Kosztolányi tudatában
a hajnal ölbe vonná ősz fejem
papás-mamást eljátszó ős gyerekség
a fogást keresné, az erre hajlamot
(nem mintha te rajta nem keresnéd)
a hajnal álmában műkorcsolyázna
csak még nem állt össze jéggé a pára
a fogást keresné, az erre hajlamot
úgy fordul át a másik oldalára
a hajnal kislány - hozzád képest, igen
s már őszül ő is, és hidegen ébred
a karjaiban rutin és ösztön és
a bokáján egy titkos kis fehér seb
a hajnal őszbe nem vonná ölét
de körbenőtted s innentől titok -
várnak ránk a jégszépségű, téli,
zúzmarapengés, éles pázsitok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése