Az első...

Van amiről az ember nyilvánosan inkább nem mesél.

De azt elmondhatom: nekem Petőfi volt az első.
Öt éves voltam, amikor bárányhimlővel a kórházban,
nagybetűvel, mert csak azokat ismertem,
a Parányi bölcsőlakók című könyv hátuljába beírtam 

életem első versét:

Anyám, anyám, édesanyám
meg kell házasodnom
igazság, hogy szeretlek, de
meg kell házasodnom

szóval első szárnypróbálgatásomkor virtigli Petőfi epigon voltam...



Viszont életem első biciklitúrájára apám,
és Ági néni, a másodikos tanítónénim nevezett be.
Ági néni pályakezdő volt
príma alakja volt, ilyen hosszú lába,
és gyönyörű kézírása,
gyöngybetűkkel írta be az ellenőrzőkönyvembe a két intőt.

Az apukám viszont nagyon hangosan tudott kiabálni.
Akkor is nagyon hangosan kiabált,
amikor felvilágosított
ha még egy intőt haza merek hozni
ő isten bizony agyoncsap.

Na mármost apám én szavahihető embernek ismertem,
úgyhogy amikor megkaptam a harmadik intőt,
felpattantam hű Pajtás drótparipám hátára,
aló mars Pázmánd, nagyszüleimék
Rácalmás, engem többet nem látsz
mit nekem az a negyvenkét kilométer...

A Hatoson 8 évesen is szigorúan tilos volt biciklizni
úgyis tilosban jártam, mesehős a pályán,
szökött Zoli Vitéz hű Pajtás paripáján...
a többség le se szart, hova megy a lökött
kölyök a hatoson - írtunk hetvenötöt,
Zsiga, Lada, Trabi, IFÁk, egy két Barkasz
nem volt az forgalom, és annak is balfasz
úgyhogy én mellettük dzsaltam
a kilométert faltam -
aztán már inkább csak majszoltam,
aztán hajszoltan
a tűző napon száradtam

fáradtan,
víz az nem volt nálam
nem volt nyálam...

Kora délutánra eljutottam Adonyig
szia közkút,
viszlát, Hatos út!
Kihalt mellékút jött,
gondoltam most jön a versenyben az
igazi szökés -

Mint tudjuk a legjobb számítást is keresztülhúzhatja a véletlen.
esetemben a véletlen száznyolcvan centiméter magas volt
rendőr-egyenruhás és nagyon mérges.

Merthogy akkor már fél napja engem keresett
a kincstári Pannónia motorkerékpárral.
Ő, meg a fél megye.

Meg a dunaújvárosi laktanyából az orosz kiskatonák,
akiknek aztán telefonált az adonyi postáról.
Igen, bazd meg, én ennyire öreg vagyok

hogy a rendőrnél nem volt rádió
és a megszálló csapatok
vittek a
ruszkik vittek a
ruszkik a vittek a
ruszkik, haza!

Szóval így lett végül a Tour de Pázmándból
Rácalmási körverseny -
némi kizárásra is okot adó
technikai segítséggel.

De legalább életem első befutóján
Rácalmás főutcáján ott várt az egész suli,
a fél falu,
meg az édesanyám...
a többit el lehet képzelni.



Azóta is ez a három dolog izgat,
ez az első három dolog:
a nők,
a versek, meg
a kerékpározás.