 |
| Kiss Marianna: Velence |
Ha a figyelem semleges, ha éppen semmit nem akarunk még csak nézni sem, akkor önkéntelenül ösztönösen követjük a fény és az árnyék útjait. A másodperc töredék idejében mérjük fel a tér legsötétebb és legvilágosabb foltjait. Viszonylatként fogjuk fel a térben elhelyezkedő tónusbeli különbségeket. Tónusok vezetnek a tárgyi perspektívák rengetegében a legsötétebb és legvilágosabb között. Felületek, amelyek a fényforrás fényét tükrözik, szórják, eltakarják különböző mélységű és különböző minőségű árnyak tömegét vetítik. Olykor tónuskülönbségek végletei között hányódunk, ilyenkor a legsötétebb és legvilágosabb kettőssége irányít.
Nádas Péter: Világló részletek. Egy agg fotográfus búcsúja az analóg fotográfiától (esszé, részlet)
városhajódon
úszó figyelem csobban
örökbe. képbe.
*
látványrétegek
alól kilátszó gesztus:
így készül a csend.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése