Valakik, Senkik, Világegyetem

az? ki az? kérdezi a Valaki.
(látod ahogy elhúzza a száját.
figyelj. most mondani készül
Valamit.)

ugyan már! az ki?
(gyerekkorom egyik visszatérő kérdése volt:
milyen az, amikor a világegyetem segge fingik?
úgy értem, milyen hang. meg
úgy értem, hol terül el
a világegyetem segge.
meg még egy csomó valami van
amit...
úgy értem...)

ki az? az egy Senki.
(látod, ahogy az elhúzott szája
de tényleg
egy vízszintesre fektetett
világegyetem méretű segglyukra hasonlít.)


*

egy ideje senkit nem kérdez és
senki sem kérdezi.
az egykori népszerűsége romjain
rágódik.
rágós romok - a népszerűség
már újkorában is füstölt szalonnabőr-
szerűen rágós és sós volt a
belefröcskölt izzadtságtól.

egy ideje senki nem kérdezi és
senkit sem kérdez.
a kijelentéshez nincs közönsége -
egy közönséges kijelentéshez se.
közönség nélkül közömbös
a tükörbe nézés a smink
nincs kinek fesse magát.

a fűszál nyugalma. valahol vicces
hogy az apró dolgok hogyan
találják bokán
térden hason mellkason nyakon
ahogy a fűbe fekszik.
(egy ideje senki nem kérdezi de
miért tartott idáig
hogy ez ne is hiányozzon?)


*

abban a tükörben mérhetetlenül jelentéktelen
hogy nincs kinek megtartani az előadást
hiszen attól ez a horizontig feszülő fűtenger manézs
attól még a fölé feszített sátor kupoláján az
egykori artisták lehelete vándorol -

abban a tükörben a játék (abban a tükörben a heverészés)
anélkül olyan, mintha Valaki végre mondana Valamit
hogy olyannak akarná akarnátok akarnád
még a taps is olyan abban a tükörben (a játék, vagy a heverészés)
mintha nem hiányozna az összeverődő tenyerek alól
végre senki.