Piaci viszonyok

Permanens Rémület Úr a piacon is a rutinba kapaszkodik,
a törzsvendégségbe járást választja a jelenlét
ugrásra készsége helyett.

Permanens Rémület Úr ugyanannál a kofánál veszi a hagymát,
ugyanannál a hentesnél a húst, tojásárusnál a
házinak füllentett tojást.

Permanens Rémület Úr csak egyszer vette a fáradságot hogy körülnézzen,
akkor sem az árut az árakat az elhelyezést figyelte,
hanem az embereket.

Permanens Rémület Úr azóta is ugyanazoknál a standoknál vásárol,
voltaképp elsőre is a rokon lelket kereste az árusokban -
magát amúgy is gyakran becsapja.

Permanens Rémület Úr sose szán a vásárlásokra túlságosan sok időt,
nem akar a körülnézés által tápot adni a benne bújkáló
csalódottságérzetnek.

Permanens Rémület Úr zavarban van, ha be van zárva valamelyik standja,
olyankor hagyja magát csapongani és eltévedni a
pillanat idegenségében -



holott a piac maga a pillanat,
holott csak jelen kellene lennie benne,
fejben tartani az árakat és gusztálni az árut,
nem a szíves invitálásnak engedni,
hanem az illatával incselkedő zöldpaprikának -

holott a piac maga a meztelen választás
azonnali mivolta:
az ezer kert és termelő
által letépett-szedett édenkert
almába harapás után egyben -

holott a piac maga az élet
kedvéért meggyilkolt és asztalra pakolt élet,
a hely ahol választani nemcsak lehetőség
de kötelező:
akkor is választasz, ha találomra...



Permanens Rémület Úr szombatonként jár a piacra viszonylag korán,
amikor még a banyatank-hadosztály a
műfogsorait rendezi.

Permanens Rémület Úr a piacon is a rutinba kapaszkodik,
ahogy anno az első lépéseikor abba a semmit sem tartó
pracliba markolt gyufaszálba -

Permanens Rémület Úr mindezt valójában tudja,
a folyamatos, csobogó rémülete alatt valahol valójában tudja,
valójában ezt választotta.