik a megszólaláshoz.
mintha kompország imbolygásától lenne hányingerem.
vagy valamit elvétve botlottam testvérem.
én visszaúszom isten bizony visszaúszom.
vagy úgysem adjátok oda a legkisebb ladikot.
kipréselt mondat hitted-e ezt a sunyi világot.
vagy csöndben és hitetlenül vigyorgok az orrom alatt.
vagy kárörömben akkor a legjobb ha végre a legrosszabb.
amikor a paták dübörgése közben elengedik a gyeplőt és tényleg nekiállnak mártírokat gyártani.
mert soha nem tudják megállni hogy saját kezűleg ne öljenek.

valami hiányzik a megszólaláshoz.
talán a hitelbe kapott szavak hitele.
talán a lopott szavakhoz mérhető ízű új szavak.
meztelenek mint a császár az új ruhájában.
az imbolygó komphajó népe mégis őrjöngve tapsol.
földrész távolságból idedobogó honfiszívek dübörögnek a fülemben.
a visszaúszottak megúszásának biztos tudatára fogadok.
valaki csomagolja el az antiszemita karika-tórákat.
nekem nem fér a kezembe ekkora honleányi tehénszív csak szülne csak szülne.
megyünk a biztos veszteshez kikötni mert ő a manipulatívabb geci.
és ez még mindig a sokkal pozitívabb kicsengésű kikövetkeztetett forgatókönyv.
vagy kompország úszó droglabor itt készül a mámoros nyugat beszívható jövője.
a mítoszba csomagolt ne tapogasd zsírpapír ez fogja legjobban a nedvet.
a rettegés nedveivel átitatott ostyát ragasztanák a hívők szájpadlásához.
epeízű a Kisjézus teste vajon ezért nem érzek áhítatot.
valahogy mégis igyekeznék megvédeni az anyát.
egy csóri torkon szúrt galamb a dolmányos varjú tette ezt.

valami hiányzik a megszólaláshoz.
ezért aztán a ti szavaitokat böfögöm vissza.
vagy csak hárítanám a kimondás kétség nélküli felelősségét.
a költő naponta meghal a múltjából kihajt a jelene.
a rendszer lukratív újraosztását követően is maradt ugyanaz a rendszer.
kegyelmes uraimék és alászolgája csikasz paraszt.
a gyanú büntethető. az irgalmas szamaritánus büntethető.
kopasz ágaikkal integetnek az útszélen hagyott hagyásfák.
kár hogy valójában semerre nem látszik a part.
a mítoszba csomagolt szívcafat lényegtelen a lényeg a mítosz.
az a viharzó semmi amire annyira vevők a vihar tépte senkik.
ez a diktatúra kultúrember módjára társalgási hangnemben beszél.
becsukódom mint a radar korában felesleges mégis folyvást újragyújtott viharlámpa.
miután kijjebb rángatták a kanócát bár olvasni még így sem lehet a fényénél.
mintha elnémult volna egy fontos szervem.
aki világít az nem látja hogy világítok.
egy fiók nem annyira mélyéről hogy senki.
de mélységesen feleslegesen.
tudod mit.
csak azért is.







Rácsodálkozás: Szilágyi János (5.)








csak a Don Quijote-félék
látnak túl a dolgok
földhözragadt dialektikáján

mindig a Sancho Panzák
látnak túl a dolgok
eszeveszett dialektikáján

forog forog a 
malom szélfútta foszlott
kétcélú szárnya

forog forog
földbe kötött malom 
kéterű vitorlája

egymást kergeti
ugyanoda tart
a föl le
a le föl -

találkoznak a végén








2018. május 28., hétfő

Folyondár


kép innen





a rosszullét-mitológiákból előcsomagolt
felejtést hívhatod emlékezetnek -
ekkora távlatból akár mosolyoghatnál rajta
milyen hallatlanul könnyű túlélned
a növényi, állati halált

egy kertben ültök, egy készülő kertben, amely
ígéret voltában is kilélegez annyi
oxigént, amennyit az estébe sodort
indulatok fűszerezéséhez szeretne
a Szaturnusszal együtt álló teli Hold

azokra a fákra majd felkúszik
egy tapadásában fojtó, emlékek grádicsán
egekbe mászó másik élet -
egyensúly lesz, avagy
lassú kivégzés -
mert ez a levegővétel a
másikét veszi el, mindig többet, mint
amennyi neki jutna

így lesz lelkiismeret-furdalásból
életrend -
így lesz fűszerré a létfeltétel -
nem baj ha ezeket a műveleteket
már a végrehajtásuk közben elfelejted

mert ez az ösztön alkímiája -
a rosszullét-mitológiákból előcsomagolt
félelmek oldása a teljes derengésbe -
nem baj, ha tényleg jövőtök
a kifűzetett cipők cipőfűzőinek kiűzetése -
mert minden kiűzetés a hazatérés
eszelős reményébe kapaszkodik, ha
angyal áll hátad mögött a karddal, ha
emberi férgek állítanak ad hoc
kijelölődő, alkalmi vérpadokra -

mert ez az ösztön alkímiája, egy
emlékezetből megidézett rémálom
földön túli logikájában -
akár mosolyoghatnál rajta, ha ez
tényleg sors, amit
lehet választani.








