Félálomban

Csak a hajlam. A nyomorult mesehajlam.
Mintha madárdal
festené át a hajnalt, a gépi csatazajban -

ez itt berreg, az ott zörög-csörög,
figyelmet és koncentrációt
oszlatnak olajtól nyákos, pajkos ördögök.

De a vágy, hogy csaknem olyan regény
legyen a reggele
mintha présházban, hullt múlt Öreghegyén,

tőkék közt motozó, megrögzött meseszéllel,
az nem múlik.
Azzal a csikorgó hangyaboly nem ér fel,

amelyben él. Holott így mesébe elcsalt távlatok
mérgezik komorrá,
s nem a szétnyikorgó gépzajok a holnapot -

a mérce élén ködlő álom-távlatok
hizlalják éhét;
mintha várnák képzeletben ízlelt párlatok.

Csak a hajlam. Az a nyomorult mesehajlam.
Nem hagyja nyugodni
a zajban.