Vadhús

Volt az a reggel, amikor egy megszülető
ártalmas mondat zakatolt a szájüregedben -
rágtad, rágtad, nem tudtad kiköpni.

Persze, hogy lenyelted.

Ebből a mondatból anyagcsomó lett,
kicsi és jóindulatú, kinőtt a combodon,
Vadhús. Így ajándékoznak neki nevet.

Testen hordozott mondat. Nem bántod.
Nem lenne jobb a heg helyette. Az
eltávolítás kísérletét
hordozó folytonossági hiány.

Jó, hogy nem kell kimondani, mert
a tested kimondottan kimondta. Néha
megtapogatod; igen, ott van. Ott van
benne az időhatározó, az ige -
az alany azóta kitörölt
az ismerősei közül.

Van az a reggel, amikor kényszeresen
tapogatod ezt a mondatot.
Vadhús, Vadhús!
Nem bírtál kiesni a számból
aznap, amikor még lehetett volna
jelentőséged!

Mégis. Jó, hogy nem kell kimondani.
Mert a tested már kimondottan kimondta.
Ha kiürülne, akkor is
ott marad az üres bőrzacskó -
úgyis raknál bele valamit.

Volt az a reggel, de ez ma
nem az a reggel. Ma
tapogatózol. Nem fáj. Szép
hússzínű. Még mindig jóindulatú,
de visszavonhatatlan.