Ballada a bűnevésről (az ütközés mitológiája)

...Merthogy most egy pillanatra

sikerült észrevenni, hogyan csalsz, és miért

fizetsz meg érte. Ez is bűnevés volt, írnád, de

a szóban nem a valóság tapasztalata van, csak

a mitológiája...

(Kreccs, 2019. nov. 15.)

Megérintettem a vállát, mert megérintett
ahogy mesélte, mennyire elviselhetetlenül
bunkók voltak egész nap a megrendelők vele -
lófasz borravaló, meg az eső is egyre jobban,
és még tizenegyig, mi minden történhet,
pedig az előrejelzés szerint, és egyáltalán
nem is érti, hogy mit keres itt -
megérintett, mert tényleg van olyan nap, amikor
túlfeszít, ami penget, ráz a hideg
ami belülről jön, hogy ebben a világnak
nevezett kényszer-gyógykezelésben
kapott lecke számon kérhetetlen és mégis előre
megkaptad rá az érdemtelen jegyet.

Mondani a szokásos kétség markolta
vigasztalást, lesz ez még így se - helyette
érintkeztünk mert ismerős a kiszolgáló
kiszolgáltatottsága, a szolga szomorú dolga
a méltatlanok szolgálatában, és az érintő
mentén a részvét részvételt szült:
amikor zöldre váltott és egymás mellől
eltérített a két szabott irány, addig
néztem utána, amíg bele nem vertem magam
a valóság elém penderülő vasoszlopába -
fémzátonyra futottam a töküres térkő-tengeren,
a kiürülőfélben bóbiskoló Keleti pályaudvar előtt.

Magához vont az ütközés.

És letettem a nem az én terhem, amit
érintés érintődése és részvét szülte részvétel
vetetett át.
Pontosabban belebokszoltam a világ arcába,
olyan méreggel, amiről nem is tudtam, hogy hordozom -
behúztam egyet a valóságnak.

Szóval ez a folyamata, amikor
nem cipeled éveken át a beléd ékelt terhet,
hanem befizeted a világegyetem fájdalomból
ácsolt kormányablakán át.

Eszembe jut az arca. Ahogy felsegített.
Tudod mit? Mindent egybevéve
megérte a deal.

- A bűnevés bizonyos formáit megfogalmaztam egy versben, ami bekerült a Mit is tanultam kötetbe is, a vers alatt további, tapasztalatot magyarázó linkekkel - és a kötet megjelenése kapcsán nyilvánosan végig is gondoltam

- és szintén ezt járja körbe (máshonnan rátekintve) Simon Márton számomra legkedvesebb versére írt epigoni játék, a Beszélgetés rókabőrben.