Csuklógyakorlat*

Giccset szerel három falusi az úton.

Könyékig olyanok. Kora reggel, áll a köd.

Este ők nótáztak, azt hitték, ma messze…

De most meg se mozdul. Csönd van. Két ág zörög.

(Kemény István: Tél)

Nyálat áraz két antikvárius a boltban.

Főpincér az egyik. A másik láb alatt van.

Amikor megvették, azt hitték, bevétel...

De mind penészes. Szakadt. Eladhatatlan.

*

Locskát figyel az úszómester. Fehérben.

A nadrág alatt. Nem feltűnő a fecske.
Este szőrszálat hasogatott a nejével...

De most megpezsdül. Néz. Beleképzel a testbe.

*

Köcsögöt állnak körül a legények.

Feltűrt ingujjal. Fejükben sustorgó sötét.

Este derült ki a kimaradáson...

Most egyik se mozdul. Egyik se kezdi. Még.

*

Kalodát fényez három nepper az úton.

Van rá vevő. Kispénzű nagy éhű kamasz. 

Széttárt combot lát a megdöntött ülésre...

Virágzik a cseresznye. Este van. Rövid tavasz.

*

Tollcsomót kutat a repülni képtelen.

Látja magát is. A felső szemhéjhoz ragadt.

Tegnap azt hitte, kinézhet rajta keresztül...

De eltömte a pára. Elfoszlik. Sehol az akarat.

*csuklógyakorlat: így hívták a rendszeresen elvégzendő tornagyakorlat-sort a honvédségnél.