2018. május 27., vasárnap

Matek







ha mi árnyak
majdnem úgy csinálunk, mintha nem -
még a végén
túltesszük magunkat istenen.

ott túl az esten
egy ismeretlen éhet űző tartomány -
még a végén
odatódul és ott bódul mindahány.

ott túl a testén
árnyékot vet éhünkre a háta is -
még a végén
ráébredünk hogy hamis dejsz' mind hamis.

végtelenben
ha mi árnyak úgy csinálunk mintha mi -
még a végén
nem kell semmi szívet tépőt mondani.

ha mi árnyak
végre úgy csinálunk, mintha nem -
még a végén
túltesszük magunkat. istenem!

ott túl a cifrán
kezdődik a véghetetlen messze túl -
még a végén
e messziségbe éhezés is elcsitul.

ott túl hamis tán
ámde mihez viszonyul ha túl kerül -
még a végén
megrészegül megrészegül megrészegül.

végtelenben
hogyha végre úgy csinálok mintha te -
leszünk-e mondd
ketten létem létezésed négyzete?









2018. május 26., szombat

Önarckép


Brett Walker






Megragadó, réteges tenger.
Az átlagmélysége csekély, de
a kiterjedése óriási. Egy
átlábalható óceán, termetes
ragadozók nélkül. Már ha
nem számolunk a nyers beleragadás
irgalmatlan lehetőségével.

Képekből álló, megragadó,
réteges tenger. Akkor nyílik,
amikor nem érinti meg a változás
szele. Ha csak úgy marad,
foszlányaként egy gyarló, nem
tervezett avulású pillanatnak.

És közöttetek áll. Hogy rétegek
közül kit mi érintett, ki
mihez ragaszkodik. Ez egy
átlábolható, de jobbára magányos
óceán. Ragacsos talpad
felvagdosnák a kiszáradt
napszítta fosszíliák -

fogd a kezem. Nem tudom,
az egykor transzparens
nyíltságokból még melyik vagy te, és
melyik lehetek én. Ez
egy sekély, de ragaszkodó
tenger. Mindegy: szirének
vagy belefulladt átkelők -

valaki mintha fogná a bokám.
Valaki mintha fogná a bokám.
Fogd a kezem. Nem szeretnék
napszítta fosztott képeken,
képekre révedő retinákon
foszlánynak ott ragadni.






2018. május 25., péntek

Adatvédelem








leszakadt az ég. a fű innen fentről is látható
kortyokkal issza. a füvek adatainak
védelmén gondolkodom. itt egy egész
sereg lény. átlátható létezésben.
túl gyakran nyírva. a pokoli pollen ellen
védekeznek az átlátszatlan nyálkahártyák -
leszakadt. a füvek alattam szagolható
élvezettel isszák.

a füvek adatainak védelmén gondolkodom.
annyiféleképpen használja fel
emésztés. kiégés. elszáradás. itt egy
egész sereg lény. beton körülötte.
nem a szarvas megy át az úton, hanem
a betonút halad át az erdőn -
ezt itt alattam özönfajunk sárkerülése
már megfordította.

leszakadt. a fűtócsák kortyolása
hangját iszom idefent. ez a hang illat.
a füvek adatainak védelmén gondolkodom.
hogyan lehetne elkerülni az illetéktelen
használatból eredő visszaéléseket.
a füvek oda élnek. oda-adásban.
nem tudom ki lehet ebben az illetékes.
esik. alattam iszonyú ízek. ősi szomj -
nedveimből vetkőzve végül örülnék. ha
felinna engem is.







2018. május 24., csütörtök

Zen-fotók: Birtalan Zsolt (9.)








ami hiányzik,
minden, ami hiányzik -
minden. a képről.


ez a hely valahol
máshol valami más
szeretne lenni







2018. május 23., szerda

Hangminták (31.)







az éhezésben csökkent - egy hosszú
lélegzetvételre meg is szűnt a szorongás.
a félelmeink belekapaszkodnak a falatba és
veszekszenek rajta vagy legalábbis ilyen
érzetek között keltem ma, megint az
eltévedésről álmodva, a meglopatásról -
mintha a jóllakottság fosztana ki, avagy
tényleg minden fordítva lenne.

*

betakargat a falat
álnok jóéjtpuszival
hiteget

lehet - csak neked
tilos így, teli szívvel
éjbe csukódni

*

pusztíts el engem, éjszaka!
fossz meg zsíromtól édes -
roppanjon le rólam
aki kérdez!

rostjaimba ivódott mérgek
zabálnak -
hajíts a csaknem-
éhhalálnak!

fogyjon nyomorom telt
tehetetlensége!
szavakat ne böfögjön
bolygóéj éhe egébe -

pusztíts el engem, éjszaka!
jóllaktam, annyi falat
telített, nincs bennem űr
ahol fogadjalak!

*

felfoghatod úgy a levegővételt, hogy
a születésed pillanatától szabályozottan haldokolsz.
a csömör az örömök forrását feltáró szennyeződés -
teleszívtad magad levegővel, és most
ideje kifújni.

ha nem tanulsz a betegségből,
hiába gyógyultál meg.
magadra igazított szenvedélyeid
bélésébe nyúltál felöltözés közben -
moss kezet.

felfoghatod úgy a táplálkozást, hogy
az első korty anyatejjel kötődtél bele az éhbe.
soha nem elég, csak közben
más anyák éhéből fosztott
lények halálát szürcsölöd.

ha nem tanulsz a betegségből,
hiába gyógyultál meg.
magadra igazított éheid
rutinját redőzgeted -
étkezés után is moss kezet.

*

talán tilos egy-
szerre látni és teli
éjbe csukódni?

van aki rágás
közben is alszik - teli
éjbe csukódik







2018. május 22., kedd

önkép


Alabama Monroe (avagy: kitudkjaki?)




akkora rejtély
vagy, Édes, hogy más már
nem is fér a képre



(sértődött morgás -
ott lüktet alatta, hogy:
miért nem Engem?)






2018. május 21., hétfő

Beszélgetés a beszélgetésről








Takács Zsuzsa:
Egy körúti kávézóban

Ültem a Vak Reménnyel a körúton, egy
nemrég nyílt kávézó járdára kitett, billegő
asztalánál. Ültünk és beszélgettünk.
Kérdezte: milyenek az utcák a kora tavaszban?
Mondtam: koszosak, az őszi levelek
sepretlenül rohadnak még a házfalak tövében.
És az emberek arca? – kérdezte aztán.
Ne tudd meg – válaszoltam –, gyanakodva
méregetik egymást, s azt hallod, hiszen vak vagy,
és nem süket, milyen ocsmányul beszélnek.
És milyen ruhában járnak? – próbálkozott még.

Hallgattam, aztán megeredt az eső,
kopogott a fejünk fölé feszített ponyván.
Esett, és kitartóan sütött közben a nap.
A tépett farmerekről beszéljek neki,
hát nincs elég baja? Az ormótlan, mocskos,
műanyag sportcipőkről? Az autókerekek
a járdára fröcskölték a sarat. Fizetni akartam.
Kérte, hogy maradjunk. Ő angyalok lépteit
hallja, mondta, meztelen talpuk surranását,
fényes ruhában járnak a víz fölött.
Azt mondta, érzi a tenger cseppjeit az arcán.



shizoo:
Hol máshol

Itthon, derengő tükörben nézem, ahogy 
beszélgettek. A reggel ködcsipát töröl a  
parkon túli erdősáv maradék lombkoronájáról.
Nem szólnék bele... hogy megint milyen
élénk illatot lihegnek a szoknyácskákkal
kitakart combközök. Hogy ocsmányul rakott
tömeg-közlekedőedények zötykölése közben
is mennyire lélegezhető - hát még két keréken.
Tény: a múltak sepretlenül rohadnak, nejlonzacskó és
üvegcserép között keresem a járható sávot - és
tény: én se tudok már minden defektre mosolyogni.

Ezért nem szólnék bele - nem elsősorban
azért, mert nem vagyok ott. Fedél alatt
olvasom fedetlen fővel a hitelesített tanú, a te
ponyva alatt is ázó szavaid. Érzéketlenségbe
csomagolt lépők és leépülők távlatába ülve
ahogy egy teraszon kicsomagolod magad.
Nincs elég bajod? Leülsz, lehalkítod a 
fehér bot kopogását, pedig te is pontosan
tudod: a Vak Remény nemcsak álmodozó
felhangosítható hallucinátor, amolyan senkinek
sem ártó mit-bánom-én - alapvetően Csalfa is.






(A Könyvhétre megjelenik a költőnő összegyűjtött verseinek kötete...)

2018. május 20., vasárnap

Teljesség-átiratok (68.)


Robert Högfeldt festménye



A teljesség

Van Isten? Nincs Isten? – Abban, ami független a tértől, időtől és minden káprázattól: a Van és Nincs ugyanaz. Van öröklétem? Nincs öröklétem? – Túl a téren, időn és minden káprázaton: a lét és a nem-lét ugyanaz.
Minden ismereted csupán arra jó, hogy a változók közt eligazítson, de a változatlanról nem nyújt semmi bizonyosságot. Ismeret csak a változóban van és csak a változóról, mert benne külön-külön vizsgálható a Van és Nincs, helyes és helytelen, domború és homorú; de a teljességben mindez bontatlanul azonos, ezért nincs benne semmi megnevezhető. A teljesség nem egy és nem több, nem én és nem más, nem valami és nem semmi.
Ha a teljességet ismerni akarod, ne kérdezz semmit mert rá vonatkozólag minden „igen” és „nem” ugyan azt jelenti; hanem merülj önmagadba, személyed alá, s ahol nincs tovább, ahol minden mindennel azonos: ez a teljesség.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)




vásott kölyökhad,
képzeletbeli bűnök:
almaevések -

hogy őrzi
a folyvást változó
örökét - saját magától?






fejed fölött a végtelen. ha teljes:
nincs benne életed, hogy énekelhess

fejed fölött határtalan. a semmi:
anyagcsomón állsz, hogy legyen mit enni

fejd fölött. felnézel. nem tehetsz mást -
tér-feleden túl lesel időaranylást

fejed fölött a végtelen. s alatta
fekszel testnyílásokban elszopogatva

fejed fölött a bármeddig - előle
bújnál újabb és újabb születőbe

fejed fölött határtalan. s te látod
jelentéktelen parányiságod

fejed fölött. felnézel. hogyha fel -
a sejt mindenségkalapot visel

fejed fölött a végtelen. ha teljes:
nincs benne éneked, hogy életelhess





mindenség - egy
el nem sírt kölyökördög-
könnycseppben is elfér





2018. május 19., szombat

Zen-fotók: Haller Szabolcs (1.)


Izland, Május





(hit)
Emberléptékű
tér - neki, külön. Lakja.
Nem nyomja össze.


(fohász*)
emberléptékű
tér - neki, külön... lakja...
ne nyomja össze...



*


(katedrális)


Végzeted elől -
végtelen elől - kis
gyóntatófülkékbe,
deszkafal-csukott szemű
neki-szenteltbe térdelsz.








*inog bennem, hogy ez a zárójeles cím nem inkább kétely e - elgondolkodtató, hogy a fohászt mennyiben szüli a kétely... és mennyi része van abban, ha tereket raksz - neki.

2018. május 18., péntek

Teljesség-átiratok (67.)


Vlagyimir Fokanov: Woman Carrying a Bull




Az Isten
Az ember, akit jönni-menni látsz: zárt, egyéni; s az emberalkat legmélyebb rétege nem zárt, nem egyéni, mindennel összefüggő, azonos a minden alakzat mélyén rejlő egyetlen létezéssel.
Az időbeli véges személyiség mögül kibontakozó időtlen végtelenség: a lélek. A kibontakozásra nem szoruló időtlen végtelenség: az Isten. 
Külön-külön határok csak a térben és időben vannak; ami tértelen, időtlen: bontatlan. A személyiség burkából kiemelkedő emberi lélek azonos az Istennel, mint a csönd a csönddel, hanem mint a zaj megszűnése a csönddel.
Az ember, mikor zártságból megszabadul, háromféleképpen látja az Istent: mint „van”-on túli, vonatkozás-nélküli lényeget; mint a mindenséget beburkoló és telesugárzó szerelmet: s mint a véges személyiség leomlása után felragyogó végtelen lelket.
Az Istenbe-olvadó ember számára nincs többé kívánatos és nemkívánatos, nincs többé semmiféle fokozat; minden végtelenül és kívánság nélkül szeret. Számára minden ugyanegy: minden a Teljes-Változatlan, melyből a számtalan változó jelenség árad. Isten tartalmazza a mindenséget, s a felszabadult lélek Istenben tartalmazza a mindenséget.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)





Én. Inkább elra-
bolnám magamba az Is-
tent. Tente. Tente...





jönni-menni rabolni ölni-enni
ennyi ennyi ennyi csak ennyi csak ennyi -
időben térben térben időben térden
azt ott megeszed? nem kéred? kérem! kérem!

beburkol zárvány vége nincs véges járvány
tenyerem bőröd - tapogatható szivárvány
kívánság szeret és szeret a kívánság téged
zárulj be rajtam csukódj be éget! éget!

külön-külön határok lépésszinkópa
vállon az istenke nyög izzad Európa
tértelen időtlen bontatlan csomagban kéne -
jaj hova cipeled bikuci hímtagját néne?

falatka isten szájpadlásra ragad vasárnap
adj teljes levegőt hátha majd visszafúj a sárnak
jó bőr ez jó bőr - magamra húzom majd telente
mocorogsz nehéz vagy szunyálj el - tente te tente...





2018. május 17., csütörtök

Jégföld


Haller Szabi képe




nem zömülő szó helye, bordák
nem zömülő szív helye, ágas
hullámon, szele meredek hátán
vágtass!

nem simuló part kőheve-gőzét
folyton-tusa ízét, a mesét -
rád lógó párás leves-ég
velejét levegőznéd

ez a nem szelídült táj: mesekompót,
ha reng alattad: troll emelget -
szörnyanya tapogatja fiát
ha énekeltek -

nem zömülő szó helye, ágas
nem zömülő szív helye, bordák
hullámtaraj-éh csendek
lakatolnák -

furcsa, hogy itt-most annyi az ének
annyi remek hang szaporáz
szavakat az éji
zenének -

furcsa, hogy itt-most annyi az ének...
pedig a hajót most is
hideg öblükkel csalogatják
a szirének.







