 |
| Dimitry Markov fotója |
A hírvágy
Ne kívánd azt, amit általában hírnévnek, dicsőségnek neveznek: mert a híres emberek kirakatban tarkállanak, mint egy halom sütemény s a kíváncsiság légy-felhőként lepi és mocskolja őket; a hírnév nem dicsőség, hanem nyomorúság és megaláztatás.
Ne kívánd azt, amit általában örök hírnévnek, halhatatlanságnak neveznek: mert semmit sem érsz vele, ha emléked holtod után is megmarad a jövő nemzedékek emlékezetében, mint összeszáradt múmia a piramisban. Amit a nagy emberek halhatatlanságnak mondanak, nem örök élet, még csak nem is örök emlékezetesség, hanem pár-száz vagy pár ezer évvel későbbre halasztódó feledés. Figyeld e lassúbb feledésre jutottakat: szikkadt, porosodó változatlanságuk mily félelmetes. Királyi csend az övék, arany és ezüst kripta-csend. Nem az életük, hanem a haláluk nyúlik évszázadokra, vagy évtizedekre.
Dicsőségedet és hallhatatlanságodat ne embertársaidtól reméld, mert benned van, vagy benned nincsen. Az európai ember nem akar akkora lenni, hogy létének teljes lehetőségét betöltse, csak mint egy jókora világítótorony, mely eltűnik az éjszakában. Ne elégedj meg a mérhetővel, csupán a teljes nagyságra törekedj.
verőfényt hagyjunk
örökül - a felejtés
pályaudvarán
az utolsó sípszó veresége* előtt
a sínek szabott irányából keresetlen
átjárón a pályaudvar féreglyukába
botorkál a gazdátlan elszabadult
gurulós bőröndök között átlátszatlan
végig nem képzelt testtartásotokban is
a kiesés fenyegető lehetősége.
a rendező ország követeiként
mintegy terelve a terelhetetlen
indulatokban összegyűlt kilométerek
figyelmét az eredményjelző tábláról -
a menetrend jobbára változhatatlan
ritmusában ütemes bizonyossággal
zakatol az örök hírnév felé
az előre kalkulált késés:
hogy kiestetek. de ez is már
tegnapi hír tegnapelőtti szombati
és most szerda csütörtök péntek
eztán ez a másféle menet
rend örökös éhsége lüktet ütemes
csattogással alattatok -
sínek és kerekek sínek és haza
szállingózó elkésett szurkolók.
a sínek szabott irányából keresetlen
átjárón a pályaudvar féreglyukába
botorkál a gazdátlan elszabadult
gurulós bőröndök között átlátszatlan
végig nem képzelt testtartásotokban is
a kiesés fenyegető lehetősége.
a rendező ország követeiként
mintegy terelve a terelhetetlen
indulatokban összegyűlt kilométerek
figyelmét az eredményjelző tábláról -
a menetrend jobbára változhatatlan
ritmusában ütemes bizonyossággal
zakatol az örök hírnév felé
az előre kalkulált késés:
hogy kiestetek. de ez is már
tegnapi hír tegnapelőtti szombati
és most szerda csütörtök péntek
eztán ez a másféle menet
rend örökös éhsége lüktet ütemes
csattogással alattatok -
sínek és kerekek sínek és haza
szállingózó elkésett szurkolók.
*midőn ezt írtam, tiszta volt az ég és Oroszország épp kiesett a maga rendezte labdarúgó VB-ről
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése