Közbevetés

Viselem kilókba szervesülve, ezért
talán elviselhetném, hogy
mindig akad, aki nálam kevésbé fél.
Figyelemre méltóbb, s nem az
attrakciótól, hanem a mezítlensége
teljesebb fokától.

Ma reggel is szavakba öltöztetem a hajnal árnyait.
Ma reggel is. Köröznek
akár háztömbünk körül a
hangosan rikoltozó vércsék.
Egy család lakik valamelyik torony tetején -
soványabb és fegyelmezettebb galambokat terem
a közelségük - ez jó.
De amióta látom sűrűn verdeső
erőszakot igéző körözésük a
lapos tetők felett
s a házak irgalmatlan, zajunktól fertőzött közein
eltűntek a környékről a rigók.

A varjak bezzeg
keresztülrepülnek a rikoltozáson
ügyet se vetve rá.
A félelmeiknek másforma arca van:
éji hallhatatlan, testbe markoló
karmok a semmiből
úgy képzelem, a varjak
félelme: mint a szívrohamtól.

Megkövült kicsit a környék a vércséktől.
Éhesek. Valahol itt lehet felettem -
felettesem magasában van a fészkük.
Valahol itt egy fészek fiókaéheket visel.
Így viselem a félelmeim, lásd
rikoltozássá szervült a hajnali ének -
én lenn a földön élek: nem fogy,
vastagodik a háj.