Kalibrálás
Csak a hazugságnak vannak fokozatai. Az igazságnak nincsenek.
Szentmiklósi Tamás: A snóblipartnerem szekált (964.)
Vannak még utolsó mohikánok?
Vagy ez az egyetemes hazugság alvilága?
Egyszerű történet vessző száz oldal Júdás változat?
Ami úgy kezdődik hogy elfogadod a peremfeltételt:
a tanítás hazugság, a tanító csaló, tehát
úgy kezdődik, hogy neked hazudtak -
úgy kezdődik, hogy hazudsz: magadnak?
Úszkál itt még néhány kevés-a-fóka?
Vagy itt már mindenkinek meg kell
törnie a másik kenyérhéj valóságérzékét?
Ami úgy kezdődik, hogy félted magad,
vagy magadtól félted a másikat,
vagy magatokat félted a másiktól,
vagy az arcotokat a megrepedezéstől?
Van még, aki nem merült el a rettegésben?
Vagy itt már az atomi szinten precíz
mérési eredmények is hazudnak?
Mert olyasmihez viszonyítják a maguk
mértékét, ami valójában mértéktelen?
Mértéktelenül nagy, vagy
mértéktelenül kicsi?
És valójában mindkét léptékben jelentéktelen,
hogy ma mit is hazudtam?
Ül még ágon elküldésre várva csácsogó madárka?
Vagy csak az elektronok rángása üzen
egy nem létező tér részecskéinek
ahol már minden meg van írva?
A költészet a lecke felmondása
nem készültél, leülhetsz, egyes?
Úristen, mit hazudtam? Lehet, hogy igazat?
Vajon az ötös tényleg a vereség száma?
És mindent az ötödik strófánál
kéne abbahagyni?
Mert ez a lélek setét kora reggele,
ami után még hátra van egy egész
kurva agonizáló nap
a vámpírok báljára hivatalos alkonyatig?
És én még mindig
akkor is hazudok, amikor kérdezek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése