2015. április 11., szombat

Űrutazás

                                                         Egy vén drogos panaszaiból



Rájöttem, hogy mi ez a hidegrázásos
érzés a füsttől -
ez az űr hőmérséklete
amikor szívsz
az angyalok tisztaságával bírsz
felnyúlsz a mennyekig, az űrbe,
de meglegyint, megérint az űr hidege -

ez a remegés az a mód, ahogy hordod
föl a földet -
te vagy a föld csatornája föl,
rajtad keresztül áradnak fel a szörnyek
rajtad át a léted minden beszívott
szennye könyököl -

és folyna lefelé, rajtad keresztül az űr is
hisz tőled, a gondolatodtól gyökeres,
benned a fény is megérkezik
a gyökereden át a mélybe les,
benned az anyagtalan is helyet keres -

feltalálsz és megcsap az űr hidege
amikor szívsz,
ezért leszel tőle dermedt -
a föld felé kell fordulnod
termelned az anyagból a hőt
miközben szegény remegő vállaid között
az égi terhek,
az angyalok a testeden át épp lefelé figyelnek -

s ha nem leled közétek hőből a gátakat
hát egyszer átszakad -
ha nem leled a formád a mennyhez
rád dermed a sztratoszféra könnye -
a hiba köré kristályosul a pára,
porszem köré, míg nem ismer magára,

s te sem,
hiszen
szörnyporszemekre
kilégzésed szennyes
földmorzsáira rátapad hite -

s ha leérkezel majd: csak mint a hópihe -




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése