cím nélkül
menetiránynak
háttal utazom -
múlandóság-tanban
Egy csodás kis mechanikai műszerésznek való esztergagépre
saját |
gondold meg - gép
gondold meg - ez is csak
egy gép - de milyen cuki!
Évődés egy modorban egy más modorban évődő bejegyzéshez
A szerelmemet hívom, de nem veszi fel. Szomorú vagyok, mint egy pofára esett mogyoróvajas szendvics a bazaltpusztaságban. Talán már éppen Kanadában kel át a Niagara felett, vagy lézerszínházat csinál egy francia építési vállalkozó legújabb projektjében. Könnyeim egy túláztatott zöldtea fonnyadt leveleiről csöpögő folyam... ...Gondolok rád szeretettel és gépeléstől zsibbadt könyökkel! Naplemente. Unikornis. Telihold. (Bokor Krisztián)
dejsz néked egészen
bukrosodó tavasz
jó tollú paripa
(Balassi? pipa)
diktálá az Pegaz.
(s midőn válaszul Kisztyián erre egy Bosch porszívót linkele:)
Krisztyián szomorú
kirelejzuma
(s miután szabadkozik vala, hogy ő ezt a Schátántól való szerkentyűt nem es ide akarta:)
oszt mégis illikitt es megösmerszik
szerelöm-szívása
Világvevő
része vagy - és ebből
egy rész benned rezeg
Fénybe vonsz
György Erika: 111/365 |
fénybe vonsz pár
éles körülményt - lásd
ki börtön, és ki szökne.
Egy látens Ady-epigonnak
hogy aztán dadoghasd:
"...belső parancsra tettem..."?
Egy látens Babits-epigonnak
hogy költhető" -
melyikre gondolsz?
Beszélgetés Annával (vagy talán csak egy közbevetés)
MEGCSALVA ÉRZEM MAGAM
Hisz minden nő helyettem mosolyog,
az én cipőmben száll ki a taxiból, helyettem
mondja, hogy nem érek rá ma, de holnap
talán… És áttipeg kristálykapun,
a vízválasztón, az én kabátkámban,
az én cipőmben… Hát így érzem magam
divatlap-olvasás közben: itt ez a sok riherongy,
elhasználja az életemet. Jobb lenne imádkozni:
hogy képes legyek megbocsátani,
hogy az összes nő nem én vagyok.
A csillagokban bízom csak,
mert a felfoghatatlan messzeség
megment attól, hogy a helyükbe
képzeljem magam. Olyan távoliak.
És olyan annátlanok.
Anna távlatban
Annasága teljes és
fájó tudatában
Hisz minden nő helyettem mosolyog,
az én cipőmben száll ki a taxiból, helyettem
mondja, hogy nem érek rá ma, de holnap
talán… És áttipeg kristálykapun,
a vízválasztón, az én kabátkámban,
az én cipőmben… Hát így érzem magam
divatlap-olvasás közben: itt ez a sok riherongy,
elhasználja az életemet. Jobb lenne imádkozni:
hogy képes legyek megbocsátani,
hogy az összes nő nem én vagyok.
A csillagokban bízom csak,
mert a felfoghatatlan messzeség
megment attól, hogy a helyükbe
képzeljem magam. Olyan távoliak.
És olyan annátlanok.
shizoo:
Annasága teljes és
fájó tudatában
világod el kell
fogadni. világod
meg kell változtatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése