Ellenpont

Megüresedett. Kizabált. Így
hangol a reggel. Az űrt feszegeti benne
- mintha húrokat - a fény
közömbös érkezése.

Ilyenkor érzem. Elvesz.
Bezár az üres égbe. A nézhetetlen
kékbe. Bezár a légkörgömbbe,
az egyféle oltalomba:

légkörpilla csukódik a szemre.

Megüresedett. Kizabált. Éhek
kékjébe üvöltő
irigy siralomház a reggel.


*


Azt álmodtam, hogy minden irányba
nőhet a kíváncsiságom, amíg
összemegyek:

egyre kisebb kis nyújtózó térhúr-én
peng csillagközi távolságokat -

megüresedett. Kizabált. Most így:
fénytől vakon lesem.
                                  Úgy látszik
tényleg az éjszaka kell hozzá,
hogy ébredjünk. Magunktól.

Úgy látszik
tényleg az éj szaka kell hozzá
hogy messzire láss.


*


Úgy látszik
tényleg az éjszaka kell hozzá
hogy felébredjünk.