Teljesség-átiratok (34.)

kép: Vörös Eszter Anna

A gondolatok visszája és színe

Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e, vagy sötétet; mert amit gondoltál megteremtetted.

A természet a természeti-világában alkot, a lélek a lelki világban. Ha egy ruhát, bútort, akármit készítesz, előbb kigondolod, vagy is a lélek világában megalkotod, s csak aztán készíted el a természet világában is, természetbeli eszközeiddel. Igazi alkotásod nem a természetben, de a lélekben levő; egyik előbb-utóbb szétromlik, másik belérögződött a keletkezésének perceibe. S aki nem a jelenben és nem az időben létezik, hanem az idő egészét áthatja: nézi alkotásodat.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

holdpára élőt

képzelsz, földszínt harapót -

nekünk. magadnak.

milyen alkat a zivatar milyen alkat az elviselője

ha a morgás a harag pontozza a sűrű esőt
hogy látod bele csöppjét hogy látszik a cseppje belőle

természet lehelete szél és szava villám-sűrűje, sőt

hogy látszik bele a kalitkából szabadult vak idő
milyen alkat a zivatar milyen alkat az elviselője

hogyan éled a tüdődben rögzült pitypangíz levegőt
ha a morgás a harag lihegi a testet a sűrű esőbe

*

lépsz vezeted paripád 

felhőárny feketéd

odaképzelsz a kezedbe

pajzsfura pici ernyőt

lépsz vezeted paripád

az időt is te találod

létre teremted a lépést
nem ahogy a felnőtt

lépsz vezeted nem 

várat raksz szigetet

felmeredő falakat

fáj-lukakat a szélbe

lépsz vezeted paripád

felhőárny feketéd

égotthon éjpalotás

úgyis sehovase fér be -

*

lényege szerint képzeled - és mégsem ragad az időben

ahogyan képzelted - a megjelenése jogán az a lényeg

aki elképzelte - az lényege lévén (ha, talán) az időtlen

zivatar jön - távol sűrű pára alól pislákolnak a fények.

földpára élőt

képzelsz - holdkarimába

ívet harapót