2015. április 23., csütörtök

Beszélgetés szabadesésben


#gittversposzt




Székely János
Szabadesés

A gép, amely az életem volt, sötét füstcsóvát húz az égre.
Zuhanok negyven másodperce, negyven órája, negyven éve.

Nem nyúl alám, nem tart kezében csupán a föld - ő fog kifogni.
Itt volna még az ejtőernyő, kinyithatnám, de nem nyitom ki,

Mert van veszély, melyet megúszni merő nevetség és galádság.
Kit szárnyalásra szánt a sorsa, ne élje túl a zuhanását.




shizoo:
Felnéz

Csak nézem, ahogy húzza röptét, sötét füstcsóvát húz a farka.
A pillanatnyi kárörömben is jól tudom, hogy így akarta.

Széllé gyűrt sebesség vitte; engem jövője gyűrt a földre.
Rugaszkodásától láttam hogy vonzza így - hogy összetörje.

Ezért nem vitt a gépem égig szédülni hívó parttalanba,
Nem szárnyalásra szántak. S így se úszom meg. Hisz rám zuhan. Ma.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése