Véleményes

Mikor bíztad magad utoljára a véletlenre?
Amit nem vélt senki és mégis miatta érzed,
hogy  nem fér az elmédbe a páratépést
égre tapasztó szél - miatta valós
a többi sebe, amit vággyal nyálazol össze
ha magadon kívül...

Mikor tiszteled meg újra
a véletlent egy csukafejessel?
Rémült bizonyossággal megérezve, hogy
lehet, beleállsz: betonba hajított gyökér,
víz alá gyűrt levegőbuborék - miatta tudod
a többi sebét: te is egy ilyen
levező sebből jöttél.

Mikor oldod el, ejted, mondasz le róla?
Beleveszve az egymás szemében lelhető
szédítő szabadságba - te a világ vagy és
világ a másik ember: nemcsak seb és sebzés
de a lélegzetbe gyógyult csókok íze is -
nem vélted ezt a másik másikat:
ismerni véled, de csak mint a megtanult
csillagok nevét.

Véletlenben a távlat használati utasítás és
felkiáltójelek figyelmeztetése nélkül: van.
Minden bizonnyal veszítesz - ha mást nem,
a biztonságérzetet,
amitől felemelnéd a fejed, dübörgő erők
csúcsára tűzve tennél űrsétát az űrhajóból,
ami ki tudja, hova, de teljes
komfortban utaztat.

Bízd magad a véletlenre és veszíts -
veszítsd el egyensúlyod a pillanat tűhegyén:
enélkül nem tudnál újra,
véletlenül rátalálni.