Zen-fotók: Rajczi János (1.)

tér mérte fenség -

reflektor-éjt dübörgő

múltad* éld újra túl

*ezt a múltat legrészletesebben itt láttam

Zen-fotók: Sasa Gyökér (46.)

There is a river whose waters give 

immortality; somewhere there must be 

another river whose waters take it away. The 

number of rivers is not infinite; an immortal 

traveler wandering the world will someday have 

drunk from them all.

― J. L. Borges

i.m. Jorge Luis Borges

út, ami nyílik,

víz, ami zárul - élőnek

és halónak

idevág, minden értelemben: Gondolatok a Világkönyvtárban

s áttételesen a Gondolatok... lábjegyzete

útleírás

mércétlenem minden közösen
elfogyasztott méter: hiány
meg nem tett lépések rajza
jóisten buddha allah jehova
(kinek kinek ki) pracliján

de ne búsulj minden meg nem
lépett tettben hitetlen
hurcolt űrtöltő levegővétel
kifújt tüdőnyi elégtétel
ver visszhangot szívedben

ne búsulj annyi keresztút
feszített tükrén habognak
ilyen az ember egyedüli
saját magát is kikerüli:
szabvány pályán ha dobhat

mércétlenem minden centi
elvesztett esti mérték helyett
mosd le magadról álomút
porát és önként ébredj rorátét -
ne még egy létszemléletet

elhull virág világ megérik
ücsörögsz vesztőhelyen
nézi nézed nézők nézik
feszített tükrén milyen igézet
leszünk leszel: ugyan. te nem.

mércétlenem minden közösen
elzabrált méterünk hiánya -
nem lépett lépés a hajsza
némán jelel és szám a rajza:
volt az hatos is - de ki bánja

Zen-fotók: Birtalan Zsolt (13.)

kentaur-éhű

a lény, meg tokban a

tárgy - ami szólna

egy-test dallama

játszó, hangszere -

várja kitárt idejét

*

csak eggyé vált

kettőből zeng a

mindenségig mutató hang

Teljes fogyatkozás

meg kell néznünk ma

a holdfogyatkozást!

miért? úgyis lemegy.

Zen-fotók: Sasa Gyökér (45.)

Flooded forest, Ottawa river - May 2017.

áradt vizekben

nyeldekel az önmagát

bámuló erdő

felfelé ágnak -

lefelé égbe lógó

gyökérnek tűnnek

ártéri erdő -

ha föld, ha víz lepi:

csak a fele látszik

*

átlátszó, súlya

nem terhelte földben így

látnád: egészen

rém. üldözés.

rémüldözések kétértelműsége.
hogy ki kit üldöz.
lihegés tartja magát
a csukatlan fülhöz.
lihegés. belülről
koponyán át lüktet.
rémüldözések kétértelműsége:
kint. bent. hol üt meg?

nincs egy félelem? mind más
de megragad.
ugyanúgy adod. alább. hogy
ne add magad -
egy lihegés. szavakat
markolna. kapna. veszne.
rémüldözésed kétértelmű.
kifúj. beszív. eressz, te!

aztán megébredsz. összerándulóban
könnyebbülés kirándul.
lihegés. elengeded
leválik a szádrul.
visszhang. valami vissz... hang.
hólyag. feszíti húgy.
engedd ki. fújd ki. fordulj
a falnak. aludj. aludj.

Insta-morzsák

úgy nézzük 

egymást mint az

anime-szereplők

amikor szépre

rajzolják a

szemüket

*

és akkor fojtó

egyformaságnak érzed

pedig lélegzet

*

a dorombolás metanyelv -

az intenzitása

beszél mondatokban

*

bátorság: napnak

fordított arccal vállalni

elvakulást

napnak fordulva

minden árnyékod

magad mögött hagyod

válladhoz ér

hideg kezük - maguk felé

fordítanának

*

fény nélkül

csukott szemmel is éled

szélcsend-lelkiállapot

*

ember... már megint

ember... meg emberség...)

sír fel az újszülött

Szirének éneke

Sasa Gyökér: Song of the Sirens (July 2018)

szavakat
szavakat keresel
hullám sziszegése a kígyód
nyelveden íze a kígyód
törzs kéjes borzongása a kígyód
csukd be füled ha tudod

szavakat
szavakat keresel
mi egünk a homok
nyelveden íze homok
mi egünk homokon tükrös fény
csukd be szemed ha tudod

szavakat
szavakat keresel
levelek rohadás-idejét
levelek vízszín-folt idejét
égaranyunkon levelek foltja a fémjel
csukd be az orrod ha tudod

szavakat
szavakat keresel
aranyég szavakat keresel
kőlyuk szavakat keresel
a dalunkból mentsen vigyen el
csukd be a szád ha tudod

szavakat
szavakat keresel
észak fia - kőlyuk szavakat keresel
csukd le a szíved ha tudod

Egy lelet* újragondolása

Sasa Gyökér fényképe

lennék én ott kint

te lennék én ott kint, de

sajnos kint esik

*

csillám figyelmek

kapaszkodnak a

kíváncsi kamerára

*

gépbe (vagy testbe)

bezárt figyelmek

kukucskálnak - kifelé

*

víz nem kíváncsi

lencse sem kíváncsi az

arcára - csak én

*26 hete, egy haiku-kiömlés állapotában szóltam hozzá Sasa képére az elsővel - s most véletlenül rátaláltam. 

Teljesség-átiratok (81.)

Anthony Gormley képe

Találkozás egy teljes-emberrel

Vonaton utaztam, harmadosztályon. Felszállt egy apáca, rengeteg csomaggal: holmit vitt egy új gyermekmenhely berendezésére. 

Szemre nem volt rejt semmi figyelemreméltó, de lénye tündökölt: őt már nem érintette a földi élet, ami nem gátolta abban, hogy jobban tevékenykedjék, mint akik az élettől százfélét akarnak.

Megszólítottam. Megvan-e minden csomagja? Elgondolkozott és számolni kezdett: „Egy, kettő, három... nyolc, kilenc” aztán saját magára mutatott: „tíz”. Őneki már csak poggyász volt a saját teste is. 

Ez az együgyű, tehetetlen, szórakozott kis szolgáló nagyobb hatalom, mint a föld minden fegyvere együttvéve.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

kiűzetésben:

anyagod, amiből -

feletted a hiány

A hit: fantomfájdalom.

Sajog valamilyen egészebb

annál, amit ismersz.

Föld húsa testet tapogat

az akarat. Ezt ismered.

Eddig ér az összes ismeret.

Ott fenn a semmi. Vagy az a pára

amit kilehelsz. Beszívott, kilégzett

légkör. Anyag az is. Kis anyaggolyó

felületén az a kevéske sok.

Eltart. Amíg meghatározod.

A hit: fantomfájdalom.

A felső semmiben lel magának

egészebb távlatot.

Föld húsa lelket szív

a semmiből. Ez a születés.

Álom. Fantázia. Önkéntelen

veled születő nevetés.

Valami indokolatlan. A 

felhők formája, a hullám

partot mosása, időnk

járása is okolt és adatolt.

Anyag az is. Kis anyaggolyó 

felületén a végtelen forma.

Csak a szavad nincs itt

leokadatolva. 

Fantomfájdalom. Mintha

Isten testrésze volna.

kiűzetésben

anyagod amiből te

felette hiány

Pestis

Ez volt a cél? A kútmérgezés?
Ugyanoda járunk inni, hiába van kétfelé
választva az itató -
a víz nem válik kétfelé benne.

Inkább dögöljek
magam is a szomszéd tehenével?
Ez volt a cél? A kútmérgezés?
Aki mérges, azt könnyebb
arccal a másik -
arccal a tarkó felé fordítani?

Elcsöppenő gyűlöletlevek
mézharmatát nyalogatja a
tetvek hátáról a hangyaember -
ez volt a cél? A kútmérgezés?
Ha nem leled a tiszta forrásból
mikro-műanyagszemcse nélkül
csobogó időt -
vegyszerszagú nyárban, méhek döglésében
lelkek folyójából kotyvasztanál
választóvizet?

Megint összemosva az
aktuálist a tarthatatlan ősök hullaméreg
szavaival?
Válogatás nélkül, amit egykori
kútba csorgatott mérgek leve fröccsent
a mai garatra -
forralatlanul, hogy miazmás tejét
teljesében fogadja be a szervezet -
legyen egymásra figyelésünk újra
fortélyos félelem-alapú -
lássuk egymás szemében ahogy a másik
a legrosszabbat feltételezi -
ez volt a cél? A kútmérgezés?

Ittam vizedből és megint
hányinger kerülget tőled,
édes hazám!

Találós kérdés

szólnom kell szólnom olyan mindegy ki hallja
milyen mozdulatnak lettem esetlen balja
lépéshelyekre magától talál a lábam
megnyugszom testem vitázó két oldalában

zivatar utáni bogárzás lepi a tájat
jég esett és nekem ütések ugyanúgy fájnak
úgy neked mosolyog felhőből előmerülve
mintha Jóisten kegyelmes lábánál ülne -

úgy neked mosolyog nekem meg párállik reszket
néznél utánam s lehet hogy nem eresztlek
kötőfék élet jó gazdát jég-vert sebének
így akar pedig az akaró százszor szegényebb

ma reggel utazom befűzöm távolság szíját
simítom életem föld alá temetett híját
milyen jobb mozdulat költözik esetlen balomba
milyen madár iceg hajnalba ébredő dalomba?

Teljesség-átiratok (80.)

saját képek

A teljes-ember

Ha külön-külön felismerted változatlan alaprétegedet: időtlen-határtalan lényedet, melyben az örök mérték rejlik; s ennek időbeli, véges ruháját: soktagozatú egyéniségedet, melyben az esetenkénti igények rejlenek: módodban van, hogy az örök lényed s nem a folyton-változó egyéniséged vezessen.

Ezután felismerheted egyéniséged igazi szerepét: csak jelzőkészülék, mely eligazít a jelenség-világban. A vágyak nem lesznek erőszakosak többé, hanem olyanok, mint a jelek a térképen: belátásodtól függ, hogy miként igazodsz hozzájuk, nem követelőznek. A testi szenvedés nem érint többé: tested bármekkora kínok közt vonaglik és jajgat, lényed úgy figyeli és úgy gondozza, mint egy idegen, beteg állatot. Az éhség és szomjúság sem érint ezentúl, sem érzékiség, sem öröm és bánat, sem tudásvágy: tested, érzésed, értelmed hiányait úgy érzékeled és úgy javítod, idegenül, mint ruhádon a gyűrődést, foltot, szakadást. Mindaz, ami az életben kívánatosnak látszik: gazdagság, siker, hatalom, egészség, számodra nem több, mint a felnőttnek gyermekkori játékszerei; nem sóvárgásod, hanem helyzeted jelöli meg, hogy mit viselj. Örök lényed nem vágyik semmire, még az üdvösségre sem: csakúgy kívánja, ahogy a gőz felemelkedni s a kő hullni kíván: nem a személyes vágya, hanem helyzetének törvénye szerint.

Ha létezésednek fényforrását egyéniségedből kiemelted és örök lényedbe helyezted: sérthetetlen lettél, kezedbe vetted sorsodat. Többé nem érhet kár, se haszon, jutalom igénye nélkül működsz, ahogy a folyam homokot görget, halat éltet, hajót cipel.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

vettem lottót.

annyi kis vágy cincál -

mi mást tehettem volna

Külön-külön felismertem Budát és Pestet
két szellemóriás a partok közt ívelő hidak
által összekötözve:
két pólus. Az autoritás és a népképviselet
egymással szóba se álló vitathatatlansága.
Nincs felettük szellemi mag, megtestesülve
nincs felettük az Egy, ami a kettőt befoglalva áll:
ahonnan nézve múló emberi vonaglás mind a kettő.
Csak vár és parlament - egymást néző
túlpartra vetett acsargásban.

Ahol lehetne, ahol a helye volna, ott folyvást
bűncselekményt görgettünk hordóban mélybe,
tűztorkú öntött kígyók lesték a moccanásunk:
a megszálló idegenség erődje terpeszkedik
ma is a helyén, egy grandiózus hazugság
pálmaágát lengető alakkal koronázva.

Ahol a helye volna ott a
kompország-vezérlő panel lakik:
az éppen aktuális, pragmatikus igény.
Hol ide rángat hol oda - kétarcú foszlás
nép-képviselete és pragmatizmusa,
egymás kuruca és labanca,
folyton átkelve egymáson, önmagán.

Külön-külön felismerem Budát és Pestet
ez istenek háta mögötti táj.
Ezt tényleg a hidakat ellepő virággyerekség
bohóságaival kell összekötözni:
a horgász damiljával amit folyton elszaggat
a Citadella falát rohasztó félelem
az aktuális megszálló akarattól -
akkor is, ha gondolatban él, fejben létezik:
pogány ízlés a keresztség pragmatizmusában,
törökméz vagy bécsi szelet,
brüsszeli csipke avagy medvebunda...

Addig mezitlen ég terül felette -
hiába szeli ketté a folyó,
homokot hiába görget, kompot hiába cipel.

Nap (-himnusz)

bátorság valóban arcod
napnak fordítani úgy
vállalni elvakulást

ha napnak fordulsz
minden árnyékod
magad mögött hagyod

bátorság mögötted sugdosó
árnyékok védtelenében
vállalni elvakulást

válladhoz ér hideg
kezük maguk felé
fordítanának


             törzs rücskös bőréhez szorított homlokkal
             a lassú életnek támasztott robogás
             belül lüktető áram csituló dühe szűnt
             röghöz kötöttbe bújtál árnyék fény elől -

             farkasszemet néztél test vetett előrelátással
             napnak háttal - szálazza szét világítsa meg
             lüktető áramod - a fény természetéből
             következett: előled magaddal takartad el


bátorság valóban arcod
kitárni szemet behunyva
mindegy mi jön

ha napnak fordulsz
minden árnyék
mögéd kerül

támasz nélkül mert nem
támaszkodsz setétlő
kihívó hűvösének

röghöz kötöttek vak
védtelenségével
osztozol


*


bátorság: napnak
fordított arccal vállalni
elvakulást


arccal a nap felé
minden árnyékod
magad mögött hagyod


válladhoz ér hideg
kezük - maguk felé
fordítanának

Teljesség-átiratok (79.)

Marla fotója

Az egyéniség szétbontása

Egyenként vizsgáld át egyéniséged minden tartalmát és rendezgesd. Figyeld meg szokásaidat: honnan erednek, mit művelnek, hova tartanak.

Bontsd szét egyéniségedet és minden tartalma idegenként fog mutatkozni előtted. 

Bontsd szét egyéniségedet és ne félj, hogy elszegényedsz: mert helyébe-tódul a határtalan összefüggés gazdagsága.

Bontsd szét egyéniségedet és ne félj, hogy bármit is elveszítesz: mert ha a mosdatlant kiutasítod, mosdottan a helyén találod.

Bontsd szét egyéniségedet és szabaddá válnak lelked végtelen áramai, melyek nem benned vannak és nem kívüled, áthatnak mindenen.

Akin egyénisége uralkodik: ha előrejut, pöffeszkedővé, ha lemarad, ronggyá válik. S aki egyéniségén uralkodik: valójában nem érinti a szerencse és a balsors.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Küklopszka egyke -

akkor is ha amúgy

vannak testvérei

a kátrányt madzagra kötözöd és

beengeded a lyukba

finoman mozgatod le fel

mi keresztespóknak hívtuk őket

persze nem azok voltak, nem is 

tudom miféle üreglakót fogtunk

a kátránnyal

ha kettőt beraktál egy gyógyszeres

üvegbe halálig marták egymást

ha többen körülültük

lehetett fogadni a

bogár-gladiátorviadalra

szurkolni a favoritnak akit

te engedtél az arénába

volt olyan gladiátorod aki

kilenc megnyert mérkőzés után 

tizedikre vesztett

a kátrányt madzagra kötözöd és

beengeded a lyukba

a bejáratát szőrszerű fonadékkal

tette otthonossá a lakója

szeretted egyedül nézni ahogy

a mesehőseid haldokolnak

kirabolt üres üregek jelezték 

a nyárba fulladó napok telését

de egyedül voltál akkor is ha a 

brancs gesztikulált körülötted

a fejedben mormolt mesével és

a részvétlenséggel

a kátrányt madzagra kötözöd és 

beengeded a lyukba

hideg 

idegen fogása van

mint a halott bogaraknak

Matek

szorzás japán módra

Reciprok érték

föld birtokol, amiből,
föld birtokol, amin -
föld, amibe



Origó

testedben tartott
szél - nincs itt az ideje
hogy kifújd magad



Egyszerűsítés

toronytető
madáralap törtvonala
alatt nevező



Derivált

mit birtokolsz
ebből a szarkacsettegte
grafikon nyárból?



Abszolút érték

fölöttünk sodort
kiszámíthatatlan
felhőmintázatok

fölöttünk szélvert

kiszámíthatatlan

kifújt lélegzetek

sajtófotó

démon a kislány
szemében a képen

romok előtt
mindent ejtő üres
kezek elhagyott
képóceáni elhagyott
palack

koszcsík
érintésével arcán
elénk borított
képóceáni partra vetett

          nem a semmi
          van a szemében
          hanem űr
          amiből a semmi is hiányzik

néz nem vár
tőlem tőletek
semmit kislány
szemében a képen

          aztán lapozol
          ez ilyen
          aztán lapoznak lapozol lapozok

ma reggel szükségem támadt valamiféle reményre

Beszélgetés mikrózott Makrokozmoszban

Pethes Mária képe

Pethes Mária:

Makrókozmosz

tágul és zsugorodik a kozmosz 

a távcsőben az űr végtelen 

temetőjében kihunynak 

és születnek új bolygók

lidércnyomásos álmok 

léggömbje pukkan 

a hold ezüst porát 

felsöpri a hajnal

holt kráterek várják az embert

akit a mesteri módon megfogalmazott 

hazugságok igazzá bűvölnek 

aki képes megteremteni egy élhető világot 

megfejteni a véletlen találkozások 

üzenetét és legalább 

a róka álmát megszelídíti

mint megbízható évszak levelei 

halotti leplek suhogása jövendöl 

a fényben fürdő lényről 

akit a fennenvaló saját képére formál

ő az akinek lába eltapossa 

a sötétséget napkeltében induló 

repülőgépek karcolják az égre 

vágyai térképét

arcára tapasztja ujjai tíz 

beazonosítható holdját 

hogy ne lássa 

milyen lassan őrölnek az értelem 

kerekei a tejút fehér tejét issza 

villámlások vak szünetében

lehajtják fejüket magukba néznek 

a teleszkópok és ahogyan télen a havat 

eltakarítja a gondolatokat a nap 

de a test nyilallása 

megőrzi a lelki fájdalmakat

elúszik az idő 

tengerén a megmentő 

hajó a kapitánynak pont elég 

bizonyíték a föld formájára 

a horizont homorúsága





shizoo:
Kicsiben

maradj meg mozdulatlan
nézésben amíg körülötted
meg nem nyugszik az imbolygó
elvetemült táj

ez a tűzijáték csak a két
alapvető réteg között fennálló
felületi feszültség látványos
nem is veszélytelen szerelme

most úgysem látszik az
elérhetetlen anyagcsomók fel
zuhanni csábítása
élhetetlen gáz és porgömbök keringnek
a magunk lakhatósági zónáján kívül
akár a villámlás drótokba csavarva
úgy megfoghatók

eltaszítottuk magunktól a lassú
légzés világfatörzzsé növekedését
halotti leplek hulló levelek
ősz törzsek alá fekvése csábítását

lépéshelyeket követeltünk ott
ahol a lépés kizárólag dicsőség
villámok dörgő erejével tolattuk
fel magunkat erőszakkal meztelen porig

formáló manipulátorujjak végei tartják
az arcunkra tapasztott kétségbeesést
kísérleti fázisban piacra dobott
nem rendeltetésszerűen használt
szemellenzők

csak a kilehelt pára rejti jól
a test végetlenbe tartó
kivédhetetlen zuhanását
a zuhanás csak a villámlás megvilágító
fényének szünetében szünetel

mikor felhős felettünk az ég
időlegesen eltakarja a vágyainktól
beszennyezett hiányok
által fényszögekkel kivert
sérült hiányos kupolát.


*


isten öléből
kivetve végetlennek
tűnhet a tükröd

Bálványimádóknak (slam)

Bálványban hinni. Híven hinni mi kutyánk
kölykeiben - hogyha harapnak,
akkor is: értünk?

Hűvös ez a reggel. Megszokhatatlan a
hőingadozás annak, aki folyton
akklimatizálódni szeretne.
Az erkély felvirágzott májusát így júliusban
nem lepi dér, a petúnia kelyhében azért nem
dermed a nektár. A szender jön -
mintha trópusa lenne, és ő benne kolibri.
Szép nagy bogár, verdes és
szipókáz. Minden rendben van.

Csak a hírek sodorták újfent szemetük
az ajtónk elé. Egybites elmék éhes
dühe csillan a képernyőn. Magyar időt a
magyarnak! Kiadták a kilövési engedélyeket?
Ilyenkor nyáron, az anyaság ölbeli, termő
fesztiválidején nem is tűnik annyira vészesnek?

Bálványban hinni. Megoldásban, akárha megoldaná
ruhát a boldog szerelemben. De az hol áll -
hol áll leírva, hogy földi helytartókba
kapaszkodjon a vakhit? Itt állok, vártámon, de akkor
hol állnak az őrzőitek? Milyen hagyományt
őriznek? A bűnbakok, meztélláb
életvitelszerűen tartózkodók Dunába lövését?
Hol áll az, akinek most kultúrparát izzad
a gúnnyal kent hang? Hol áll, aki tapsol, végre
megint szopatják az urbánus geciket?

Bálványban hinni veszélyes, mert
leszáll a talapzatról az a hányinger múlt és
a képedbe okádik. Gábriel angyalt szoborít
anya-szomorítani térre, egykor Szabadság volt,
most Sors-tér. Görgeted hiteidben azt a
beilleszteni való o betűt - bálványimádás az is
hívő barátom, amikor nevesítenéd a sátánt.

Bálványban hinni. Tudtad, hogy
Mózes volt az első, aki tartalmat
töltött le tabletre felhőből?
Most ebből a felhőből töltődik szerinted
a villámfény is az elmékbe,
akik a béközép ordenáré szurkolása közben
magyaridők és egyéb zárványok bitjein át
vakítóra fenik a szavakat?
Mi köze a hitednek bármi emberfeletti,
Isteni mértékhez, ha
valójában pusztán és meztelenül gyűlölködsz?
Szerinted mennyire áldott projekt, ha a
hatalom Bálványának szarszagú aranyszarvait
fényezed a jövő műanyagszemetes
sivatagára?

Bálványban hinni. Ilyenkor, a bőtermő
nyárban nem tűnik annyira vészesnek.
Kisvasutas, vicinalitás-kori hagymázban
hinni, falra plakátolt ördögben hinni
és tapsolni az oldalvonalról az oldalad
örömének... Ez a hőingadozás kikészíti
azt aki akklimatizálódni szeretne, és
ha így, ilyen szívfagyokkal jön az október,
félő, hogy tényleg szükség lesz egy
újabb huszonharmadikára.

Rácsodálkozás: Kawase Hasui (13.)

Kawase Hasui (1883-1957), Moon At Magome** 馬込の月

holdlátó törzsén

álmos selyemlevelek -

oltsd el a lámpád

álmodj. ugyanaz

a fény von derengésbe

mint ami ébreszt.

*

otthon holdjárta

megvilágításában

nyugtalan alszol

álmodon ugyanaz

a fény borzong végig

ami ébren nem -

*

felhőtakarót

rúgott le magáról a

forgolódó hold

érvényes ránk a

júliusi telihold -

felhő mögül is*

*testvérversét szintén Kawase Hasui képre (némi magyarázkodás kíséretében) itt találod
**Magome egykori postaállomása amúgy gyönyörű történelmi emlékhely

Kizomba

Tanuljak táncot -

ilyet és így (vagy másmilyent

és máshogyan)

az a belső remegés

kívül oldódna (szűnne).

Teljesség-átiratok (78.)

Szilágy János: Teremtés

Hármas-tükör

A határok-közti léleknek érzékelhető, ami tagolt; s eszme, ami tagolatlan. A határtalan léleknek felfogható, ami tagolatlan; s tünemény, ami tagolt. A teljes léleknek csonkaság, ami tagolt, vagy tagolatlan; valóság, ami túl van a megnevezhetőn.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

nem jel, bár jelent -

reggel egy dongó nem kért

begóniánkból

fakadó húsnak az éhes lihegések ki-be fallosza
fakadó léleknek a madárős szerelem-mítosza
észnek a formált haszonért tovaguruló forma
mind tagolás és ég el - képet reszket a korma

fakadó vérnek a csorgás mereven tartott élen
fakadó éhnek levet ízosztó sült a kenyéren
szemnek a végetlen csillagszeget izzó éj-seb
szájnak a szó - amin odamosolyoghat a végzet

lásd nem látod tagolatlan otthonod árnya fakó
hús foszlik forma avul hull emlékből ki a szó
csak a megsimogatni való Semmit nehezebb
tartani úgy - hogy még csak el sem nevezed

nem jel, bár jelent -

ős távlatok helyén a

dongózümmögés

Egyszerűen

"Az irodalom bonyolult. Tandori szavával: bonyi. Nem gonosz posztmodernek vagy ásatag naturalisták bonyolítják, hanem eleve az. Nem túl bonyolult, hanem bonyolult. Ez a természete. A bonyolult ma szitokszó. Hessegetnénk el magunktól. Olyan bonyi az élet, és akkor még ez is! (Jelzem, mintha maga az irodalom is errefelé változnék, nem szereti a bonyolultat, vagyis önmagát, ami nem szokott jóhoz vezetni.) Az a bizonyos fürkészés teszi az irodalmat bonyolulttá, vagyis ő maga. Akkor is bonyolult, ha egyszerűnek hat, ezt olykor a nagy írók tudják, ez (is) a nagyságuk.

A bonyolulttól nem kell félni, a zavarostól kell félni."

(Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből)

szalmakutyák a

fejekben - a parton túl

mentő szirénáz

döglött tócsa színén

csillan a tétován

motozó napfény

lehunyt szemekkel

strandra kitett testképek

képtelensége

rigó protestál

hogy épp miért, az

egyszerűen bonyolult

vemhes kismacska

nyújtózik a csurdig telt

szemeteszsákon

szonett-törek

ajánlva

nyelvismeret
lenül tört árnyak logikát
lanul szőtt takarója alatt -
akár egy halom hasított hever
egymáson a rajtam -
így tisztelet
lenül aprót kotorva
megadom magad -
szorítja összefogja forgács
alkatú hajlam -

valami nagy nagy tüzet
lenségben rakjuk ágas kis teste
hangtalan remeg -
akár egy halom halott könyv
potyogta szóhalom -
kiejtem nyarat
lan kvízébe
elhasznált arcú rímedet -
nézik nézik bár én
neked vacogtatom.

halhat
atlanul tört árnyad vas
útnál lakik -
ugyanott most ugyan
úgy laknak valakik -
ugye hogy telített élvezet?

valami nagy szavak
vakulta csendet
kéne most vaspárnamódra
kipihenned -
nem hallod? szólj rám!
kérdezek.

Rácsodálkozás: Kemény Zoltán (12.)

Egyedül - Alone (2015. júl. 9)

betűkből éhült ikonokkal
kiabálnád túl bőr határait -
van kint van bent ugyanaz
élet van kint és bent -
betűkből formált ikonokkal
mozdulatlan pillanat testével
markol világod magad -
elhinned el kell elzengő
formáik után a csend majd
felbontja hogy el kell -

dallamból éhült ikonok
mosnak körbe pillanatjelek
madárdal mosolyog
éhül teljes telését
sem eltagadva -

nem rögzülni kell rög-
betűkből éhült ikonokkal -
átlélegzed a vékony
sérülékeny bőr vonalát -
dallamból épült ikonok
dúdolása formád telése -
pillanat testével moccan
határtalan festővásznadon -
nem kell elhinned csak
engedd hogy megtörténjen

perspektíva

ma reggel is csak a rablók csettegése
szarkák egész hada a frissen nyírt
frissen sárguló vadvirág-gyomos park
el nem vagdosott kiálló ágain

poloskamentés után hiszen hadd éljen
lemoshatatlan szagra kent szappantól
száraz kézzel szálazva az éjszakát
a hirtelen ítéletek szarkacsőr éleit

előle izzadt leplek bitang ízébe forgatott
hozzárakódás helyett megint egy napot
elvett egy éjt a még megélhetőből egy
éhség amihez volt-nincs és van közöm

tapogatom ezt a burkot tényleg hátha
önként nem látom rajta az eget
a szökés kísérletét éhes várakozással
lesik szarkák és fölöttük köröző varjak

poloskaként a megmentő kegyelmes
tenyérre várva ami megriaszt rám zárul
sötétjébe szóbűz olajat fröcsögök -
de elcipel az első szárnycsapásig

Teljesség-átiratok (77.)

Dimitry Markov fotója

A hírvágy

Ne kívánd azt, amit általában hírnévnek, dicsőségnek neveznek: mert a híres emberek kirakatban tarkállanak, mint egy halom sütemény s a kíváncsiság légy-felhőként lepi és mocskolja őket; a hírnév nem dicsőség, hanem nyomorúság és megaláztatás. 

Ne kívánd azt, amit általában örök hírnévnek, halhatatlanságnak neveznek: mert semmit sem érsz vele, ha emléked holtod után is megmarad a jövő nemzedékek emlékezetében, mint összeszáradt múmia a piramisban. Amit a nagy emberek halhatatlanságnak mondanak, nem örök élet, még csak nem is örök emlékezetesség, hanem pár-száz vagy pár ezer évvel későbbre halasztódó feledés. Figyeld e lassúbb feledésre jutottakat: szikkadt, porosodó változatlanságuk mily félelmetes. Királyi csend az övék, arany és ezüst kripta-csend. Nem az életük, hanem a haláluk nyúlik évszázadokra, vagy évtizedekre.

Dicsőségedet és hallhatatlanságodat ne embertársaidtól reméld, mert benned van, vagy benned nincsen. Az európai ember nem akar akkora lenni, hogy létének teljes lehetőségét betöltse, csak mint egy jókora világítótorony, mely eltűnik az éjszakában. Ne elégedj meg a mérhetővel, csupán a teljes nagyságra törekedj.

verőfényt hagyjunk

örökül - a felejtés

pályaudvarán

az utolsó sípszó veresége* előtt
a sínek szabott irányából keresetlen
átjárón a pályaudvar féreglyukába
botorkál a gazdátlan elszabadult
gurulós bőröndök között átlátszatlan
végig nem képzelt testtartásotokban is
a kiesés fenyegető lehetősége.

a rendező ország követeiként
mintegy terelve a terelhetetlen
indulatokban összegyűlt kilométerek
figyelmét az eredményjelző tábláról -
a menetrend jobbára változhatatlan
ritmusában ütemes bizonyossággal
zakatol az örök hírnév felé
az előre kalkulált késés:

hogy kiestetek. de ez is már
tegnapi hír tegnapelőtti szombati
és most szerda csütörtök péntek
eztán ez a másféle menet
rend örökös éhsége lüktet ütemes
csattogással alattatok -
sínek és kerekek sínek és haza
szállingózó elkésett szurkolók.

*midőn ezt írtam, tiszta volt az ég és Oroszország épp kiesett a maga rendezte labdarúgó VB-ről

mondanivaló

annyi vetnivaló van

kivetni való, levetni való -

nevetnivaló

Zen-fotók: Birtalan Zsolt (10 - 12.)

leengedett vitorlád

nem fújja a

propaganda-szószél

***

kérdések őre

mögött: itt-most gyülevész

kérdéseire

történelmi hűtlenséggel

adott rossz válaszok...

***

Önarckép

árnyadban létrád -

ha kívül kerül, elfúl

tőle a magzás

Zen-fotók: Stekovics Gáspár (49.)

kékségek kétség-
telen örökébe lóg

korlát (tollruha)

egyik öröklét

másik örökség

(meg a korlát. meg a toll.)

*

elengedett kapaszkodók -

lélegzet kék

tükrébe vetve 

egyik kapaszkodó -
másik kapaszkodó
(lélegzetvétel)

Felvilágosodás

a legsötétebb éjszakát a lámpa
fényköre teremti.
ezt a legnehezebb. hogy gyúlás
kiáradása - általunk
formált szeretett fénylés
körül csak mélyül.

hogy eltakarja éj
kárpitjára könnyű kézzel
felszórt végtelent.
kopár és távlattalan
néhány fényszöggel kivert
egekbe nézünk - ha fel.

ezt a legnehezebb. hogy izzó
fém, vagy gázok vakító
felismerése tényleg -
hogy a kanócba kúszó
sztearin szelíd lobogása is
távlatot takar -
sziporkák távlatát.

a legsötétebb éjszakát a lámpa
fényköre teremti.
igazán borzalmassá pára
kilégzett özönétől - vakhit
felhőzetétől válik. mikor
felnézni, fénybe vakulni
egyként érdemtelen.

Festett malaszt

Konok Péternek

"Rendes munkával és példamutató viselkedéssel hamarabb szabadulsz." Szovjet plakát 1964-ből.

Rendes munkával és példamutató 

viselkedéssel hamarabb szabadulsz. 

Hiszel. Rendes munkával és

példamutató viselkedéssel hiszel

egy folyamatában megrajzolhatatlan

szárnycsapásokból álló átmenetben

oda, ahol a szabadulás úgy is

vastagodások, elvékonyodások

végképp foszlása. Rendes munkával

és példamutató viselkedéssel ott

még üdvözletek angyali rendjét

érdemled. Kiérdemled az üdvözletek

angyali, mézízű rendjét.

Egy egészen más ég csalóka 

napfényében napoztatod a verejtéked,

mint ahol az a hit ezt az áhított

mennyet a poklára festette.

De lehámlik rólad az összes

büszkeséged, ha megérted, miféle

állomásra képzeled az érkezést.

Hogy mennyire férges a saját papír-

vékony felületre dekázott szabadság,

amellyel egy megrajzolhatatlan 

folyamatban, mézízű ívet húzó

átmenetben üdvöt képzelegsz.

