2015. április 16., csütörtök

Ólomerdő



Székács Juci
Lóna dala - Hattyú

Én nem tudlak a hajamban elbújtatni.
Tőlem ne várd, hogy lágy anyaöl,
kerek váll, szívedhez a gyomrodon át,
egy jó asszony mindent megbocsát,
bennem nem lesz otthonos lakni.

Nem azért lettem, hogy neked legyek.
De itt állok melletted, lábam a földön,
ha el tudod fogadni: tart, amíg tart,
ha nem kell tagadnom, hogy vonz a túlpart,
a párába burkolózó kék hegyek.

Nem te marasztalsz. Én akarok maradni.
Engedd, hogy szabadon dönthessek így.
Ne kötözz le, szárnyam ne nyesd meg,
ha néha felöltöm tollaim: ne lesd meg,
ne kelljen minden titkom odaadni.


shizoo:
István dala - Sárkány

Rövid hajadba túró bújtatott szelek
borzolnak, mintha nyitnák az eget, 
úgy hallom verdeső szárnylégzésedet, 
ahogy rugaszkodsz és elmarkolsz eget - 
olyan ösztönből nyúlnék utánad 

hogy megraboljam. Csak mint a vadállat 
a másnak gyűjtött meleget. A szárnyak 
rebbenését. Tudod? Megfojtanálak 
mert birtokba venné a kék hegyek 
tiltott lélegzetét, zabálná minden titkod 

az éhe. Mert éh ez. Feneketlen 
éhség. A röptét enné az egekben 
s helyette húst zabál és izmot - 
rövid hajadba illatos szelekben 
keresné mit éhe felfalt s nincs ott.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése