Havanna (-tájt)

Haller Szabolcs képe

csillagok, sávok,

befalazott ajtók előtt

pro-test. rummal.

*

helyi menő rum

elfalazott falak előtt -

csillagban, sávban.

Hely

Marla Biedermann-Jones tulajdona

inspiráció: https://hetedikblog.blogspot.hu/2018/03/hely.html

hagyj magadban egy

megváltó porcikányi

helyet a hitnek

*

vakító fényben
könnyebb - elégeti az
éles széleket

*

vakító fényben
nehéz - mélyebbre nyúló
árnyba vakulva

*

hagyj magadban egy
porcikányi megváltott
helyet a hitnek

Piaci viszonyok

Permanens Rémület Úr a piacon is a rutinba kapaszkodik,
a törzsvendégségbe járást választja a jelenlét
ugrásra készsége helyett.

Permanens Rémület Úr ugyanannál a kofánál veszi a hagymát,
ugyanannál a hentesnél a húst, tojásárusnál a
házinak füllentett tojást.

Permanens Rémület Úr csak egyszer vette a fáradságot hogy körülnézzen,
akkor sem az árut az árakat az elhelyezést figyelte,
hanem az embereket.

Permanens Rémület Úr azóta is ugyanazoknál a standoknál vásárol,
voltaképp elsőre is a rokon lelket kereste az árusokban -
magát amúgy is gyakran becsapja.

Permanens Rémület Úr sose szán a vásárlásokra túlságosan sok időt,
nem akar a körülnézés által tápot adni a benne bújkáló
csalódottságérzetnek.

Permanens Rémület Úr zavarban van, ha be van zárva valamelyik standja,
olyankor hagyja magát csapongani és eltévedni a
pillanat idegenségében -



holott a piac maga a pillanat,
holott csak jelen kellene lennie benne,
fejben tartani az árakat és gusztálni az árut,
nem a szíves invitálásnak engedni,
hanem az illatával incselkedő zöldpaprikának -

holott a piac maga a meztelen választás
azonnali mivolta:
az ezer kert és termelő
által letépett-szedett édenkert
almába harapás után egyben -

holott a piac maga az élet
kedvéért meggyilkolt és asztalra pakolt élet,
a hely ahol választani nemcsak lehetőség
de kötelező:
akkor is választasz, ha találomra...



Permanens Rémület Úr szombatonként jár a piacra viszonylag korán,
amikor még a banyatank-hadosztály a
műfogsorait rendezi.

Permanens Rémület Úr a piacon is a rutinba kapaszkodik,
ahogy anno az első lépéseikor abba a semmit sem tartó
pracliba markolt gyufaszálba -

Permanens Rémület Úr mindezt valójában tudja,
a folyamatos, csobogó rémülete alatt valahol valójában tudja,
valójában ezt választotta.

beszörfözhető tenger

Elmerengek a szemszíneden
mintha beszörfözhető tenger volna -
merengés közben szörfözni is tudok
a hangulatod hullámait lapozgatja a deszkám
ahogy a tajtékok tetején sorról sorra tovapattog
a deszkám a kíváncsiság ebben a barna tengerben
mert a szemszíned tengere barna tenger
a fénytörésekből hajlított deszkán
merengek e tekintet felszínén -

csak annyit akarok érteni belőle
amennyit a merengés megenged
elmerengek a szemszíneden
mintha beszörfözhető tenger volna -
nem akarok erőszakkal a mélyére merülni
túlnyomásra tervezett kíváncsiságruhában
nehézbúvár-páncélban a mélyülő sötétig
ami a behatolástól veszíti el a fényt
a mélyén mindannyian titkok vagyunk
elsüllyedt roncsok és préselődő múltak
eltakaródása a szemfenéken -

szeretem ahogy látni engedsz
a siklás közben elmosódó határon
lesem a csillámló gondolathalacskák
önfeledt táncát a ránk szivárgó fényben
nem kellene megríkatnom téged
ez a barna tenger eleve elég sós -
elmerengek a szemszíneden
mintha beszörfözhető tenger volna
oldva egy barna árnyalatú ég vizében
látod - elég egy könnyelműbb gondolat
és mégiscsak elmerülök benne.

Csak a teste

Az egri csillagoknak

az ágyból az egykori megszállók
félholdjára látni.
egy átmeneti szállás
szobájában teljesen jelen.
épp nem akadnak a húsodba
a benned omladozó falban előkészített
fájdalomhelyekbe az ostrom kampói.
módodban áll elfogadni ezt az ajándékot:
csak úgy vagy.
csak úgy kíváncsi vagy.
bóklászol egy múltban és
egy vele párhuzamos regényszíntéren:
milyen megdöbbentően nagy
valójában egy ilyen erőd -
avagy milyen megdöbbentően kicsi
benne az elmesélt történet.

a legenda atyja a bástyán. csak a teste.
ilyen csak a testüket élsz át
a házak belakható
léptékében bolyongva.
ez itt a múlt és egy
elmesélt történet teste.
egyik a másikból él -
akkor is ha az egykor makacsul
kitartó védőket (akkor is) egy
pénzéhes gazember vezette.
ha a mai méltóság kupolás
eklektikus nagysága
másodlagos a valaha bástyává csonkolt
csak alapjaiban látszó katedráliséhoz mérve.
itt és most tanulod meg
hogy a múlt mindig nagyobb
mint amennyi a mesébe fér belőle.

mesét hallgatni a legenda atyja nevelt.
kiábrándult hála - mondanád de
valójában hála ez
meztelenül - ahogy
két gyermek fürdik a patakban
(bár az egy másik patak: a Mecsek alján)
vizek csobogásában alszol és egy
másik nyelven imára hívó
müezin hangjának emléke ébreszt.
vizek csobogása beleoldott sók
bőrbe szívódó ereje éltet.
s ha nem fürdesz
sétálsz és nézel
nézel és sétálsz
a házak belakható léptékében
és az elmesélt mesében.

a püspöki pincék borérlelő örömét
elbetonozták szürke penésszel
a végképp eltörölni fényes szelek.
vasbeton ostobaságok laknak
az idő foghíjaiban -
esztéká wiplatömések a
város nyitott szájában
a modern kori beépítések.
de a patak a régi nyelven csobog
át a városon -
minden élőhely a vizeitől tágul
élhetővé.

ezt a várost is
a megszállók ajándékozták meg a
tested dédelgető fürdőkultúrával.
ezt a nyelvet érted.
olyan mint a mesélőé
akinek csak a teste
nyugszik a bástyán -
bocsáss meg bolyongó szellemének
mindent elmosó forrást csobogtató
borderű idő.

tudnál élni ebben a mesés
mesétlenségben.
ahol csak úgy vagy.
csak úgy kíváncsi vagy.
így gondolja a vendég
múltban és jelenben:
sokáig nem volna eleged a
csodálkozásból.
majd visszajössz - addig hátha nem lövik ki
a rakéta-indítóállványszerűen körbetámasztott
minaretet
a török űrprogram ide akkreditált kísértetét -
ideje csomagolni mert tízkor
el kell hagyni a mesét -
el kell hagyni a
szállodaszobát.

Rossz adós

összetévesztesz valakivel
nem velem kell tárgyalnod a megadás
feltételeiről
én is csak egy rossz adós
vagyok - akárcsak te

környezeti ártalmak
szakadatlan generálása közben
te is az elragadtatásban
találod meg a pihenést?
alig várom hogy valami elragadjon
és nekem se legyen időm
tárgyalni a megadásról -

minket a megszálló csapatok
módjára zsarolnak az évek
az egyre fokozódó vereségben
a fehér a megadás színe és a gyászé
ne esküdözz
vagy öltözz feketébe -
tele vagyunk elregadtatott
ellenálló gesztusokkal

de azért keresztülfolyik rajtunk az áram

összetévesztesz valakivel és én
megadóan tűröm
a legvégén ezért kell majd
a leginkább -
ezt a tartozást kell
kamatostul visszafizetni







Drágáim, most 4 napra kikapcsolódom. Jövő kedden találkozunk.

Barátság

Egymást etetjük -
íz-harmonikus játék
a megélt kaland.

Eltérő minták
hasonlatosságai
terelnek mellém.


*

Ugyanonnan kezd
befejeződni a szó,
hol abbahagytuk -

Tíz éveken túl
tartó hallgatásaink
szólják ugyanazt.


*

Barátom, mi lehet
izgibb kezdeteknél?
Szebb dolog végeknél?

Kezdetben végzet
a végén kezdet íze -
de barátság. Tart.

Fudzsi-hegy

Hokusai: Under the wave off Kanagawa (The Great Wave)

Mikor szólítod

istent - akkor van tőled

a legtávolabb.

*

Víz és lég egymást

nyaldosó tájcsituján

földbimbó nyílik

*

Lassú földhullám

nő lég-víz pillanatba -

harmadiknak.

*

Csónakban ülő -

víz-lég határán engedd

oldódni tüzed.

Az úttörő belezavarodik a versbe

nem tudom. kinek mit jelent
e tájék. kijelent-e jelent.
mint jelent? és mit jelent ki?
kit jelent? és aki kijelenti?

megbotlik. cipőfűzött a lába?
jelenti-e ez a lehetőség?
teljes felelőssége tudatában
azt jelenti? hogy belenő még?

megbotlik. cipőfűzött a lába.
jelentés informális közegében.
hal a vízben. behatol teljes
felelőssége tudatába?

hal a parton. anyókamódra
sírparton fuldokló jelen-lét.
suttog a fenyves zöld erdő és
szelet jelent ez a jelenség.

a szél is besúg. szoknyák alá
lopja be magány az idegent.
homloklebenybe behatoló szél
ami ma jelent. jelent e jelent?

belülről próbálja látni?
nem felülről? térkép-e-tájból?
a szél is besúg. a szél sem áll
itt csak fülből. meg szájból.

hazám hazám. te mindenem.
menni el kell innenem.
csak állok itt. a színpadon.
és jelentek. és szétadom.

Bírósági szak

Futó Benedeknek

Sándor:
bűnös.
József:
bűnös.

Benedeken még
gondolkodom.

java része (száraz kenyérrel)

az emberek java része ugye
minden reggel életre kel
ez a világ normális rendje
tartozék benne a kiszolgáltatottság
mint a légzsák az autóban
vagy a búvárharanghoz az
oxigénpalack...

az emberek java része ugye
életre kelve is részre hajlik
vagy legalábbis fütyül az egészre
ilyen összefütyült szar-az-egészeket
csomagolt reggelire az anyukám
a kamaszkorom csomagolta vajjal
és kolbásszal a tegnapi kenyérből
nem az egész volt szar a
tegnapi kenyértől és én
tényleg fütyültem rá -

az emberek java része ugye
kikel az ágyból és magából
ez a világ normális rendje -
hogy a nem normális rendektől
kikelsz magadból
mint valami átülni és átültetni képes
növény...

az emberek java része ugye
minden reggel kisüt valamit
vagy legalábbis a java részünk java rész
szeretne lenni:
frissen sült ropogós pékáru
nem pedig szikkadt tegnapi
a nejlonzacskóban -
de ez a világ rendje hogy
tartozék benne a kiszolgáltatottság:
szar-az-egész tüzén pirított
díjnyertes tegnapi kenyerek
hevernek a valószínűség
durva szemcsés homokos tengerpartján -

az ember fölkel és máris
zavarban van
mit lehet kezdeni ennyi száraz kenyérrel -
ha így megy tovább
fasírtban leszünk
uram.

Készletsöprés (negyedik)

Bútorfa

Egyre kérgesebb leszel?
Fosztó évek telnek -
lehántanak.



Nem mindegy?

míg élek, azt képzelem,
meg ezt, meg amazt -
utána meg nem.



Testamentum

hozzám beszélsz. és
hülyeséget. tudod mit?
ezt is rád hagyom.

Vendégség (4.)

a mai versért kattintani kell

mert máshol vendégeskedik

elolvashatjátok az

Arnolfini Kantinban

Hitvita

az érzésbe kapaszkodóknak
időnként felvérzi a kezét
amibe kapaszkodnak
           nem tudják elengedni a kardjuk élét
           hiszen kizuhannának
           a szökési sebességbe -

a gondolatba kapaszkodóknak
időnként zökken-meginog a szállítóeszköz:
a napja körül el nem engedett
parittyakő
          a gondolatba kapaszkodóknak
          a nap vonzalma is elsősorban
          gondolat -

az egymásba kapaszkodókat
megsimogatja a teremtés
          aztán ellentmondást nem
          tűrően nyitja választja szakítja
          a fonódó ujjakat -

miért fontos hogy neked van-e igazad
vagy a másik tévelygésnek?
          a hitébe kapaszkodót is
          elengedi végül a hite -

nézd - tényleg akad aki kapaszkodás
gyanánt a többit fojtogatja
           a kezét ugyanúgy eltépi az idő
           az áldozat nyakáról
           ahogy az ölelőnek

ölés ölelés érzés gondolat
miért az a súly tart, hogy neked van-e igazad
          vagy a másik tévelygésnek?
       
       

Vaskori töredék

Goethe, Radnóti, Petri urakkal, Petőfi-napja másnapján

https://youtu.be/AmfYb-pJvG8

akadálymentesítették az agymosást
sikerült a rettenetes hülyék korát is überelni
anélkül hogy harsogna az alles -
Gipfeln ist Ruh, még a völgyben is

a fák ólomszemcséktől mérgezett hóna alatt
közbeszerzési eljárás keretében
madárfiók se szól az égből nap se tűz

a görgetett kő megújult és
a hegyoldalt sikerült európai támogatásból
letérkövezni
azon állítottuk meg brüsszelt
visszafelé sem görög
ha helyben forog -

a görgetett kő megújult és
a békemenet résztvevői kapaszkodnak rajta
a jövő felé mászva a sziklaalkatú mókuskerékben
mint amikor telibe tárazod
a forgópisztolyt az orosz ruletthez -

madárfiók se szól az égből nap se tűz
Die Vögelein schweigen im Walde -

Der springt noch auf -

nem pazarlunk lőszert az útfélen hagyott

kizsigerelt sziszifuszra

megdöglik magától

Zen-fotók: Sashegyi József (32.)

A rációnak

varázspálcám* te

szimplán elmebetegségnek

titulálod

varázspálcámat te

ügyefogyott

seprűnek titulálod

a varázspálcámat te

leharcolt

mankónak titulálod

*ezt a világnézetet rendeltem hozzá - Sashegyi József gyönyörű, Káli-medencében készült képsorozatán át - de ugyanennyi erővel szerepelhetne itt Buddha-szobor, egy Életfát ábrázoló rajz, vagy egy egyszerű egy mezei jógázó napüdvözlet közben...

Világfai utazások 1.

fotó: Szabó Zsolt

A lovak paradicsomáról még nem meséltem...

Amikor itt elpusztul egy ló
a Kék Rét Bolygón megszületik egy
ott növekszik ahol az évek telése csak
fodrozódó szélroham a fűtenger felett
évritmusban perzselő nyarak
csikorgó telek csikóörömében
amíg úgy érik meg ahogy a kalász
augusztusra a fűfélék szárán -

leél ott mind számos teljes életet
szeret lefial s amikor megért rá
szárnyai nőnek és továbblebeg
mert a lólétet végre kitanulta

így születik a táltos
így vágtat az égen a táltos
de mindig csak a maga bölcsességét
viszi a hátán -

Téged a fiatalok mentenek oda
a tőled elmúlt harmadfél csikók
amikor a tanítód jurtáját
felperzselte egy még nagyobb látó
megmentettek minden értékeddel
az ezer darabra szerteszórt tanítód
meg a felesége minden vagyonával -

Az égett jurták kijavították magukat
a Fekete jurta
a világfán utazás helye
a Fehér jurta
az otthonod
a Tarka jurta ami
újraszőtte mindazt amit a
tűz elkövetelt
amit a tanítód s a párja porcikáival
szórt ég vizébe elúszni a pernye -

Ide mentettek el a drótcsikók
a biciklinek látszó lelkes tárgyak
egykor volt életedbe csak így
térhettek vissza
ők mentettek ide a harmadfű csíkók
s a két öt éves egykori öreg jószág
a Mének Ménjének kegyelméből és
Ráró
Csillag
Szellő
Füles
Szeles és
Rózsi
egykori hátasaitok segedelmével -

A lovak szeretetének kegyelméből
élsz a Kék Rét Bolygó
csak paták szaggatta azúr rétjén
máshol alig tűrt garabonciás
akit egy látó halálra keres -

*

Innen bolyongsz Világfa ágán
A Fekete Jurta nem alvó tüzén át
az örökszóló dob segedelme mellett
a tanítód medvebőrrel elkért hátasán
aki szinte bocsaként szeret
sasok súgnak és az egerek
pletykálják szerte merre jársz -

Hogy apránként
hisz fiúkként neveltek
összegyűjtsd tanítód és a szerelme
minden szerte rejtett porcikáját -

Mert bárki ellen hárman elegen -

Akkor jön el az idő
találjon meg
aki halálra keres
őt teszitek halálkeresővé -

Innen bolyongsz a mágusok földjén
drótcsikóval járva az eget
apróbb szolgálatok fizetségével
fent tartva a másik köteléket
mert amíg a Fekete Jurtában
ég a tűz és ütni tud a dob
te a két világban egyként utazol -

*

A lovak paradicsomáról még nem meséltem
arra van. vagy kicsit balra. valahol.

Rácsodálkozás: Kemény Zoltán (10.)

Stafeláj (festőállvány), 2018

olykor pont elég

az adott fényviszonyok

terhét tartani

rád eső fények

rajzát kéne - mint egy ikont -

felmutatnod

*

pontosan ilyen -

a napszak napról napra

tarthatatlanul

hajnali, morcos

a hajnal bonthatólagos
magánügyekké szálazódó fényei -
kukkoló madárdal méricskéli
az esetlegességek súlyát -
még előbb kelek, mint a nap

keltemben nem vak
biológiai kényszerek laknak -
az ágyás akár a nem oda való
jövevény növényt
vet ki magából -
egy ideje elszámolásban
ébredek ötvenig és tovább
nem mehet így tovább -
keltemben a visszaalvás
bomlasztó lehetőségével -
még előbb kelek, mint a nap

a szélén ülve merengek rajta néha
mennyire dokumentálhatatlan ez a szövevény -
tényleg mint egy növény növést beszélő
egyfolytában kimondott mondata -
elégetett ősök füstjébe pácolt melegben
távfűtéses melegháziságban
olykor direkt magamra nyitom a
keringő gigász súrlódáskeltette
szégyen-teli szeleit -
még előbb kelek, mint a nap

a hajnal szálazhatólagos
mesterséges fényei között
az én lámpásom is csak nekem világít -
a tekinteteddel úgysem bírsz követni
mert most átmegyek a másik szobába -
még előbb kelek, mint a nap

de aztán felcsillan a kerengő gigász -
a dervis a lámpa fénykörébe fordul
magánlámpácskáink kialszanak
még előbb kelek, mint a nap.

Harag

munkapéldány Szilágyi Jánosnak, köszönettel és szeretettel

hogy hívod azt, ki nem viseli jól, ha lenyomod a füstjét?*

*A képen nekem Káin az a vörösben égő, távolodó torzó. Ábel az a feketére égett test az átellenes sarokban, a düh felcsapása, a lenyomott füst, az átlépett határok túloldalán. Úgy vélem, a harag akkor születik, amikor a meghozott áldozat hiábavaló - az elutasításból születik: reakció. Ettől még megbocsáthatatlan - főleg a következménye. Ahogy a belső égésből kicsap, lobog, amíg ki nem alszik - kormot, pernyét, romokat hagyva maga után. Még nem a végleges szavak, nem a végleges elhelyezés... csak egy kísérlet, hogy megtiszteljem szavakkal is ezt a végtelenül inspiráló látványt.

Teljesség-átiratok (63.)

Stekovics Gáspár (2018.03.10.)

A kimondhatatlan 

Teljes bölcsesség a kőé s a meztelen léleké. A semmit-sem-tudás azonos a mindent tudással.

Menj a fényhez, de ne kérdezz tőle semmit. Akinek nincs szüksége arra, hogy kérdezzen: közös a felelettel.

Mihelyt okosabb vagy bárkinél: ostobább vagy mindenkinél. Hogy okosabb legyen, ezt jogosan csak a mester teheti, aki „okosabb”-ságából eredő ostobaságával tisztában van s akinek részéről a tanítás alázat: a hallgató bölcset alárendeli a beszélő bolondnak.

Az igazság, mihelyt kimondtad: már nem igazság; legjobb esetben is csak gyarló megközelítése az igazságnak. A bölcs csak addig bölcs, ameddig hallgat; mihelyt megszólal, bolond, mert tápláló tudásának csak az emészthetetlen héját adhatja át. „Ami ebbe a szerencsétlen héjba úgy-ahogy belefér: azt keresd, azt edd „- többet nem tehet.

Ha az igazságot akarod birtokolni, a tanításokat csak segítségül használhatod, önmagad mélyén kell rátalálnod.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

ők tudva tudnak -

a rácsodálkozás

kinyíló szirmai

ők nálad többet -

megcsontosodás

gyökeres koronái

*

mégis - belőlük is

illatot lop,

suttogást sodor a szél

törzsek megcsontosodott ragaszkodását
ágak kíváncsi és óvatlan nyúlkálásait
egy másik ruha illatát lélegzed be a meztelen lélek
felöltözésének ünnepén -

a füledbe suttognak egy nyelven amit
nem ismersz és mégis
mintha értenéd*

együtt mérgeződtök de
teljes mértékig tőled**

ez egy rettenetesen lassú lakógyűlés
immár nyolcvan éves elhúzódó vitája
szellőrózsa és téltemető pusmog
a fák egymás mellé nyíló
egyet nem értésébe***

de a bölcsesség nem ilyen
a szomjúság abban folyamatosan iszik
nincs első és utolsó
egyetlen korty van
egy ezredéves
lassú préselődéstörténetben****

ez a jelenlét ugyanúgy esetleges
mint a tiéd
ott nő ahová a mag esett -
de jelen van*****
a legszebben van jelen
több bőrben van egyszerre jelen******
a jelenléte: kétségtelen

az igazság
amit kimondok már
nem igazság:



engedd be a tavasz
reményt susogó
őszinte illatát









csillagokba bújó versek:
* Gondolatok a világkönyvtárban
** Non Stop
*** Közös költség
**** Mérföld-távoli...
***** 18.4.8.
****** Ent és Az óriások vállán

Non stop

az éjszakáim mérgezett vergődések
tükörbe néző tanfolyamra járok -
nem járok nem
megyek sehova

a nappalaim mérgezett vergődések
kitéphetetlenül a zsigerekbe
furakodott gyűlölettől -
most épp a
gyűlölködőket gyűlölöm

állandóan nyitva vagyok mint egy
bukásra ítélt kis közért a
multik és a házhoz szállítás hóna alatt

de csak az alkoholisták járnak belém
a nyugdíjasok
és a kutyások
meg aki a nagy rohanásban
elfelejtett valamit

nyitva vagyok hogy
bejöhessen a világ
éjjel és nappal

rémálmok és rémlátomások
óceán-közepi szemétszigete -
a ti és a saját rémlátomásaim
Saragasso-tengere vagyok
üzeneteket sodrok a palackokba
de csak az alkoholisták
a kutyások
meg a feledékenyek kortyolják

az éjjeleim mérgezett vergődések
a nappalok is mérgezett vergődések
a legolcsóbb ajánlatok között a
kiszolgáltatottság áremelkedése

igen
félretettem neked a tegnapi kiflit
de ne mondd nekem -
tudom hogy drága vagyok

Közös költség

Lakógyűlés 1950.
Eredeti cím: Szabad Nép félóra a koreai háború ellen, 1950 - Gajdár Pál fotója
(forrás: Budapest régi képeken)

az a bácsi vagyok ott
a kép sarkában

lógatott kezek
lehajtott fej vagyok
roskadt váll
a szétvetett düh robbanás utáni hullt szilánkja
vagyok
nem ilyen lovat akartam
vagyok
nem akartam ezt az
állástalan ülést
feladott állások visszavonulója
vagyok
kompország donkanyarban rükvercbe kapcsolt
dunavonalában hadifogságba eső
befelé szökő vagy arra se
vagyok
egy pincében ülő ugyanígy
ölbe ejtett kézzel tehetetlen -

ugyan hogyan hárítsa el a tankot
puszta kézzel a bombát
milyen kiállás
lógatott kezek
vállra akasztott
felakasztott kezek tehetetlensége
amíg dübörgött felettem a tevékeny
halál -
ugyan hogyan hárítsa el
itt és most
a részvételafontost -

a kép sarkában vannak
a magamfajták
mindig a
a sarkamban vannak hiszen
egyet nem értés
egyet sem értés
vagyok

hogyan jutottunk idáig istenem
isten nincs aki nincs azt ne emlegessük
korea van meg az el a kezekkel
az a hiányzó f betű majd
május elsején a felvonuláson integet

ott is a kép sarkában leszek
elmegyek és mégsem veszek részt -

vagy mégis
de ugyan hogyan hárítsa el
a magamfajta puszta kézzel
a lélektelen lelkesedésük
a húskombinát felől bűzölgő fényes szeleket
menetelnek
ezt tanulták tőlünk
menetelnek
kart lendítenek vagy tisztelegnek
nyakkendő övcsat valami beléd akadó
vászon vagy fém
testen hordott bitó
hogyan jutottunk idáig istenem
megint -

vagyok
nem ilyen lovat akartam
ilyen székre emlékeztető mozdulatlanul
fújt szelekbe szebb jövőbe vágtató
festett szentmihálylovat

*

az összes birka itt ül és figyel
ha kérdezik legyen mit visszaböfögni
érdektelen hátak a gang
kora nyári poshadt langyosában
csupa kötelező lekötelezett
látod ahogy kötelez
mindenkit kötelez

a pártbizalmi a lépcsőn oldalt a lelkesedés
és az unalom jeleire figyel
ma nékünk ragyog már a naaapfény

ma versenyben áll föld s a gyár 

és ujjongva zeng mind a dal szép az éélet 

s az ember is booldog ma már
itt és most a néma figyelemmel

kell lelkesen együtténekelni

zászlók és transzparensek
ugyanaz a tempó

ez is csak egy körmenet a véresebb fajtából

eljöve a nap amikor ez is elmene

amikor nem menetel egy lépést sem a falakra csorgó

mene tekel

árnyékában a hétköznapivá fásult rettegés

*

még vagyok

az a bácsi vagyok ott a kép sarkában

izzadt tenyerében a puskatus emléke még az

első háborúból

vagyok

nagynak neveztük

még nagyobb jött

vagyok

egy a jelszónk tartós béke

állj közénk és harcolj érte

vagyok

ülök

inkább leülöm

vétkesekköztcinkosakinéma

az ölbe ejtett kezekért is

cinkosok közt cinkos aki cinkos
cinkesek közt cinkes aki cinke
ülök
inkább leülöm

közöttetek a büntetésem

gondoljátok meg
proletárok

Zen-fotók: Sashegyi József (31.)

mérföld-távoli

lassan ereszkedj ebbe

vízmart völgybe

lásd kicsiben

mekkora út ez a szomjtól

az első kortyig

18.4.8.

legyél egyszerűen jelen.
a rutin: bebábozódott félelem.
öreg lelkek ismételgetik önmagukat
mert már sokat fájtak.
ugyanaz a helyzet. csináljuk ugyanúgy.
nem lesz baj. úgy nem.
de ugyanaz a helyzet nincs. így aztán a rutin:
a babonásan ugyanúgy csinálom és jó lesz
rövidesen ugyanúgy fáj.
legyél egyszerűen jelen.
azt nézd hogy ki az
aki egyszerűen jelen van -

ezt tartsd észben, amikor választanál.



lélekjelenlét. nézd ahogy a beszéd
kényszeresen szólal. témát keres. vitát.
ahogy bölcsbe békíti a hangot. magyaráz.
meggyőz. apai. jó zsaru. játszik.
akar valamit mindig akar valamit.
mindig jobban tudja mint te
hogy igazából mit akarsz.
hol előtted hol mögötted jár a szavával.
köröz körülötted. dögevő köröz körülötted
de sose ott ahol te.
előtted. utánad. sosincs jelen.
a szeme csillog. alszik a lelke.
nemcsak a gumibottal hadonászó rossz zsaru lelke
a jó zsaru lelke is alszik -

ezt tartsd észben amikor választanál.



az adott pillanat retro hajcsavaróit nézd.
a jelenlét hiányából akarnak csinálni valamit.
ahelyett
amitől félnek.
álomországot pántlikában.
díszszalagos bronzmúltat a segge felől kaszinóval.
valamivel el kell tölteni az időt
ha nem jelen hanem: múlt -

ezt tartsd észben amikor választanál.



az adott pillanat digitalizálóit nézd.
a CGI varázslókat. látványterveket a szebb jövőről.
gátat. múzeumot. parkot. parkolót alatta.
az elképzelés a valóság kedvcsináló előzetese.
csütörtöktől a mozikban.
valamivel el kell tölteni az időt
ha nem jelen: hanem jövő -

ezt tartsd észben amikor választanál.



legyél egyszerűen jelen. félj tőlük szabadon.
bátran. szégyen nélkül.
hiszen tényleg félelmetesek.
ahogy rétegesen akarnak.
érezd meg a rétegeket:
mit akarnak hogy mit akarj.
hogy akarják hogy akard a mit.
amit akarnál az alatt mit akarnak mit akarj.
takaró akarat alatt még mit akarj.
ők mit akarnak.
az alatt ők tényleg mit akarnak.
aki így réteges pitemód akar
az nincs jelen -
lélekjelenlét. vállalva a tévedés jogát.
hogy pisloghat a lélek és olyankor
félremegy a bármi.
pisloghat a lélek. csak legyen jelen.
mert alszik ha kacsint.
az alvó lélek szörnyeket szül.
értelemnek hívják.
óvakodj a száraz érzelemmentes értelemtől
mert most az ő rémálmát alusszuk -

ezt tartsd észben amikor választanál.



ne azt figyeld
hogy mi a hasznos
a húsosfazék nem változik
csak a körülötte ülők -

legyél egyszerűen jelen.
lélekjelenlét.
ezt tartsd észben amikor választanál.

Nincs mese

hajnalban amikor a kávéfőző
a szokásos minőségi termék helyett
értelmezhetetlen löttyöt izzad

                        és én megírom ezt a verset



tizenegykor mikor az ügyfél
ezekkel a felmérhetetlen szavakkal fordul hozzám:
bizonyos körökben úgy mondanák hogy 
maga egy vén szarrágó
de én nem tartozom azokba a bizonyos körökbe
úgyhogy én soha nem mondanám magára
hogy maga egy vén szarrágó
még ha úgy is viselkedik mit egy
vén szarrágó

                        és én megírom ezt a verset



délben amikor
az ebédre vásárolt
szalonnáról kiderül
hogy avas

mikor értesülök róla hogy az orkok már megint
megtelepedtek és elszaporodtak a Ködhegységben
és végrehajtást rendeltek el a
tartozásom fejében a lakásomra

délután négykor amikor rádöbbenek
hogy a picsába már...
nincs nálam cigaretta mivel
néhány éve vagy néhány napja vagy néhány órája
leszoktam

                         és én megírom ezt a verset



este kilenckor
amikor az operációs rendszer közli
hogy megtelt a memória

éjfélkor amikor elütik
rakétákat lő fel a szomszédság
párom az erkélyen vár boldog új évet
és én rádöbbenek
hogy nem vettem pezsgőt

hajnal kettőkor amikor Timi egy mellettem ingó
villás ágon kapaszkodik
éppen nem érem el
a hiénák alattunk üvöltenek mert ők sem érik el
de egy óriáskígyó kúszik felé a felső ágakról
le sem veszi róla a szemét és tényleg nem pislog
Timi kiabál: Zoli! 
csinálj már végre valamit!

                          és én megírom ezt a verset

Lélek(zet)

Csivitelésből
karvaly szárnyvillanása -
szépség. És szépség.

*

Szépség. Zsigerek.
Hogy lesz lárvasikolyból
pacsirtaének.

*

Előbb nyelned kell.
Nyállal elegy holt létet
a lélegzethez.

*

Holt lélegzetek
kegyetlen kegyelméből
liheged elő -

*

ez a vers honnan,
milyen sikolyból nyerte
rugaszkodását?

Kérdések könyve (?)

Kalibrálás

Csak a hazugságnak vannak fokozatai. Az igazságnak nincsenek.

Szentmiklósi Tamás: A snóblipartnerem szekált (964.)

Vannak még utolsó mohikánok?
Vagy ez az egyetemes hazugság alvilága?
Egyszerű történet vessző száz oldal Júdás változat?
Ami úgy kezdődik hogy elfogadod a peremfeltételt:
a tanítás hazugság, a tanító csaló, tehát
úgy kezdődik, hogy neked hazudtak -
úgy kezdődik, hogy hazudsz: magadnak?



Úszkál itt még néhány kevés-a-fóka?
Vagy itt már mindenkinek meg kell
törnie a másik kenyérhéj valóságérzékét?
Ami úgy kezdődik, hogy félted magad,
vagy magadtól félted a másikat,
vagy magatokat félted a másiktól,
vagy az arcotokat a megrepedezéstől?



Van még, aki nem merült el a rettegésben?
Vagy itt már az atomi szinten precíz
mérési eredmények is hazudnak?
Mert olyasmihez viszonyítják a maguk
mértékét, ami valójában mértéktelen?
Mértéktelenül nagy, vagy
mértéktelenül kicsi?
És valójában mindkét léptékben jelentéktelen,
hogy ma mit is hazudtam?



Ül még ágon elküldésre várva csácsogó madárka?
Vagy csak az elektronok rángása üzen
egy nem létező tér részecskéinek
ahol már minden meg van írva?
A költészet a lecke felmondása
nem készültél, leülhetsz, egyes?
Úristen, mit hazudtam? Lehet, hogy igazat?



Vajon az ötös tényleg a vereség száma?
És mindent az ötödik strófánál
kéne abbahagyni?
Mert ez a lélek setét kora reggele,
ami után még hátra van egy egész
kurva agonizáló nap
a vámpírok báljára hivatalos alkonyatig?
És én még mindig
akkor is hazudok, amikor kérdezek?

Zen-fotók: György Erika (3.)

ide nem öröm

ide soha nem öröm -

aggodalom hoz

aggkoromra lásd:

aggodalmat aggat rám

elaggulásom

*

ide az itt fáj

ott fáj amott fáj zavart

el - és most várok

(valaki bennem

úgyis lehetetlen

útvonalat választ...)

Ha valaha még nekiállok, és összesöprök egy képgazdag kötetet, ez a vers az Életkori sajátosságok ciklusban lesz, párban ezzel a Victo Ngai képre írt verssel...

Teljesség-átiratok (62.)

Ogata Korin: Crows Full Moon (1710 körül)

Felekezetiesség

Sokan vannak lelkes és harcos katholikusok, protestánsok, izraeliták, kik Istent csak félig-meddig hiszik és vallásuk dogmáiban egyáltalán nem tudnak hinni, mindamellett ökölre mennek felekezetükért. A mozdonyból csak a kazánt vállalják, mely robbanékony, de a kerekeket nem, melyekkel járni lehet.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

lyukak az égen -

miért is leplezel le

minket, telihold?

megáldom ezt a mémet

ezt a trójai vírust

szentelt vízzel behintem ezt a

propagandaelemet -

varjak ülnek reverendában egy ágon

napvisszfény-fuldoklásban mattfeketén

az igazad egy fekete lyuk

ahova mindenki más lezuhan

zakatolnak az áldott

génmanipulációk a szervezetekben

most erősebben szorítsd magadhoz önmagad

minékünk van igaza és

igazunk van minékünk

olyan jelentéktelen fémcsillanású tollpehelynyi

kis különbség

megáldom ezt a harcjárművet

az elme felkent feketülő G-pontján

legyen áldott minden fényelnyelés

csak így tanultuk az ostyát befogadni

másképp képtelenség - csak így vagyunk képesek

visszfényében mintha

nem látszó tükörben

varjak ülnek reverendában egy ágon

ha most meglátok egy papot az jut eszembe pedofil

ezt a reflektort ne világítsd a szemembe

jó hogy innentől inkább elfogy

persze majd kitelik - kitelik tőle

varjak ülnek reverendában egy ágon

ha most meglátok egy papot az jut eszembe politizál

a szószékről mintha hordó volna

üres kongó halas-hordó a nagygyűlés után

a tömeg láttára Jézus felment a hegyre és beszélni kezdett

ezek most visszafelé kántálják el ugyanazokat az imaszavakat

varjak ülnek reverendában az ágon

biztos vagyok benne hogy dögevők

hogy valamilyen vérvád megállna az ostya hold fényében

hiszen megáldod ezt a BOOT-vírust és

terjed és terjed és terjed - csak így vagyunk képesek

visszfényében mintha 

nem látszó tükörben

mert addig is egyek maradunk

a éjszakával

lyukak az égen

kinek mutatsz fel minket

ostya telihold?

a metszet testvérének egy kései, Meiji-kori atozurija (1900 körül)

Rácsodálkozás: Fumio Fujita (1.)

másik világ -
vizesárkon falakon túl
van a másvilág


hány másvilág van
áthatolhatatlan
óperencián túl?


belegázolnál -
nem teheted. cipel
magaddal az itt-most


(belegázolsz - hogy a
nedves tested tépje a
túlpart nyüstje


átrepülöd
gép emel fölé - oda nem
hordoz az itt-most)


pedig éhség űz - a
kékség a hegyen túl
ízleni csábít


*

idődben romló -
majd az időn-túl megnyit
oda egy ösvényt