2018. május 16., szerda

Zen-fotók: Sasa Gyökér (41.)


Tree's breath (May, 2018)




beleörülni
csak úgy beleörülni
nevető égbe -


vezessen szélbe szórt*
magvak akárhová
is érkezése









*valaha egy hangmintában már éledezett ez a kép alá kívánkozó pár szó

2018. május 15., kedd

Fej, vagy írás

Timinek, betegség idején





a kiürülésben végül
felfénylő szépséges mélység
környékez napok óta.

hogy minden fordítva van.

töltekezéssel eltömött
időlegesen eltömött lukak vagyunk
egy túlságosan sok helyen szaggatott
időnek tűnő szöveten.

a befogadás ízeit ejtő
fel- és megidézést álmodozó
puszta hasadások.


a bőröd közelsége borzong a bőrömön, pedig
nem is vagy itthon.
milyen jókor juttatod az eszembe:
hogy minden fordítva van.

ugyanazt az egy érintkezést keressük
keringünk megtörténte ténye:
íze körül.

tudjuk hogy ez is mű lesz
megigazított igazi:
olyan, de mégsem -

mint amikor nem a saját anyagából
foltozod össze a hasadást.








2018. május 13., vasárnap

2018. május 12., szombat

Innováció

Nagy Nikolett, Domoszlai Dávid és Benkő Balázs verse






...a LED működési elve
hasonló folyamat, 
csak ott elektron lép át egyik pályáról a másikra 
és a plusz energiát nem hő, 
hanem fény formájában adja le, 
ahogy a hordozó kristály részecskéivel ütközik.

A LED világítás eszerint
nemcsak energiatakarékos és
szennyezésmentes,
nemcsak hőszegény avagy ideális esetben
teljesen hőtermelésmentes,
fény formájában leadott ökonóm
kristályragyogás,

hanem az anyag atomi szinten előidézett
a látható tartományban kiteljesülő
legtisztább sikolya.

kikényszerített atomi kilégzés,
gerjesztéssel kényszerített csikordulás az
elektron pályacseréje mentén -
ugyanis száz, hogy nem érzi jól magát,
olyan lehet mint a helyváltoztatásra
kényszerített részeg, nem csoda
hogy fényt okádik közben,

hiszen némi lázas, lelkes pauza után
mindenki a nyugit szereti, nem azt, ha
felbasszák az agyát.

A LED működési elve, hogy az elektront magasabb
energiaszintű pályára kényszerítik, hogy aztán
amikor visszazuhan, ezt az energiatöbbletet
foton formájában kibocsájtsa. 
Tehát először beszívatod, hogy aztán
kifújja.

A kristályszerkezet hatására a sikoly
megjelenik a látható tartományban,
a környezet ezt a látható tartományban 
megjelenő sikolyt befogadja -
én például hálásan, mert
az elképesztő méretű, pont kellő
távolságban elhelyezett atommáglya
még nem ért a horizontra, és
a sikoltó elektronok nélkül
nem látnám a csikorgó toll által
összepréselt fa- és rongytörmelékre 
vicsorgó betűket.






kifinomult
kényszer-intézkedéseink
fényt sikoltanak

lámpásod fojtó,
atomi szinten sajdul
világosságot






2018. május 11., péntek

Selymeim - Souad Massi és Palya Bea

A hölgyeknek, és Haller Szabinak - a mese magváért







Megdicsérted a szavaim és most úgy
érzem őket, ahogy egy másik
kultúrában az a lány, akinek egy
európai turista megdicsérte a
muszlinblúzát - úgy érzem őket friss,
idegen testnek, ahogy az a lány,
aki bement az otthona sötétjébe,
átöltözött, szelíden összehajtogatta a
ruhát, belehajtogatva a jó emlékeket és
benne felejtve a teste illatosított szagát - úgy
vitte ki az asztalhoz és nyújtotta át
visszautasíthatatlan ajándék gyanánt,
lényéből szakítva, önként, hogy
egyszerre volt megilletődött és
bánatos az is, aki elfogadta - úgy
érzem őket, ahogy az a lány a
kimoshatatlan emlékeket egy
ruhában -

                 úgy értem: a szavakat,
ezeket a szavakat neked adom és
mélységesen furcsa lesz hallani
őket a szádból, főleg úgy, hogy én így
soha nem mondhatom ki őket többé -
emléket dédelgethetek a helyükön,
az arckifejezésed, amikor összehajtogatva
átvetted őket egy jellegtelen,
szokványos jelekkel összefirkált,
eredetileg fehér papírlapon.




2018. május 10., csütörtök

Slamkonzerv: Életem első...






Életem első egyszemélyes üldözéses
bicikliversenyére apám,
és Ági néni nevezett be.
Apám az ugye az apám
Ági néni meg pályakezdő tanítónő volt
a rácalmási alsóban
gyönyörű kézírása volt,
gyöngybetűkkel írta be az ellenőrzőkönyvembe a két intőt.

Az apukám viszont nagyon hangosan tudott kiabálni.
Akkor is nagyon hangosan kiabált,
amikor közölte velem
ha még egy intőt haza merek hozni
ő isten bizony agyoncsap.

Namost apám én szavatartó
embernek ismertem,
úgyhogy amikor megkaptam a harmadik intőt,
felpattantam hű Pajtás drótparipám hátára,
(ez egy legendás 24es Csepel gyerekbicikli volt)
aló mars Pázmánd, nagyszüleimék
Rácalmás, engem többet nem látsz
mit nekem az a negyvenkét kilométer...

úgyhogy tizenegykor, a nagyszünetben végre
elstartolt a mezőny!
hamar az élre törtem, én vezettem fel az egész
egyszemélyes pelotont

A Hatoson
főút könyörgöm!
ott egy 8 évesnek is szigorúan tilos volt biciklizni

de tilosba' jártam, mesehős a pályán,
szökött Zoli Vitéz hű Pajtás paripáján...
a négy kerék le se szart, hova megy a lökött
kölyök a hatoson - írtunk hetvenötöt,
Zsiga, Lada, Trabi, IFÁk, egy két Barkasz
nem volt az forgalom, és annak is balfasz
úgyhogy én mellettük dzsaltam
a kilométert faltam -

még mindig én vezettem
a versenyben én voltam az első!
az üldözö boly számára
viszont utolsó
büdös kölök!
hogy nyomott vón az anyám
csöcs alatt agyon!
hogy az apám miért nem egy
marék frissen fejtett babba
verte inkább a faszát!

de én erről mit se tudva
a hatoson a kilómétert faltam
aztán már inkább csak majszoltam,
aztán hajszoltan
a tűző napon száradtam
fáradtan
víz az nem volt nálam
nem volt nyálam...

fél kettőre jutottam el Adonyig
szia közkút,
viszlát, Hatos út!
Kihalt mellékút jött, Pusztaszabolcs felé
gondoltam most jön a versenyben az
igazi szökés -

Mint tudjuk a legjobb versenytaktikát is keresztülhúzhatja az üldözőboly
esetemben az üldözőboly száznyolcvan centiméter magas volt
rendőr-egyenruhás és kurva mérges.

Merthogy akkor már fél napja engem keresett
Ő, meg a fél megye.
Az összes dűlőutat végigkajtatták értem
de abban a szabálytisztelő boldog
mocskos emlékű Kádárizmusban
meg se járta a hatóság agyát,
hogy én kimerészkedek a hatos útra.

Pedig még a dunaújvárosi laktanyából
az orosz kiskatonák is engem hajszoltak
akiknek aztán a rendőr
telefonált az adonyi postáról.

Igen, bazd meg, én ennyire öreg vagyok
hogy a rendőrnél nem volt rádió
és a megszálló csapatok előbb megkergettek
aztán vittek a
ruszkik vittek a
ruszkik a vittek a
ruszkik, haza!

Szóval így lett végül a Tour de Pázmándból
Rácalmási körverseny -

De legalább életem első befutóján
Rácalmás főutcáján ott várt az egész suli,
a fél falu,
meg az édesanyám...
a többit el lehet képzelni.









(volt egy túl sokat markoló első verziója...)

2018. május 9., szerda

Ostromlétrák

Szirtes Andrásnak

S megáll a mozdulat hirtelen
Így egyensúlyoz a végtelen 
A kimerevített idő filmkockáján
Szirtes András: Léleklétra

a képek közkincsek (kitudjaki?) - Bath apátsága, Somerset




Csak úgy lehet...
hogy nem tudod, szegény...
hogy valójában angyal...

Mászás közben
lapockádon pihen a szabadság.








Csak úgy lehet...
egy másik multiverzumból
nézel ránk vissza...

Ahova nem visznek a
sűrűn verdeső szárnyak.








Csak úgy lehet...
A firnamentum
tetejét angyal se... Azt

az angyalok hadának
is úgy kell ostromolni.







2018. május 8., kedd

Teljesség-átiratok (66.)

"Trees are the earth's endless effort 
to speak to the listening heaven."
A fák egy végtelen mondat, amivel 
a föld köszönne a mennyeknek
Rabindranath Tagore
Sasa Gyökér képe


Az érzékfeletti érzékelés
Aki a személye mögötti végtelen áramokhoz hatol, lassanként észreveszi, hogy testi érzékszervei sajátságos módon megtoldódnak. Akire szemeddel, füleddel, vagy bárhogy, erősen ráfigyelsz, annak alkata és jelen-állapota szinte tükröződik benned, s a futó, vagy tartós jelenségeké is. Ha valakivel beszélsz, nem csak a szavait fogod fel, hanem azt is, mi lényéből árad; s azt hiszik, hogy gondolatolvasó vagy. És mindaz, ami benned így tükröződik, mintha színes volna; nemcsak a szemed lát színeket, de egy belső, rejtett szemed is.
Az élettelen tárgyak lelke sötétlila, a növényeké zöld, az állatoké sötétsárga, barna, vörhenyes. Az eltompultság barna, a lelki gazdagság a szürkének élénk világos színekbe játszása. A mozgékony lelkek színe halványabb, tagozottabb, változóbb, a nehézkes lelkeké sötétebb, egybemosódóbb, állandóbb. A gyermeklélek alapszíne, mint a fénylő gyöngyház; a férfié hideg szürkéskék, mely többnyire megsötétül, megfakul, elbarnul, elvörösödik; a nőé lilás-piros és ez legtöbbször igen korán elhajlik a hervadt szirom színe felé. Az a kevés ember, aki úgy öregszik, hogy vénsége nemes kiszáradás, nem pedig kényszerű elfakulás: csupa érces szín, ezüst, bronz, arany.
A lelki színes-érzékelés tulajdonképpen akárkinél megvan, csak nem mindenki ügyel rá és nem mindenki fejleszti magában. A fellobbanó haragot az ember vörösnek érzi, a tehetetlen dühöt méregzöldnek és élénk citromsárgának, az ábrándozást lilának és rózsaszínnek, a széles jókedvet pirosnak, a csöndes derűt fém-fényűnek, az unatkozást fakószürkének, a bánatot sötétkéknek, a reménytelenséget feketének.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)





sarjak barna
mondatai tükröződnének
ég vizében




a lélegeztetőgépünk
kiömlő, teljes litánia -
mintha millió tagú kórus énekelne egy
soha véget nem érő gregoriánt.

a szférák zenéje visszhang
visszatükrözi az ég a neki áldott
földzenét.

az ember teste is dallam
de idegesebb, mint a növényé
punkrock lázadás vagyunk egy soha
véget nem érő szimfóniában
nem a növénytől tanultuk 
hanem a gördülő kövektől.

a színeink mint a félelem
hogy elhallgat a mindenség -
kiabálunk. egyre harsányabb a 
disszonáns öröm színeinek lázadása.

de ezt a szimfóniát már nem egyszer
szakította félbe az ütemes taps
életek kilobbanó fajpusztulás-lüktetése.

nem a dallam fogy el -
legfeljebb mi nem
lüktetünk bele, legfeljebb mi
nem hallgatózunk tovább.




televény zöld
mondatai törnék meg
az éj feketéjét




2018. május 7., hétfő

A patikárius portréja








ezen a portrén a távolodó hátak -
utána kicsivel, mindig utána.
ágtörés-zajban, gyökerestül tépett
lépéskényszerben nyíló utak
hova-tartásának kapujában.

ezen a portrén igazolt hiányzó -
a kőfal elől hiányzó cédrus.
jelent valamit az ágadozás
még ha helytelenül is
de te a fényösvények és nem
a szavak gyermeke vagy.

ezen a portrén cédrus ágadozása -
nem lázadozás, csak másfelé nőne.
kőfal-homlokú zakatolásban
nem leli magát. kiretusálod
a valóságból inkább a síneket.

ezen a portrén két bezárkózás
tárul ki - a végtelenben sem
találkoznak. távolodó hátak és
a megváltó hiába protestáló keze.
egyedül maradsz a hajnal poklára
pedig akkor senki sem
fog neked sem megbocsátani.

ezen a portrén az egyedül
maradók magányos pokla -
a cédrus nem tudja lerázni
a részvét forró szele nélkül
magáról ezt a helytelen ágadozást.







2018. május 5., szombat

Reggeli lecke






Szeretném megragadni az
alkalmat, hogy...
magam sem tudom, miért
szeretném folyton megragadni a
lehetőséget, hogy...


Ebben a dadogásban akasztott meg, 
hogy a nyitott ajtón át berepült egy tényleg
eszméletlenül nagy lódarázs.

A rémület összemarkolt, azonnal
szórtam ki a dobozából az extra méretű
gyufát, hoztam be a fellépőt, léptem, fel,
borítottam őnagyságára, a mennyezeten 
óvatosan csúsztattam fölé a doboz fedelét, 
vittem ki azt a halálfélelmében
zümmögő házi készítésű méregdobozt
az erkélyre, toltam ki félig, 
ráztam ki belőle a tényleg elképesztő
méretű, eleven, tüzes fájdalombombát -
s mindezek után végre volt érkezésem
kicsit pánikban remegni.

Remélem a trauma meggyőzi őnagyságát
hogy máshol akarjon
fészket építeni magának.

Én uram! Na pont ezeket a
mérgezett pillanatokat 
nem fogdosnám puszta kézzel,
pont ezeket az alkalmakat hanyagolnám -
kösz. Szép lecke volt, de
mára legyen elég ennyi.
Vagy erre a hétre. 

Megragadó, nem?
Hogy nem én ragadozok. Hogy
valójában engem ragadnak el
ezek a gondolatokat is tisztára söprő
eleven, hártyás szárnyú pillanatok.







2018. május 4., péntek

Equus


Sasa Gyökér: Equus - Sevilla, March 2018




Equus

gondoltál már rá
milyen árnyékot vethet
az unikornis


befogott csődör -
árnyéka sűrűbb, mint a
szabad csődöré?


rajzolt bűn vetül
rakott kövekre -
lehajtott fejjel látod


Pegazus

valahol, levegőben
áttetsző mének
szélsörénye lobog









2018. május 3., csütörtök

Beszélgetés májusi felvételekről és elvételekről







Fekete Anna:
Május

Erőssé tesz ez a tavasz. Látod,
a folyó kimossa a sok aggódást,
a földmélyi csontokat. Ne gyötrődj!
Hisz nem az emlékezet, hanem a felejtés
tesz halhatatlanná. A rögeszmékből
kavicshoz hasonló, sima és lapos
csontdarab marad. Majdnem a tiéd.
És a folyóé egészen és mindörökké.


------------------------------------------------------

Halandóság

A régi május elsejékből, a nagy felvonulásokból
csak a tulipánok maradtak. Sok elszánt kisiskolás
egyeningben, egyenszoknyában, örökös vigyázzban.
A jó tulipángyerek mindig felfelé tekint. Fürkészve
a kiskertek fölött vonuló napkorongot, az egész égboltot,
a gomolygó felhőkkel koronázott, égi dísztribünt.
Csak bátran! Felemelt fejjel! Kétely nélkül, frissen,
lelkesen! A tulipánok minden évben egyetlen egyszer
virágoznak. És nem adatik nekik nagyon sok idő.


kitudjaki?



shizoo:
Kavics

Kavics-lassú beszédben. Látod,
a csobogást a kavicsok keltik, hisz a 
víz magában: néma. A sodrás eleven
esésébe tapadt makacsságok beszéltetik.
Látod. Végletekig csiszolt mondatokat így
hajigálnánk, hogy elpattogjon egy egyszeri 
attrakcióba - múlandó legyen. Pedig a folyó 
is csak egy nagyobb, izzó kavics hátán halandó.


-------------------------------------------------------


Elvetélt

Magában állt egy befelé táguló mesében
az a kisfiú, amikor az osztály úttörő alakzatát
várakozni intette a torlódás. Pihenj volt inkább
az a vigyázz! Inkább kissé rezignált, kényszerű
sehova nézés. Az a kisfiú a szégyenben maradásba
kapaszkodott, a nagypapája keserű meséibe:
szőlőtőkék kifosztott menetoszlopában szalonnázták el
a lelkesedését. De minden évben akad egy-két
bimbó korában, köddarócos hajnal által elzabrált renitens.








2018. május 2., szerda

Teljesség-átiratok (65.)


Hauer Lajos: Kések


A közösség-javításról
Írmagját se tűrd magadban semmiféle társadalomjavító szándéknak. Mert minden elvont közösség kódkép; és aki a ködben rohangál, előbb-utóbb elevent tipor.
Tiszteld, ápold szűkebb és tágabb otthonodat: a családot, nemzetet, emberiséget. De egyiket se téveszd össze azokkal, kik e fogalmakra hivatkozva ártalmasat követelnek.
Mi ártalmas? ha Pétert azzal akarod segíteni, hogy Pált visszaszorítod. – Amelyik nemzet ezt homlokán viseli: nem vész el soha.
„Péterrel azonosítom magam, Pált nem szeretem; Pétert megcsókolom, Pált megverem” – ez az érzelgősség; ez a közéleti elgondolások közös váza; a jelenkor ettől koldul. Bárkit csak úgy segíthetsz, hogy más rovására ne essék.
Népedet és az emberiséget csak azáltal javíthatod, ha önmagadat javítod.
Az igazság sosem az emberiséget, mindig csak az egy-embert válthatja meg.



igazad van: van
késed. van késed -
igazad van? van késed...




olyan kevésre mért a türelem
sószórónyi kiborulást seprek
puszta tenyérrel a puszta tenyérbe
mit szórunk most mondd, vajra, kenyérre?
sószórónyi kiborulást seprek.

terhedre vagyok, te terhemül
ártalmamra előttem álló -
tisztelettel úgy rúglak seggbe
(inkább te legyél elkeseredve)
sorállásban előttem álló.

versenyben állva, versenyt szemlélek -
igazam van: igazságtalan.
elsőnek arat a sózott jutalom
a többi tallóz a sótlan ugaron
igazam van - igazságtalan.

csak az a közös, hogy ver a harmat
és hogy a végén elkaparnak.
kidől kiállhatatlan sorokból
vagy trónról billen, azonos okból -
a végén úgyis elkaparnak.

olyan kevésre mért a türelem -
máshol van telje, pediglen.
futásod tápja, másik rovása
mit szórunk most mondd, utasításba -
teljének látszik, pedig nem.





2018. május 1., kedd

Purera


Haller Szabolcs: Szivarozó nő





kérded, hány éve
fújom a belegöngyölt
füstkarikákat?


nem a fogyta a lényeg -
hanem ahogy zamata
elmélyül