munkapéldány Szilágyi Jánosnak, köszönettel és szeretettel
hogy hívod azt, ki nem viseli jól, ha lenyomod a füstjét?*
*A képen nekem Káin az a vörösben égő, távolodó torzó. Ábel az a feketére égett test az átellenes sarokban, a düh felcsapása, a lenyomott füst, az átlépett határok túloldalán. Úgy vélem, a harag akkor születik, amikor a meghozott áldozat hiábavaló - az elutasításból születik: reakció. Ettől még megbocsáthatatlan - főleg a következménye. Ahogy a belső égésből kicsap, lobog, amíg ki nem alszik - kormot, pernyét, romokat hagyva maga után. Még nem a végleges szavak, nem a végleges elhelyezés... csak egy kísérlet, hogy megtiszteljem szavakkal is ezt a végtelenül inspiráló látványt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése