Ránk fér

Kinyitom az ablakot és
ránk fér a levegő.
Az égboltot viseled
szál hajadon.
Ha le akarom venni róla
le kell vennem a részvétet
amit irántunk érzek.

Ránk fér a levegő
akkora hatalmas felületek vagyunk -
pontszerű parány
pirinyó vagy és az égbolt
csillan szál hajadon át.
Vinnélek sehova ahol
nem kell ékszerként viselned
ekkora terhet.

Ránk fér a levegő.
Állsz. Széttárt karral,
figyelmetlen boldogan és
én csak halkan veszek a levegőből
nehogy megbillenjen rajtad
ami ránk fér.
Nem teher amíg
nem veszed észre -

amíg nem nehezül tőle a szíved.
És vele az enyém.
Amíg észre nem vesszük itt
a légakvárium fenekén az
egymáshoz préselő
nyomást.
Ami pont akkora, hogy
ránk fér.