 |
| saját |
lüktetsz. fénytestre szakított heg
nem tudtál időben? felszakadó.
szó-váladékos. nyalogasd meg.
nem tudsz. odáig nem ér a szó
nem tudtál időben? mennyire gáz -
foltozó mosni-kötöznivaló
bűz. amit megborzol hajnali láz,
nem tudtál időben? milyen nyomás
mélyén vonszolod? hová igáz?
lüktetsz. fénytestre tépett csodás
nem tudtál időben. felszakadó
hiába mondod le látogatás.
*
eljöttél hozzám a látogatási időben
hajnalban, amikor ilyesmit látogatok
(a látás, látomás erre túl erős kifejezés volna)
valamit magyaráztál, de közben mélyen
belenéztél a szemembe láttam a tekinteted
mélyén ahogy visszanéztem mélyen
(ezek ilyen egymásba fonódó mélységek
csak az érzet, nem a látvány)
hogy ezt úgysem fogom érteni.
valamit magyaráztál azért és én
közben láthattam, hogyan csukódik
a tekinteteden át feltáruló ajtó lassan
hogyan csukódik e felismerés zsanérjain,
ahogy felméred, hogy hiába beszélsz,
becsukódtak ahova hullna a szavad
becsukódtak a mélységeim.
eljöttél hozzám a látogatási időben
hajnalban, amikor ilyesmit is beengednek
mert ilyenkor legalább érzékelem
azt a vonzást, a mélységet a tekintetedben,
amitől két kézzel kapaszkodom az ágy
(kórtermi vaságy, enyhén ülőpozícióba döntve)
két szélébe.
nem fogom érteni, amíg
el nem engedem magam. de félek
csak a fénybe hasított hegek nélkül tudnék
a kétségtelen igazságaidba zuhanni.
*
egy íz maradt a
számban - ahogy ébredtem -
a zuhanásé
(van egy olyan érzésem, hogy ebből az ébredésből csak ennyi éli túl a visszapillantást:
félek
csak a fénybe hasított hegek nélkül tudnék
a kétségtelen igazságaidba zuhanni.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése