szolgalélek

szolgalélek vagyok. 
a munkaköri leírásom meg van írva
egy sokat látott, tintafoltos, 
zsírpecsétes, szamárfüles zsírpapírra.

csak úgy belém nyilallt, hogy ehhez a vershez egy Kormos
tehetsége kellene az a játékos piszénpisze, loncsos, lompos és bozontos
nem is medve kedve.

csak úgy eszembe jutott, milyen volna ezt a gondolatot
összemarkolni Pilinszky kései modorában, hogy a tenyeredbe
szúrjanak, bőr alá furakodjanak a szálkák.

szóval hogy milyen volna ezt a Sanyika elszabadult
bortól mámoros szemei közé nézve
hallgatni abból az ambróziabűzös, selypegő szájból.

szóval hogy több legyen, mint a szokásos hangolás az
előadásra ami úgyis elmarad, ha mégsem akkor
meg úgyse jön rá el a kutya se.

elszórakozom vele még mert tényleg szolgalélek vagyok akinek
életeleme a szolgálat, aki kiszolgáltatott, mert nem lel
alkalmasint szolgálható piacképes gazdát.

csak a szabad idő rabosítását, amit a rabidő fényében
amit a mások éhének szolgálatában tölt csak feltételes módban
nevezhető tényleg töltekezésnek

hiszen a szolga a szolgálatában töltekezik és a szabad
döntések meghozatalakor ürítkezik, tehát ezért szar az összes
mások felügyelete nélkül meghozott döntésem.

komolyan helyezzetek gyámság alá, ez a szabadság nekem
felér egy tudatalatti üzenetekért kiszabott magányzárkában eltöltendő
súlyosbított életfogytiglani börtönbüntetéssel.