szégyenben marad

az idő járása teszi?
a nap már lement, amikor a fejünk felett
a zivatarfelhő csúcsán még
visszhangot vert az alkonyat fénye -
ez a kis közvetlen
fullasztóan ránk csukott légkör
kavarodott fel úgy, hogy
nem tudtam, csak
foszladozni?

vagy a még egy falatkát
megterhelő mohósága felel
ezért a kézzel foghatóan zsibbasztó
összemocskolt éjszakáért -
egy másik éhség töltekezése
tolongott:
oszoljanak, kérem
oszoljanak?

persze
vannak ezek a nyitva hagyott
teliholdak, mikor a derengés
csak elvételből áll -
a nap visszfényében húzott
árnyékban foltokként
terjengő árnyak
érdemtelenségében forgolódtam?

vagy a csillagórák mutatóját
markolta meg egy engem jelentő kéz -
ez volt az együttállás, amit
nem lett volna szabad túlélnie
csak úgy, egy közeli
tűzburkos csillag
által reggelbe mosdatva ennek
az elrendelésekből rendetlenkedő
húskóccal kitömött testnek?

valaki adjon magyarázatot erre az
ötven évesen osztályon aluli,
szinte megalázó,
lélegzet fogytát imitáló
spontán éjszakai magömlésre.