ovi a lépcsőházban

ment fölfelé a lépcsőn. köszöntem. mordult valamit
ide sok külföldi jár. hosteles házban szálló vendég.
épp a biciklit láncoltam a lépcső alji katlan rácsozatához.
ő ment fölfelé. lift nincs. szállás a harmadikon.

nem ismerem a szubkultúrát. de azt még én is tudom
hogy a pajzsra  festett ágyú a vállon az arsenal.
sztereotip elitélések gomolyogtak a lelki szemeim
előtt. amúgy is. amikor csattant mellettem a csula.

kis híján eltalált. nem érdekelte. ahogy felnéztem
már nem láttam. csak rosszalkodott. erre jöttem
rá: rosszalkodott. mint egy ovis. a legtöbb erőszak-
gesztus óvodában ragadt viselkedési szint. nagyban.

nem ismerem a szubkultúrát és nem is nézegetnék
el ebben az agyban. de erre jöttem rá: büszke magára.
hogy beint bármilyen társadalmi óvónéninek. hogy
mer rosszalkodni. csak a nála is merészebb határátlépőt

tiszteli. minden egyéb: tanult megvetések. ítéletek.
előítéletek. a vágy a menetelésre. hátha úgy nem csorda.
a menetelők kiröhögése. egyenruha-égetés a divatok
rángatta drukkeregyenruhások sámánkörében.

az összes ellentmondás. a vajknak felajánlott máriaországa.
egymást kizáró hagyományok szintézise. a félelmek
és a gyűlöletek. az összes érdek kihasználó gondolatruhái
erre az egyszerű oviban ragadásra épül. mint egy ovis.

hallod apóca. olyan vagy mint egy ovis.