Nem rejt

Az élőkhöz beszélek.
A holtak látnak. Vagy legalábbis
azt hiszem.
Úgy látnak valóságnak,
ahogy ti nem.

Az Istenhez beszélek.
A csendhez. Ami lassan
úrrá lesz az időmön.
Neki, hiszem,
leginkább mentegetőzöm.

Beszélek. Így is, hogy írok.
Jelekben. Nem tudom,
meggyúl-e. Elég-e.
Firkálok a hamuba sült
feledésbe.

Hozzátok beszélek.
Nem azokhoz, akik már nincsenek.
Félem, hogy tudják
milyen nem szólni.
Hogy nincs minek.

És az Istenhez. akire
mindent ráfogok.
Bírámra mutatok a váddal,
magam ítélem. Hitem szerint
előle kárhozok.

Beszélek. Így is, hogy írok.
Figyeltek. Nem figyeltek.
Hiszen csak szó.
Elszáll. Csak pernye. Tényleg.
Nem rejt kegyelmet.