Kitárod a maradék bőröd a jeleket

beleégető napnak - csukott szemedbe

szúró zöld dárdák helyébe ne

tóduljon a kegyelmi kérvények

útját nyomon követni akarás,

cseréptörés óhajokból éhült delíriuma.

Festett malaszt vagy, egy megavult és

sosem avuló, nevelő célzatú és nyomorult

voltod minden porcikájában 

hirdető közérdekű információ:

ez a harc lesz a végső, amit a bordák

csontrácsa közé szorított dobogás

vív a reménnyel.

Rácsodálkozás: Kobayashi Kiyochika (2.)

Ike-no-hata hanabi (Tűzijáték a tavacska partján) 1881.

ágas fán ágaskodsz

tömeg feje felett -

ahogy a látvány

nyúlnál fel kígyók

tűzfarkincáját

rángatni, tapogatni

*

tűzkígyók csillannak,

hullámoznak a tó

alvó arcán is

tűzkígyó kúszik -

könnycseppben csillan vissza

gyermekarcodon

Tükör által

Marla Biedermann képe

Tükör által megtöretve
Isten házának lázába
beköltözők látszanak:

lázzal telik az istenPláza.

Megavult foncsor
felett vicsorog
a díszítményfanatizmus -
látszik a vakhit,
oszlop mögül kukucskál
a kirekesztés -
resztli a Test a kereszten.

Az áhítat mögött a
mit-nem-áhítok
kacsintgat.

Szemöldökfa, mennyezet
magasra rakott, hogy
a nálunk nagyobbnak
mérete legyen -

pedig egy templomegérlukon át is
bízvást befér.

Hogyne lakna ott a darabokra
tördelt látványban a hívő
maga pokla.

Tükör által megtöretve
látszik hívek lázálma:
a kívánt módon elképzelt
Isten teljes besülése.

Mégis -
ahányszor belépek a
neki szentelt térbe,
egykori gyermek módon
vágyom a neki vetett keresztek
aratását.

Teljesség-átiratok (76.)

Tatár Rózsának, köszönettel

Marianne Succord szobrai

A visszautasító érzelmekről

Rossz-hajlamaidat ne fojtsd el, hanem csiszold jóvá őket. Bármily ártalmas, beteg, rosszindulatú hajlamra bukkansz: ne feledd, hogy akárminek csak az állapota lehet rossz, de nem az alaptermészete.

A külvilágból se utasíts el semmit; ne gyűlölj, ne irtózz, ne undorodj. Ha valami iránt ellenszenvet érzel, ez annak a jele, hogy nem ismered eléggé. Mind az, ami a világban szenny, csak hozzád való vonatkozásban szenny és nem önmagában; húzódj ki belőle és már nem szenny többé, hanem semleges jelenség.

Ha egy tányérról levest ettél, az üresen maradó tányérra azt mondod: piszkos; pedig nem tapad rája más mint annak a levesnek maradéka, melyet előbb mint tisztát ettél. A trágya a szoba közepén mocsok, a gabonaföldön éltető-erő. Így van mindennel, ami tisztának, vagy mocskosnak tűnik; semmi sem önmagában jó, vagy rossz, csak a helyzete szerint.

Ami hozzád-vonatkozásában tiszta: fogadd magadhoz; ami hozzád-vonatkozásában szennyes: ne érintsd; de a rád-tartozót és érinthetetlent egyformán szeresd. Ne gyűlölj, ne irtózz, ne undorodj. Ha valami iránt ellenszenvet érzel, ez egyrészt megértőképességed csonkaságának jele, másrészt annak, hogy ellenszenved tárgya valamilyen formában benned is jelen van. Gyűlölöd a gazdagokat? tisztítsd ki gazdagság iránti vágyadat s majd nem gyűlölködsz. Utálod a nőhódítókat? tisztítsd ki érzéki vágyadat s majd nem utálkozol. Ilyenkor nem az ellenszenv tárgyát kell megbélyegezned, vagy javítani próbálnod, hanem önmagadban megkeresned annak megfelelőjét s azt finomítanod, míg az ellenszenv el nem oszlik benned.

Mások hibáján csak akkor próbálj javítani, ha e hibát jól látod, anélkül, hogy számodra visszataszító volna; s ha biztosan tudod, hogy beavatkozásod nem tolakodás és nem reménytelen kísérlet.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

kőbele tiszta

kavicséh-belseje tiszta

jól-lakottság

mosott kavicsok a tengerpart szegélyén 

a parti éh kicsap a tengerre

fuldoklásba öltözött dagály

egy barlang falán vörös agyagból nyert

színekkel zsákmányállatot fest

a látvány körbetapogatása

dagály tovább sodort rezignációból

barlang falára örökített lakoma

amikor nem lesz egyszer 

megtudod

mit is érnek a fuldoklásból és

nyeldeklésből elegyedő szavak

egyszerre nem vehetsz magadhoz

falatot

levegőt

amikor nem lesz most

szembesülsz vele

mekkora a lábad nyaldosó

áradatból a magadé

addig csak örökítsd mosott

nyelv alá szorított kavicsok

lassú kopását