Dan Simmonsnak
 |
| Anthony Gormley képe |
egy-egy ember személyisége és emlékei
egy-egy kvantum-hullámfront
az idő molekuláktól iszapos partján
az emberi agy nem vegyi alapon
szerveződött számítógép - az elme
egy kvantumállapotú
holisztikus állóhullám
az emberi tudatosság állóhullám-jelenség
s mi más lenne a valóság
mint egy álló kvantum-hullámfront
amely összeomlik a
valószínűségi állapotok között?
a valóság a zsenialitás szingularitása -
egy-egy zseniális alkotó összeomlasztja és
újrateremti -
s ha most arra gondolok
hogy ülhetnék egy tengerparti fövenyen
és nézhetném a hullámverést ahogy
szakadatlan elnemenyésző rendben
a partot ostromolják
ahogy például minden olvasáskor az akháj
seregek Íliont
azt hiszem értem
mit néztünk a magunk hullámának
taraján ülve bizonyos
szögből reinkarnációnak:
a kvantumhullám-verést
Ez a vers elsősorban Dan Simmons Ílion-duológiáján ül, de kapcsolódik hozzá
- Weöres Sándor alapművének, A teljesség felé egy passzusának átirata
- és a hullámverésébe belehallatszik az Ismerős, idegen part (meg amit az alatt címkéztem)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése