 |
| Anthony Gormley képe |
Találkozás egy teljes-emberrel
Vonaton utaztam, harmadosztályon. Felszállt egy apáca, rengeteg csomaggal: holmit vitt egy új gyermekmenhely berendezésére.
Szemre nem volt rejt semmi figyelemreméltó, de lénye tündökölt: őt már nem érintette a földi élet, ami nem gátolta abban, hogy jobban tevékenykedjék, mint akik az élettől százfélét akarnak.
Megszólítottam. Megvan-e minden csomagja? Elgondolkozott és számolni kezdett: „Egy, kettő, három... nyolc, kilenc” aztán saját magára mutatott: „tíz”. Őneki már csak poggyász volt a saját teste is.
Ez az együgyű, tehetetlen, szórakozott kis szolgáló nagyobb hatalom, mint a föld minden fegyvere együttvéve.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
kiűzetésben:
anyagod, amiből -
feletted a hiány
A hit: fantomfájdalom.
Sajog valamilyen egészebb
annál, amit ismersz.
Föld húsa testet tapogat
az akarat. Ezt ismered.
Eddig ér az összes ismeret.
Ott fenn a semmi. Vagy az a pára
amit kilehelsz. Beszívott, kilégzett
légkör. Anyag az is. Kis anyaggolyó
felületén az a kevéske sok.
Eltart. Amíg meghatározod.
A hit: fantomfájdalom.
A felső semmiben lel magának
egészebb távlatot.
Föld húsa lelket szív
a semmiből. Ez a születés.
Álom. Fantázia. Önkéntelen
veled születő nevetés.
Valami indokolatlan. A
felhők formája, a hullám
partot mosása, időnk
járása is okolt és adatolt.
Anyag az is. Kis anyaggolyó
felületén a végtelen forma.
Csak a szavad nincs itt
leokadatolva.
Fantomfájdalom. Mintha
Isten testrésze volna.
kiűzetésben
anyagod amiből te
felette hiány
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése