Fényutas árnyék

Stekovics Gáspár képe

felejtjük a szelekre szabott némaságot.
pedig okkal szabták: elfújja a kételyt.
feszít, feszülni csábít, pattogó kötelek
végén vászonpendülés,
feszít, feszülni csábít, loccsanó permet
látómezőt szűkít a sebesség,
eltömi az érzékeid.

ahogy megállíthatatlanul forog alattunk a rítus
bőrét redőző gondráncaiba akad
a lassabban forgó pára.
a légzés háborog amiért késik
csomós dühöt örvénylik föléd,
utánad nyúl fekete nyelve.

felejtjük a szelekre szabott némaságot
káromkodunk és szidalmazzuk egymást.
mert nem figyeltünk.
az auránk is késik vagy siet -
ahogy a késve siető
őrjöngő szelek beleborzolnak.

maradj csendben.
feszítsd vitorlád
árnyék elől szökő
fényutas árnyék -

jó széllel
somogyi partra.